Kínában készülhetett Velence jelképe, Szent Márk oroszlánja

Nem oroszlánnak, és végképp nem Velencébe szánták azt a szobrot, amely a város egyik jelképévé vált, és amely Velence védőszentjét, Szent Márkot szimbolizálja – derült ki egy friss kutatásból, amelynek a résztvevői az eredményeket szeptember 11-én ismertették a nagyközönséggel egy Marco Polóról szóló konferencián a városban. Bár a szobor eredetéről hosszú ideje folyik a szakmai vita, a mostani kutatócsapat feltevései elég alaposan bizonyítottnak tűnnek, ezeket ugyanis nem csak stilisztikai, hanem kémiai vizsgálatokkal is alátámasztották.

A szárnyas oroszlán körül nagy a homály: valószínűleg valamikor 1296 körül helyezték el a Szent Márk téren, de hogy honnan érkezett oda, arról megoszlottak a vélemények – annál is inkább, mert az idők során többször is átszabták, hol a korszellemnek megfelelően, hol pedig azért, mert miután Napóleon elszállíttatta, a szobor megsérült.

Az oroszlán 1980-as restaurációja után az akkori kutatók arra jutottak, hogy egy része nagyjából 2300 éves lehet, és Anatóliában készült, ezt egészítették ki később különböző részletekkel. Itt még kétség sem fért hozzá, hogy maga a szobor valóban oroszlánt akart ábrázolni, nem csak azért, mert ez Szent Márk szimbóluma, hanem azért is, mert Velence a maga erejét is gyakran az oroszlánéhoz hasonlította.

Sírszobor, földszellem

A friss kutatás szerint viszont az oszlopon nem egy oroszlán látható, a szobor pedig nem is Anatóliában készült. A kutatásban részt vevő régészek, művészettörténészek, geológusok és vegyészek kívülről-belülről megvizsgálták a szobrot, és arra jutottak, hogy annak egy része Kínában készült a Tang-dinasztia idején, és valójában nem is igazán egy oroszlánt, hanem egy sírt védő mitikus lényt (zhenmushou) vagy földszellemet ábrázol.

Ezeket a szobrokat a hetedik századi Kínában a sírok bejárata mellé állították, általában párban: az egyik figurának emberi, a másiknak oroszlánarca volt, és arról gondoskodtak, hogy az elhunyt ugyanabban a státuszban legyen a túlvilágon, mint földi életében. A művészettörténeti vizsgálatok számos hasonlóságot mutattak ki a sírszobrok és a velencei oroszlán között: a sörény, a szélesre tátott száj, a hangsúlyos szemfogak és a felfelé konkorodó bajusz mind kínai eredetre utalnak, ahogyan az is, hogy a szobor fejéről valamikor eltávolíthattak két szarvat is, hogy oroszlánszerűbbé tegyék.

Úgy tűnik, hogy az oroszlán fülplasztikán is áteshetett: a sírszobrok fülei általában hegyesebbek és a fej tetején helyezkednek el, a velencei szoboré viszont már lekerekítettek, és valamiért a fej két oldalán kaptak helyet. Ezek a részletek már a korábbi kutatóknak is szemet szúrtak, ők azt feltételezték, hogy a szobrot eredetileg egy kilíkiai istenszobor kiegészítéseként emelték, a szarvakat pedig akkor távolították el róla, amikor a régióban elkezdett terjedni a kereszténység.

Nicoló Polo

Ennél is fontosabb bizonyítékot jelenthet a szobor anyagának vizsgálata: ezek szerint a bronzhoz felhasznált ércek nagy része a Jangce mellől, Kína délkeleti részéről származik, magát a figurát pedig valamikor a Tang-dinasztia idején önthették. Az, hogy az oroszlán hogy került Velencébe, továbbra sem tisztázott, de a kutatók azt feltételezik, hogy a Selyemúton érkezhetett Indián, Afganisztán és Iránon keresztül még valamikor Marco Polo utazásai előtt, ugyanis mire az utazó visszatért Kínából, már a Szent Márk téren állt.

Ennek ellenére lehet, hogy Polónak, legalábbis családi szinten, van némi köze az oroszlánhoz, a kutatók spekulációi szerint ugyanis nem lehetetlen, hogy a szobrot Marco apja, Nicoló és nagybátyja, Maffeo hozták a városba, miután 1264 és 1266 között Pekingbe látogattak. Mivel a szobor csaknem három tonnát nyom, de a feljegyzésekben nincs nyoma, hogy mikor került Velencébe, a kutatók azt feltételezik, hogy darabokban szállították a városba, ahol aztán elég sokat toldozták-foldozták is: a vizsgálatok szerint a napóleoni kitérőig öt-hat alkalommal javították, utána meg végképp, a francia rakodómunkások ugyanis elejtették, ekkor a szobor ripityára tört.