Középkori mondai alak holttestére bukkantak egy norvég kútban

A modern tudománynak köszönhetően a kutatók minden eddiginél közelebb kerültek egy norvég-izlandi saga valódi világához: egy 1938-ban megtalált csontvázról az ugyan nem derült ki, hogy ki volt, az viszont igen, hogy a kora és a kút helyszíne szerint ugyanúgy kerülhetett oda, mint a történetben: azért dobták bele, hogy megmérgezzék az ostromlott sereg ivóvizét. A Sverre király cselekedeteiről szóló Sverris sagában leírják a vár ostromát, amire 1197-ben került sor, a maradványok pedig ebből a korból származnak.

Michael Martin evolúcióbiológus, a tanulmány egyik vezető szerzője szerint a kutatás nem csak azért jelentős, mert elképzelhető, hogy egy saga szereplőjét azonosították benne, hanem a maradványok kora miatt is fontos vizsgálatról van szó. A csontváz DNS-vizsgálata szerint az illető Norvégia déli részéből származott, ami azért is meglepő, mert korábban úgy hitték, hogy Sverre katonái az ország középső részéről érkeztek.

Délről érkezett

Azt nem lehet tudni, hogy a halott vajon az ostromlók vagy az ostromlottak közül került ki, de a déli származás alapján a kutatók úgy gondolják, hogy vagy a védekező csapatokhoz tartozott, vagy a támadók az egyik saját elesett társukat dobták a kútba. Ez a sagából sem derül ki: a történet egy közelebbről meg nem határozott holttest kútba dobásáról szól.

Roderick Dale, a Stavangeri Egyetem történésze szerint azért nem árt fenntartásokkal kezelni az ehhez hasonló felfedezéseket: a sagák nem feltétlenül a történeti hitelességükről híresek, inkább propagandaanyagokként érdemes kezelni őket, amelyeknek a célja az adott király minél hősiesebb színben történő feltüntetése.

Sverrét sokan Norvégia egyik legfontosabb királyának tartják. Eredetileg papnak szánták, fel is szentelték, de amikor megtudta, hogy az apja II. Sigurd volt, magának követelte a trónt V. Magnustól, akit 1184-ben a csapatai le is győztek, Sverrét pedig királlyá koronázták.