Röfögve követelőznek a púpos bálnák szopós borjai
A szárazföldi emlősökkel ellentétben a púpos vagy hosszúszárnyú bálnák (Megaptera novaeangliae) borjai nem testi kontaktussal, anyjuk döfködésével esetleg az emlők masszírozásával, hanem egyedi hangadással jelzik éhségüket – derül ki az IFL Science által ismertetett friss kutatási eredményből.
Madagaszkári és francia tengerbiológusok a Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences folyóiratban megjelent tanulmánya szerint az angolul ugatás (bark), illetve böfögés (burp) hangutánzó szavakkal leírt – magyarul inkább röfögésnek hallott – alacsony frekvenciájú, rövid hangokból álló vokalizáció megfeleltethető a szárazföldi emlősöknél azonosított magatartási mintázatnak.
A kutatók testkamerafelvételek alapján elemezték egy anya és borja közötti „párbeszédeket”, az egyes hangadási típusokat pedig hozzárendelték a megfigyelt interakciókhoz.
Az alábbi két videóban a hosszúszárnyú bálnaborjú és anyja látható és hallható:
A kutatók szerint a borjak fejlődésében meghatározó szerepet játszó vokalizáció ismeretében még fontosabb az óceánok hangszennyezésének radikális mérséklése.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: