Gadalias és Saulos rabszolgákon próbált nyerészkedni, 1900 év után került elő a tárgyalásukról készült feljegyzés

Gadalias nem élt éppen mintaszerű életet: 129-re vagy 130-ra már erőszakos cselekményekért, zsarolásért, hamisításért és lázításért is elítélték, de csak nem tudott megnyugodni, és mindezek után a rabszolgabizniszbe is belevágott. Ez önmagában még nem lett volna törvénytelen, de bűntársával, Saulosszal együtt kijátszották a római kincstárat, nem fizették meg a tranzakciókra kivetett adót, ehhez pedig dokumentumokat hamisítottak.

Mindez egy, a Júdeai-sivatagból előkerült papiruszról derült ki, amit ugyan már az ötvenes években megtaláltak, de egészen 2014-ig nabateus nyelvűként könyvelték el, és nem kutatták, mi állhat benne. Ekkor bukkant rá a dokumentumra Hannah Cotton Paltiel, a Héber Egyetem kutatója, aki megállapította, hogy görögül íródott, és egy bírósági eljárás részletei olvashatóak benne. A dokumentum részletes elemzése nemrégiben jelent meg. A maga 133 sorával ez a leghosszabb görög nyelvű irat, ami a Júdeai-sivatagból eddig előkerült, de még így sem derül ki belőle a bűnügy minden részlete, viszont bepillantást nyújt a Római Birodalom keleti felének jogrendjébe.

A dokumentum ráadásul különösen érdekes időszakból származik: a tárgyalás közvetlenül a Bar Kohba-felkelés (132) előtt lehetett, és bár Gadaliast lázítással is megvádolják benne, de ez valószínűleg a második zsidó háború idején játszott szerepére, esetleg az utánra vonatkozhat – már ha igaz, és nem csak hozzácsapták a többi vádhoz.

A zsaroló, az értelmi szerző és a stróman

A két fő vádlotton kívül az irat még tíz további személyt nevez meg: Chaereast és Dioclest bűntársként vádolták meg, ezen kívül három rabszolgát (Abaskantost, Onesimost és egy Niko-val kezdődő nevű illetőt) neveznek meg benne, valamint több római tisztségviselőt is. Ezek közül a Rufusként emlegetett valaki feltehetőleg Tineius Rufus, Júdea kormányzója lehetett.

Tekintélyes bűnlajstroma ellenére úgy tűnik, hogy a csalás értelmi szerzője nem Gadalias, hanem Saulos volt. Saulos papíron rabszolgákat adott el a strómanjának, Chaereasnak, majd felszabadította őket, az erről szóló dokumentumokat meghamisította, és nem fizette be az ezért járó adót. Hogy ezzel a módszerrel hogyan tudta elkerülni az adó megfizetését, az nem derül ki, de elképzelhető, hogy Chaereasra azért volt szükség, mert Saulosszal szemben római állampolgár volt, így a tranzakciókat sújtó ötféle adó közül legalább egy alól mentességet élvezett, de lehet, hogy a határ közelében élő strómanon keresztül Arábiából csempészett Júdea területére, és ehhez volt szükség a hamis dokumentumokra.

A Héber Egyetem kutatója, Avner Ecker szerint az is elképzelhető, hogy az elkövetőknek az adócsaláson kívül más céljuk is volt a csalással: mivel a rabszolgák felszabadítása nem tűnik kifejezetten jövedelmező üzletnek, lehet, hogy rabszolgasorba került zsidók voltak, akiket így szabadítottak fel. Az nem derült ki, hogy a dokumentum hogyan került a Júdeai-sivatagba, de valószínű, hogy a barlangot, ahol találták, a Bar Kohba-felkelés idején búvóhelyként használták, ahogyan az is, hogy a per végül éppen a lázadás miatt végül félbeszakadt.