Sámán lehetett az a nő, akinek bal kezén hat ujja volt és Jeruzsálem környékén találták meg, egy kilencezer évvel ezelőtti temetkezési helyen

Egy, az Atiqot folyóiratban megjelent tanulmány a Jeruzsálem hegyei között lévő Motza régészeti lelőhelyen megtalált sírról számolt be, amely a protoneolitikumból származik. A Motzában 2018 óta zajló ásatások ebből az időszakból származó települések nagyobb koncentrációját tárták fel – részletezi a Jerusalem Post.

A szóban forgó sír egy olyan nő maradványait tartalmazza mintegy kilencezer évvel ezelőttről, aki spirituális szerepet játszhatott vagy sámánként tevékenykedett a közösségében. Figyelemre méltó, hogy a bal kezén hat ujj található, amit az ősi kultúrákban gyakran a különleges tulajdonságok, a spirituális tekintély jeleként értelmezték.

Feltárt temetkezési hely Motzában
photo_camera Feltárt temetkezési hely Motzában Forrás: Atiqot

Az anatómiai elemzés szerint a nő halálakor 15 éves biztosan elmúlt. A mellette talált temetkezési tárgyak, köztük zöld kő nyakláncok és gyöngyház ékszerek megerősítik a neolitikus társadalmon belüli szerepére vonatkozó feltételezést. A legtöbb személyt olyan díszítésekkel temették el, mint a kőből készült karkötők, medálok és gyöngyök, amelyek egzotikus anyagokból, például alabástromból és zöld kövekből készültek. A kutatók szerint az egyes sírokban talált karkötők az élet és a halál közötti átmenet rituáléihoz kapcsolódnak.

photo_camera Ilyen lehetett egy korabeli sámánasszony, bal kezének hat ujján gyűrűkkel Forrás: Atiqot

A kutatók szerint a gyerekek egészen serdülőkorukig hordták ezeket a karkötőket. Egy bizonyos életkor elérésekor beavatási szertartáson estek át. Azokat, akik a felnőttkor elérése előtt haltak meg, a karjukon épségben talált karkötőkkel együtt temették el.

Számos sírhelyet fedeztek fel a házak belsejében, a padló alatt és a lakások falai közelében. A kutatók és tudósok szerint a rituálékat az erre a célra kijelölt nagy középületekben végezték, amelyek sámáni gyakorlatokat is magukban foglalhattak. E középületek közül soknak erős kapcsolata volt a vízzel, találtak bennük vízgyűjtő létesítményeket, vagy természetes vízforrások közelében helyezkedtek el, ami hangsúlyozza a víz és a rituális gyakorlatok közötti kapcsolatot.

A neolitikum több szempontból is fordulópontot jelentett. Új technológiák jelentek meg, mint például bizonyos növények és állatok háziasítása. Mindez nemcsak a gazdálkodást változtatta meg, de a hitvilágot, a szimbólumrendszereket és a rituálékat is.