Már egy évszázaddal korábban terjedhetett a pestis, mint azt eddig gondoltuk
Egy új tanulmány szerint 13. századi krónikák és orvosi bizonyítékok arra utalnak, hogy a pestis már egy évszázaddal a fekete halál megjelenése előtt is terjedhetett – adja hírül az Exeteri Egyetem.
A Yersinia pestis, a pestist okozó baktérium közel száz évvel azelőtt került a Közel-Keletre, mint hogy az 1346 és -51 közötti, tömeges halálozással járó járványt okozta volna, amelyet „fekete halál” néven ismerünk. Korábban úgy vélték, hogy a pestis csak a nagy járvány utáni évtizedekben jelentkezett Eurázsia nyugati részén. Eszerint a Yersinia pestis megtelepült a rovarok és rágcsálók helyi populációiban, és az éghajlati és környezeti változások nyomán, 1346-tól kezdve fokozatosan emberek között is megjelent, járványos formában.
Az új tanulmány, amey a Medical History című folyóiratban jelent meg és amelynek szerzői Monica H. Green független kutató és Nahyan Fancy az Exeteri Egyetem munkatársa, korábbi munkákra épít, amelyek a pestis valószínűsíthető jelenlétét dokumentálták az 1250-es évek végén Nyugat-Ázsiában. A kutatók több mint egy tucat 1348 előtti krónikát, egyházi és orvosi szöveget használtak fel a régióból. Egy korábbi tanulmányukban már kimutatták, hogy számos korabeli megfigyelő miként utalt egy pestis jellegű betegség jelenlétére Nyugat-Ázsiában, a 13. század második felében, közel egy évszázaddal korábban, mint azt történészek feltételezték.
Új tanulmányukban pedig bemutatják, hogy a leírt tünetek valóban a pestisre utalnak, amelynek evolúcióját a genetikusok most kezdték újonnan feltárni. Néhány korabeli szerző még a pestisre vonatkozó arab kifejezést is használta, amely arra a jellegzetes tulajdonságra utal, hogy a betegség a nyirokcsomókban gyulladt duzzanatot, úgynevezett „buborékokat” okoz.
„A korabeli megfigyelők úgy vélték, hogy a járványokat miazmák okozzák, azaz a levegőben terjedő váladékok, amelyek a pusztulás helyszínein, például a nagy csaták területén keletkezhetnek. Így a Szíriában, Irakban és Egyiptomban 1260-ig tartó pestisjárványok kitörését Bagdad 1258-as mongol elfoglalásával hozták összefüggésbe, ahol járványos megbetegedésekről számoltak be” – kommentál Nahyan Fancy.
Fancy professzor ehhez hozzátette: „Fontos alaposan megvizsgálni, hogyan terjednek a kórokozók. A pestis elsősorban rágcsálók betegsége, amelyről a történelmi (és gyakran még a korabeli) források csak akkor számolnak be, amikor átterjed az emberre. Ebben a közvetítő rovarok bolhák vagy tetvek. Egy olyan járvány, mint a fekete halál és az azt követő több száz éves pestis-hullámok, csak azután következhetett be, amikor a baktérium képes volt új, megfelelő gazdatest fajokat és közvetítő rovarokat találni. Ezt nevezzük a világjárvány prodrómájának, korai jelének, amikor a baktérium már jelen van a térségben, de még nem tombol a teljes körű világjárvány” – magyarázza a kutató. Green ehhez hozzáteszi: „Ma már tudjuk, hogy a Yersinia pestisnek azok a törzsei, amelyek a XIV. században elérték Európát, a legközelebbi rokonságban állnak azokkal, amelyek még mindig megtalálhatók a közép-ázsiai mormotákban. Keressük az importálási mechanizmust, vagyis, hogy hogyan hurcolták be a baktériumot. Az 1250-es éveket tekintve, a katonai csapatok gabonakészletei magyarázatot adhatnak erre – de egyelőre kérdés, mi történt ezt követően.”