Gyereket akarsz, de nincs pasid? Szerezz magadnak egy apát!
„A társszülőség olyan, mintha rögtön a válással indulna egy kapcsolat” – mondja Szalma Ivett családszociológus, a HUN-REN TK Szociológia Intézetének kutatóprofesszora. A társzülőség, angolul co-parenting, aminek létezik plátói és választható (platonic és elective) formája, nem romantikus érzelmekre épül. Az ilyen kapcsolatok lényege, hogy két ember összeáll és úgy dönt, hogy gyerekük lesz, akit aztán közösen fognak felnevelni, és ennek feltételeit, hasonlóan egy váláshoz, sokszor írásban is rögzítik.
Ugyanezt tette Heni és Andrej, a február 14-től a Maxon látható Cabin Pressure – Anya leszek csak azért is! című dokumentumfilm szereplői: a kis magyar faluból Barcelonába költöző heteroszexuális Heni és a Moszkvából származó, meleg Andrej ügyvédnél dolgozták ki a leendő szülőség részleteit.
A társszülőség mint családmodell már korábban is létezett, de jogi alapjait két évtizeddel ezelőtt Olaszországban fektették le. Eszerint két felnőtt ember akkor vált társszülővé, ha már nem kötötte össze őket romantikus kapcsolat, de a gyereküket közösen nevelték. Később egyre több olyan társszülői viszony keletkezett, amelyek tagjai soha nem is álltak egymással kapcsolatban, vagy legfeljebb barátok voltak, és egyetlen dolog kötötte őket össze, mégpedig az, hogy alkalmasnak találták egymást arra, hogy közösen neveljenek fel egy gyereket.
Ezt az új típusú családmodellt leginkább az LMBTQ+ közösség tagjai és a tartós kapcsolat nélkül maradt emberek választják, de olyanok is vannak, akik a hagyományos családmodellt elutasítva nem szeretnék követni a hegemón, heteronormatív családi és szülői ideálokat.
A 30 szülőképes évből pár év marad a gyerekvállalásra
A film főszereplője, a 36 éves, látványtervezőként dolgozó Heni mindig is hagyományos, nagy családra vágyott férjjel, gyerekekkel, kertes házzal, kutyával. 35 évesen egyre jobban foglalkoztatja a gyerekvállalás, de hiába sikeres a szakmájában, olyan tartós kapcsolata csak nem alakul, amire családot lehetne építeni, ezért elhatározza, hogy úgy vállal gyereket, hogy keres hozzá egy apát. Egy barátján keresztül találkozik Andrejjel, a nála 20 évvel idősebb orosz meleg férfival, akivel közösen vágnak bele a gyerekvállalásba.
„Mire belekezdett a társszülőkeresésbe, addigra a falujából a családja már megszokta, hogy ő valahogy mindig mást csinál és mindig mást gondol, mint a többiek” – válaszolja Nagy Eszter, a film egyik rendezője arra a kérdésünkre, hogy egy kis magyar faluból nézve mit láthatott Heni családja az itthon még mindenképpen szokatlan családi felállásból.
Heni először a társszülőkereső Co-ParentMatch weboldalon keresett apát. A regisztráltak évről évre duplázódó száma Nagy szerint azt mutatja, hogy egyre többen választják ezt a családformát. Ami az okokat illeti, a rendező szerint a nők sokkal önállóbbak, megállnak a lábukon, és nem feltétlenül kötik össze a család fogalmát a szerelemmel, miközben gyereket is szeretnének. És ha már nem jött össze egy olyan párkapcsolat, amiből gyerek születhetett volna, akkor ezen az oldalon tudnak szülőtársat találni.
Hogy mi ágyazhatott meg a társszülőség jelenségének, arra Szalma szerint maga Heni adja meg a választ a filmben, amikor azt mondja, hogy nagyon nehéz partnert találni. „Tehát olyan partnert találni, aki pont akkor van ott, amikor már időszerű. Mivel a gyermekvállalás időszaka kitolódott, emiatt lerövidül az az időszak, amikor még lehet gyereket vállalni. Mire a nők befejezik az iskolát, a helyzetük megszilárdul a munkaerőpiacon, el tud költözni otthonról, szóval minden klappol, addigra a szülőképes 30 évből 5 marad. Szóval kész csoda, ha ezek után minden összejön.”
Hogy mi változott meg 20 év alatt annyira, hogy a társszülőség elterjedhessen, azt hazai kutatások hiányában nehéz pontosan megmondani, de Szalma szerint biztosan fontos szerepe van a megváltozott mintáknak is. „Eddig családonként egy nagynéni volt, akinek nem született gyereke vagy mozaikcsaládban élt, most meg van egy csomó más mintázat, amiből ki kell rakni az életutadat. Ez persze jó is, mert sokkal több a választási lehetőség, de ugyanakkor ijesztő is tud lenni, mert nincs mibe kapaszkodni.”
Míg ma a képzett nők kevésbé vágnak bele a gyerekvállalásba a karrierjük elején, korábban ez inkább fordítva volt. „De vannak más okok is, amik befolyásolják a gyerekvállalást, ilyen volt a például a covid, ami mindent fölforgatott, vagy ott vannak a háborúk és a klímaváltozás, tehát minden olyan törékeny és bizonytalan, hogy sok embert ez is elbizonytalanít. Nem beszélve arról, hogy a mostani fiatalok még inkább azt látják, hogy nem biztos, hogy azzal maradsz, akinek gyereket szültél, tehát semmi garancia arra, hogy ha párkapcsolatban vállalsz gyereket, akkor párkapcsolatban is maradsz. Így különválik az intimitás a racionális döntéstől, és végső soron a gyerekvállalás inkább racionális döntés következménye, amiben legalább 20 évre kell elkötelezned magad” – mondja Szalma.
A jelenség tipikusan a közép- és felsőosztálybeli nőket érinti jobban, hangsúlyozza a szociológus. „Az egyik kutatásunkban interjúkat készítettünk reproduktív életkorban lévő, 20-30 éves nőkkel, akik között nem csak budapesti felső-középosztálybeli nők voltak, és valóban látszott a különbség. Amikor feltettük nekik azt a kérdést, hogy ismer-e olyat, aki a klímaváltozás miatt nem vállalna gyereket, a felső-középosztálybeli nők mind ismertek ilyet, sőt maguk is ezen töprengenek, míg az alacsony iskolai végzettségű, vidéken élő nők úgy reagáltak, hogy nemcsak hogy nem ismernek ilyet, de szerintük ez csak kifogás arra, hogy ne kelljen a nőknek szülniük.” Nagy szerint a magasan iskolázott nagyvárosokban élő nők „kevésbé is kötnek kompromisszumot, és megvan a szabadságuk arra, hogy megvalósítsák önmagukat, hogy azt csináljanak, amit szeretnének, és ezek valóban mind kiváltságos dolgok. Mire belevágott a gyerekszülésbe, addigra már Heni is maga mögött tudott egy kalandos életutat, és a szakmájában befutott, anyagilag is önálló self-made woman volt”.
A legtöbben nem úgy indulnak neki az életnek, hogy ne akarnának tartós párkapcsolatot
Szalma szerint a legtöbben ma is akarnak párkapcsolatot, csakhogy közben megváltoztak a párkapcsolatokkal szemben támasztott elvárások. „A nők már nem maradnak benne minden áron egy rossz párkapcsolatban; egyedül is el tudnak boldogulni, és nincs az a társadalmi megdöbbenés, hogy ha elválsz, akkor rajtad csámcsog majd mindenki”. Ráadásul megnőttek a nők szülőségre vonatkozó elvárásai is: ha egyszer ők ugyanúgy ott vannak a munkaerőpiacon, akkor a férfiak is vegyenek részt a háztartási munkákban és a gyereknevelésben, és ezt az egyenlősdit társszülőként akár könnyebb is megvalósítani, mint egy hagyományos párkapcsolatban, ahol ritkán vetik előre papírra, hogy mikor ki fog programozni a gyerekkel.
„Amikor megkerestek Eszterék (a film rendezője) a film ötletével, abból a szempontból is tudtam azonosulni Henivel, hogy az én környezetemben is annyira az önmegvalósítás, a karrierre való fókuszálás és az egzisztencia megteremtése volt a fontos a nőknek, hogy emellett az életforma mellett hosszú évekig gyakran semmilyen tartós kapcsolatra nem volt lehetőségük – mondja Patricia D’Intino, a film producere. – De ez nincs összhangban azzal, hogy a nőknek viszont biológiailag máskor van az ideális időszak a szülésre, ami nem tolódott ki az önmegvalósítás éveivel együtt. És amikor felébred a gyerek utáni vágy, akkor jön a rácsodálkozás, hogy hoppá, már szinte ki is futottam az időből. Henivel is az történt, hogy 35 évesen elment egy nőgyógyászhoz és az orvos gyakorlatilag rászólt, hogy ha gyereket akar, akkor ne várjon.”
A magyarok jobban elfogadják, ha egy nő egyedül nevel fel egy gyereket, mint ha valami furcsa családi formációban teszi
Bár semmilyen adat nem áll rendelkezésre arról, hogy a társszülőség mennyire elterjedt Magyarországon, az akár házilag is kivitelezhető inszemináció miatt, amikor barátok és ismerősök segítik egymást gyerekhez, sokkal gyakoribb jelenség lehet, mint amennyit tudunk róla, mondják egyöntetűen a Qubit által megkérdezett szakemberek. Ennek ellenére Szalma szerint inkább a meleg közösségekben fordul elő, akik számára a Fidesz-kormány nagyon is megnehezítette az örökbefogadást. „Olyan jelenséggel már többször is találkoztam, hogy egy meleg pár és egy leszbikus pár közösen vállalkoztak gyerekre, és akkor igazából nem is biztos, hogy egy gyereknek csak két szülője van, hanem akár négy szülője is lehet.” Hogy miért kellene kettőben maximálni a szülők számát? A szociológus szerint egy átlagos újraházasodott mozaikcsaládban is előfordul, hogy több szülője van egy gyereknek, így önmagában ebben semmi furcsa nincsen. Szalma szerint amúgy is jobb, ha a közvélemény felkészül és alkalmazkodik ahhoz, hogy az emberek sokféle formációban alakíthatnak családot. A magyar társadalom ugyanakkor nagyon tradicionális, így Szalma sem hiszi, hogy nagyon elterjedt lenne ez a jelenség. „Azt, hogy valaki egyedülállóként vállal gyereket, sokkal inkább elfogadják, mint hogy leszbikus párként vagy társszülőként nevel gyereket, holott racionálisan jobb a gyereknek, ha nemcsak egy szülője van.”
Szalma egy 40 év körüli nő esetét hozta fel példának, akit az akadályozott meg abban, hogy részt vegyen asszisztált reprodukcióban (amit egyébként egyedülálló nőként is igénybe lehet venni Magyarországon), hogy nem tudta, milyen sztorit mesél majd a gyerekének a születése körülményeiről. „Ha elválna, és amiatt maradna egyedül, hiába nézne szembe hasonló nehézségekkel, mint aki eleve egyedül vállal gyereket, legalább van egy sztori, amit el tud mesélni a gyerekének – mondja a szociológus. – A tradicionális nemi szerepekbe olyan romantikus elképzelések még mindig beletartoznak, hogy van a nő, aki szerelmes lesz egy férfiba, lesz egy gyerekük, és erről aztán lehet mesélni neki. Ilyen elképzelések után mit tudna mesélni ez a nő annak a gyereknek, akinek az apjával csak az ő megfogantatására álltak össze?”
„Heni már utált is hazamenni karácsonykor a falujába, mert sosem tudott egy olyan férfivel megjelenni, akit be tudott volna mutatni a családjának, hogy na, akkor ő lesz a gyerekei apja. A filmünk címe ezért több szempontból is jól passzol Heni helyzetéhez – mondja Czira Sára, a film másik rendezője. – Egyrészt maga az anyaméh is olyan, mint egy kabin, aztán ott van a belső nyomás, amikor már a nők nagyon akarnak gyereket, és olyankor már csak terhes nőket látnak az utcán, miközben ott van a külső nyomás is, amikor mindenki azt kérdezi, hogy »na, mi lesz már?«”
A társzülőség erősebb is lehet, mint egy szerelmi kapcsolat
Arról, hogy lelkileg milyen érzés egy idegennel összeállni és közösen gyereket vállalni, többen is azt mondták, hogy amikor az ember már nagyon vágyik egy gyerekre, akkor ez sokkal erősebb érzés, mint a szorongás amiatt, hogy milyen is pontosan az a másik ember. Szalma szerint ez végtelenül racionális döntés, amelynek meghozatalakor nem az az érdekes, hogy mennyire tetszünk egymásnak, ráadásul ennek szexuális értelemben végképp nincs jelentősége, különösen akkor, ha különböző szexuális orientáltságú emberek állnak össze. Ezzel szemben olyan kérdéseket beszélnek meg egymással, hogy hogyan haltak meg a nagyszüleik, milyen betegségek voltak a családjukban, anyagilag mennyire stabil a másik fél, mennyire fog részt venni a gyereknevelésben, és milyen alapvető elképzelései vannak a szülőségről. „Nagyon fontos különbség, hogy ők konkrétan a gyerekre szerződnek, és ez adja a társszülőség erejét és egyszerűségét is egy párkapcsolathoz képest. Egy ilyen alapról sokkal könnyebb később félretenni mindenféle sérelmet, mint amikor onnan indulunk, hogy szeretjük és elfogadjuk egymást, majd az megy tönkre.”
A film két szereplője, Heni és Andrej is szokott veszekedni, és ők is egymástól várják, hogy a másik érvényesnek érezze az érzéseiket, de ott sokkal hamarabb rendeződnek a dolgok” – mondja Nagy. Ezt Czira azzal egészíti ki, hogy „ha van is egy kis szájkarate, utána szépen mindenki hazamegy, lenyugszik, és örülnek, hogy van egy szép gyerekük, hiszen ezt akarták, és erre szerződtek”.
D’Intino, a film producere is úgy látja, hogy ez a fajta kapcsolat sokkal kontrollálhatóbb, hiszen a szerelmi érzések ki vannak belőle zárva. „Ebben a kapcsolatban is egy csomó érzelem van, de a szerelmi szál nélkül sokkal »sterilebb«, megoszthatóbb a gyereknevelés logisztikája, a határok is jobban ki vannak jelölve, és ha éppen arra van szükségük, akkor vannak szabadnapok, amikor csak a másik van a gyerekkel.” A társszülőség Nagy szerint bizonyos szempontból kiszámíthatóbb, mint egy szerelmi kapcsolat: ahogy ez a két ember képes együtt maradni ebben a kapcsolatban, az nem különbözik attól, ahogyan egy válás után normális viszonyban maradnak a felek. „Az, hogy Heniék jól üzemeltetik a családjukat, azt mutatja, hogy ez valamivel egyszerűbb, mint egy szerelmi kapcsolat.”
„Nekem teljesen normális volt, hogy lesz Heniék között konfliktus, ennek ellenére azt gondolom, hogy ez kevésbé törékeny konstrukció, mint az érzelmi alapokra épülő kapcsolat – mondja Szalma. – Az utóbbi épp amiatt törékenyebb, hogy eredetileg érzelmekre és intimitásra épül, azt pedig már kutatások is bizonyítják, hogy a szülés után a boldogságindex, vagyis hogy mennyire érezzük magunkat boldognak és elégedettnek az életünkkel, lecsökken. De mivel a társszülőségben nincs meg az intimitás, ezért ez a csökkenés kevésbé vetül ki a társszülőre.”
„Amikor veled van, ihat tejet, amikor nálam van, nem fog inni”
Ami a gyereknevelési elveket illeti, a film készítői szerint nincs különbség az érzelmi párkapcsolat utáni állapot és a társzülőség között, mivel épp annyira lehetnek egyezések vagy ellentétek, mint egy békés válás után. „Ha normálisak a felek, akkor ott is természetes, hogy nem szólunk bele, hogy a másik oldalon mit csinál a szülő” – mondja Nagy.
D'Intino ezt azzal illusztrálja, hogy „Heni például meg van győződve róla, hogy a tej egészségtelen, Andrej meg jött azzal, hogy amikor gyerek volt, Oroszországban mindenki tejet ivott, és az milyen jó dolog. De az a szép ebben az egészben, amit Heni is mond a filmben, hogy »jó, figyelj, amikor veled van, akkor igyon tejet, amikor meg nálam van, akkor meg nem fog tejet inni«”.
Czira szerint „ez a gyerek sokkal több nézőpontot, meg sokkal több fajta működési stratégiát ismer meg az életében, mint egy átlagos családi modellben felnővő gyerek”.
„Volt valami dolgom egy ügyvédnőnél, akinek meséltem az akkor még készülő filmről, majd két hét múlva fölhívott, hogy ez őt annyira érdekli, annyira inspirálta Heni története, és annyira a magáénak érezte, hogy rájött, neki is ez az útja. Azóta össze is állt egy meleg barátjával, és most indítják a beavatkozást külföldön.” Czira szerint azért is hasznos egy ilyen dokumentumfilm, mert érzékenyíti a közönséget, és a film másfél órája alatt teljesen normálissá válik, amit Heni csinál. „Az is fontos volt nekünk, hogy Heniben a nézők ne az áldozatot lássák, akinek nem jön össze egy tartós párkapcsolat, hanem egy inspiráló hős alakját, aki bátorságot ad, és alternatívát mutat.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: