A rosszul felépített adó- és jóléti rendszer akadályozza a gyerekvállalást, és ahelyett, hogy átalakítanánk, ideológiai vitákat vívunk a népesedéspolitikáról. Egy magyar közreműködéssel készült kutatás azt vizsgálja, miért járnak rosszul a szülők, és miként lehetne úgy kompenzálni őket, hogy abból az egész társadalom profitáljon.
Szerencsés géneket örökölt, amelyek fiatalon tartották sejtjeit, de sok más is kellett a tavaly elhunyt Maria Branyas hosszú és egészséges életéhez.
A társszülőség során két ember, akik között nincs szerelmi kapcsolat, tudatosan dönt a közös gyerekvállalás mellett. Így tett Heni és Andrej is, akik történetét a Cabin Pressure ─ Anya leszek csak azért is! című dokumentumfilm mutatja be. De mi is pontosan a társszülőség, és miért terjed egyre inkább?
Kutatók szerint a testvérek közötti rivalizálásban a szülők inkább a lányok és az idősebb gyerekek pártját fogják, ám az eltérő bánásmódnak negatív következményei lehetnek a gyerekek fejlődésére.
A társas kapcsolatok, a barátok, a család nemcsak mentális szempontból fontosak, de védik a fizikai egészségünket is.
Bár a csecsemőgondozási tanácsokról nem a politika jut eszünkbe, az utóbbi évtizedek történeti kutatásai szerint ahogy a náci csecsemőgondozási elvek és a fasiszta rezsim működése között, úgy a gyerekközpontú nevelés és a demokrácia között is található összefüggés.
Az evolúciós gyökerekre is visszavezethető nagymamai gondoskodásra a szülőknek is nagy szükségük van, de ha a nagyszülők örömmel is vesznek részt az unokáik életében, a generációk gondoskodási eszméi sokszor szöges ellentétben állnak egymással.
A CSOK-ot és a babaváró hitelt kérvényezők 20-30 százaléka nem teljesítette a gyermekvállalási feltételeket, de azt még nem tudni, mi lesz a pénzükkel. A támogatások hatékonyságát közben a csökkenő születésszámok is megkérdőjelezik – hangzott el a CEU Bibó István Szabadegyetemének évadzáró estjén.
Mióta államosították a meddőségi klinikákat, nőttek a várólisták, többnyire futószalagon zajlanak az eljárások, a rendszerben túlterhelt orvosok és asszisztensek dolgoznak, és kevesebb mint feleakkora eséllyel születik a folyamat végén gyerek Magyarországon, mint Európában.
Egy 35 éves magyar nőnek 1950-ben még 21,37 élő rokona volt, 2095-ben már csak 15,4 lesz, ami nagyjából 28 százalékos csökkenést jelent. A rokonsági struktúrák azért fontosak, mert a gondozási feladatok szinte az egész világon a családi szolidaritásra épülnek, és nagyon nem mindegy, hány hozzátartozóra számíthatunk.
Geoffroy de Lagasnerie könyve vakmerő családellenes manifesztum: a szerző szerint a családi viszonyok szükségszerűen a boldogtalanság forrásai, és a boldogság kulcsát a baráti kapcsolatok jelentik – akár szexszel, akár anélkül.
Amerikai és kínai tizenévesek mentális egészségét vizsgálták, és a kutatásban arra jutottak, hogy az egykék és a kisebb családokban nevelkedők jobban érzik magukat, mint a nagycsaládosok.
Hiába a kampányokra fordított milliárdok és a tradicionális családmodell sulykolása, a magyarok nagyon kis százaléka gondolja úgy, hogy csak az a család, ahol a házasságban élő szülők a saját gyerekeiket nevelik – derül ki a Mi a család? című, frissen megjelent kötetből.
A hitel hatásait felmérő kutatás szerint a nők többsége nem kíván parancsszóra szülni, inkább kiszámítható családpolitikát, biztos munkahelyet, elegendő bölcsődét és segítő apukákat szeretne.
Egy friss brit kutatás szerint a genetikai háttér alapján megállapítható mellrák-kockázat 20 százalék körül mozog, az online genetikai tesztek viszont akár 60-80 százalékos kockázatot is jelezhetnek.