„A nemzetközi szociológiában nincs már olyan, hogy »a család«, mert sokféle formációt nevezhetünk családnak. A sok formáció közül a magyar politikában a házasságon alapuló nukleáris család kapja az egyre erőteljesebb prioritást, amiben a férj-feleség-gyerekek alkotják a családot” – mondja Husz Ildikó szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója, a Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) tudományos főmunkatársa.

Októberben jelent meg a TK Családtudományi Kutatási Centrum Mi a család? című könyve, aminek szerkesztőjeként Husz azt állítja, hogy hiába a politikai szándék, a jelek szerint a magyarok nem fogékonyak a kormány családértelmezésére, mert „az Alaptörvény legszűkebb értelmezését jelentő »exkluzív« megközelítés csak a megkérdezettek (…) mindössze 5 százaléknak a családfogalmával vág egybe. Ennyien mondták tehát azt, hogy csak a házaspár-gyerekkel típusú együttélést hívhatjuk családnak”.

Ez az öt százalék más szempontból is exkluzív módon gondolkodik, olvasható Husz Herke Boglárka szociológussal, a TK Szociológiai Intézet tudományos munkatársával közösen készített tanulmányából. Ők azok, akik elutasítják a gyermektelen házaspárokat, a mozaikcsaládokat (az előző kapcsolatból született gyerekekkel kibővült családok) és a gyermektelen élettársakat, de az egyszülős családokat is csak negyedük tekinti családnak.

A kötet egy olyan időszakot mutat be, „amikor a családról szóló tudományos diskurzus nem kerülheti meg, hogy reflektáljon a politikai-jogi környezet változásaira. Az elmúlt években a kormányzat egyik kiemelt célja a társadalom értékrendszerének formálása, a konzervatív értékek megerősítése. Az erre vonatkozó erőfeszítések többek között kiterjednek a család fogalmának újra definiálására is. Jól nyomon követhető ez a folyamat az Alaptörvény szövegének különböző módosításaiban, amely a magyar társadalomban előforduló életközösségek egyre kisebb részét ismeri el családként és részesíti ezen az alapon alkotmányos védelemben” – olvasható a kötet előszavában. Husz arra a kérdésre keresi a választ, hogy „támad-e abból feszültség, hogy mindenki mást ért családon? Vajon a különféle családkoncepciók harmonikusan léteznek egymás mellett, vagy pedig feszültséget okoznak”?

A hozott gyerekek sokak szemében nem tagjai a családnak

A szociológus szerint amikor a család koncepciójáról esik szó, az emberek nem igazán konzekvensek. Az, hogy ki mit tekint családnak, nagyban függ saját tapasztalataitól. Ha valaki elvált, inkább a család tagjainak tekinti az előző kapcsolatokból hozott gyerekeket, vagy ha nincs gyereke, akkor az együtt élő gyereknélküli párokat is nagyobb eséllyel családnak tekinti.

„A központi elem a leszármazás. A vérségi vonalat minden esetben családnak tekintik az emberek. Az viszont meglepett, hogy a nevelt vagy örökbe fogadott gyerekek esetén már jobban megoszlik a társadalom, pedig funkcionálisan ugyanolyan szerepben vannak, mint a vérségi gyerekek. Míg a vérségi gyerek esetében ez 100 százalék, csak 77 százalék mondja azt, hogy a nem vérségi gyerekek, akik egy háztartásban nevelkednek, kétséget kizárólag közeli családtagnak számítanak, ami azért 23 százalék különbséget jelent. Úgy tűnik tehát, a leszármazás fontosabb, mint a szeretetkötelék vagy a család támogató funkciója.”

A magyarok többsége jóval többféle családtípust elfogad, mint amannyit az Alaptörvény megenged

Husz szerint „a magyarok alapvetően sokféle formációt elfogadnak családként, és ez bele is illik a nyugati országok trendjeibe. Ugyanakkor az egyszülős családok, a gyermek nélküli házasságok és a szivárványcsaládok még mindig kevésbé számítanak családnak Magyarországon, mint mondjuk Amerikában, de még így is meglepően nyitottak voltak a válaszadók a különböző formák elfogadására”.

A magyarok 37 százaléka a kutatók által „megengedőnek” nevezett kategóriába esik, akik a gyerekes élettársi kapcsolatot elfogadják családként, de a szivárványcsaládokat már nem – derül ki Husz Herkével közösen végzett kutatásából. Ugyanezeknek a válaszadóknak már nincs bajuk a gyermektelen házaspárokkal, az élettársi kapcsolattal vagy a mozaikcsaládokkal, és az egyszülős családokat is családnak tekintik, de az azonos nemű gyermektelen párok és a lakótársak családként való elfogadottsága alacsony. Jellemző rájuk a homoszexualitással szembeni intolerancia: míg a meleg párok együttélését csak 7, az együtt élő lakótársakat 18 százalékuk tekinti családnak – derül ki Huszék tanulmányából.

A legnagyobb csoport, a megkérdezettek 58 százaléka, „inkluzívan” gondolkodik a családról: ők a gyermeket nevelő homoszexuális párokat is beleértik ebbe a fogalomba. „Nem pusztán a szülő-gyerek kapcsolat okán, hanem azért is, mert túlnyomó többségük eleve nyitott mindenféle életközösség családként való elismerése iránt” – írják a kutatók. 90 százalékuk családnak tekinti a gyermektelen élettársakat, 82 százalékuk a homoszexuális párokat is, de az „inkluzívak” között a válaszadók fele még attól sem zárkózik el, hogy a lakótársakat családként értelmezze.

Úgy tűnik tehát, hogy ha a kirekesztőket és a megengedő válaszadókat együtt számoljuk, az Alaptörvénnyel harmonizáló családdefinícióval a magyarok 42 százaléka ért egyet, míg a többség számára a család „többféle életközösséget jelent, mint amennyit a jogszöveg megfogalmazása megenged” – írják Huszék.

Lehet, hogy mégsem éri meg milliárdokat költeni a konzervatív családkép erősítésére

Husz szerint „az Alaptörvény módosításával az egyre szűkebb és egyre exkluzívabb család fogalma egyre távolabb kerül a lakosság családfogalmától. Persze lehet úgy is érvelni, hogy éppen ezért még növelni is kell a szemléletformálásra költött pénzt. Hogy mit szűrünk le az eredményekből, az már politikai ízlés kérdése”.

De vajon lehet-e abból bármiféle gond, hogy az Alaptörvény családfogalma nagyon eltér az emberekétől? – veti fel Husz. „Vannak jogászok, akik úgy gondolják, hogy ezzel semmi probléma, mert az Alaptörvénynek lehet olyan funkciója, hogy kijelöli a jogalkotó prioritását, és a nagyobb arányban akarja viszont látni a jogalkotás során, hogy kit szeretne támogatni. Mások meg azt mondták – és én is így gondolom – hogy ebben benne van a potenciális konfliktus, mert az Alaptörvény nemcsak egy törvény, hanem mindennek az alapja, aminek a közös normáinkat és a közös világlátásunkat kéne megjelenítenie. Most úgy tűnik, nem ez történik, és ha a házasságot preferálja, akkor azt a különböző szakjogági szabályozásoknak is figyelembe kell venniük.”

„Az Alaptörvény L) cikke (…) a korábbiakhoz képest egy Magyarországon ismeretlen típusú családfogalmat hozott be a jogrendszerbe (»Magyarország védi a házasság intézményét, mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi« - a szerk.) – írja Pásztor Emese, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar oktatója, a Társaság a Szabadságjogokért politikai szabadságjogi projekt vezetője a kötet egyik tanulmányában. – A kérdéses alkotmányos rendelkezés folyamatosan bővülő tartalommal egyre részletesebb, ezáltal pedig egyre zártabb formában rögzíti, hogy mit kell érteni a családnak azon alkotmányos fogalmán, amelyre az államnak a családot óvó intézményvédelmi kötelezettsége vonatkozik.”

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy míg „a gyermekjogi családfogalom teljesen a gyermek mindenekfelett álló érdekének van alárendelve, nincs olyan eleme, amely ne lenne megváltoztatható, ha a gyermek érdeke úgy kívánja”- De például az örökbefogadás friss szabályai, amelyek szerint egyedülállók csak kivételes esetben fogadhatnak örökbe és az ehhez hasonló szabályok úgy teszik zártabbá a szakjogi családfogalmat, hogy közben nagyon nehezen, vagy talán egyáltalán nem hangolhatók össze a gyermekjogi családfogalom lényegével, a gyermek mindenek felett álló érdekével. „Az alkotmányos családfogalom funkciója az lehetne, hogy az ilyen kollíziók feloldását segítse, ebben az esetben azonban erős a gyanú, hogy az újonnan kodifikált alkotmányos családfogalom inkább forrása, mintsem megoldása az ehhez hasonló problémáknak” – írja Pásztor.

A kormány szerint a liberális családfelfogás a nemzet kihalásához vezet

„A kormányok nemcsak különböző jogok és kötelezettségek szintjén, de szimbolikusan is elismerhetnek vagy kirekeszthetnek bizonyos családtípusokat a család fogalmából, és megerősíthetik például azt, hogy mely családok érdemesek az állam segítségére – írja Herke az egyszülős családokról szóló tanulmányában. – A hagyományos családi értékek fontosságáról szóló általános diskurzus egy átfogó kerethez kapcsolódik. Ez a keret azt állítja, hogy a probléma a népességfogyás, amelyet a liberális demokráciák által támogatott liberális családi értékek okoznak. A keret szerint a népesség csökkenése a nemzet kihalásához vezet, kivéve, ha a családokat sikerül megerősíteni a hagyományos családi értékek népszerűsítésével és a családpolitikai rendszeren keresztül történő támogatásukkal. Ebben a keretben tehát a hagyományosnak vélt családtól eltérő családformákat (köztük az egyszülős családokat is) kevésbé tartják érdemesnek az állam támogatására, hiszen – közvetve vagy közvetlenül – a probléma okozóinak vélik őket.”

Husz szerint „a magukra hagyatottság lehet az alapérzésük” az olyan családi formációkban élőknek – élettársi kapcsolatban gyerekeket nevelő házaspároknak vagy egyszülős családoknak – akiket a kormány kevesebbre tart és kisebb mértékben támogat, mint a házasságban élőket.

„Az üzenet tehát az, hogy bár az egyszülős családok elfogadottak, a kormány elsődlegesen arra törekszik, hogy megelőzze az ilyen családok kialakulását. Mindezt egyrészt pedagógiai eszközökkel, a „normális család” értékeinek közvetítésével teszi, másrészt azzal, hogy kerüli az egyedülálló szülőknek nyújtott pénzügyi támogatások növelését, amely hosszú távon anyagilag kompenzálhatná a másik szülő hiányát és így »vonzóbbá« tehetné az egyedülálló szülőséget” – írja Herke. A kutató ugyanakkor arra is rámutat, hogy mivel az egyedülálló anyákat Magyarországon a 20. század folyamán, majd a rendszerváltást követően is támogatásra érdemesnek tekintették, „az egyszülős családokkal kapcsolatos óvatos, nem egyértelműen érdemtelennek keretező kormányzati kommunikáció összefügghet az egyedülálló szülők állami támogatásának történeti-intézményi jellemzőivel és azzal, hogy a hazai közvélemény az egyedülálló anyákat jóléti támogatásra érdemesnek tartja. Mindezek alapján a hazai kontextusban nem élvezne társadalmi legitimitást az egyedülálló szülők érdemtelennek történő keretezése.”

A gyerek szempontjából nem mindegy, hogy a családsegítő mit tekint jó családnak

„De nemcsak a családi formák okozhatnak feszültséget – magyarázza Husz. – Abból is lehetnek konfliktusok, ha például a gyermekvédelemben a családsegítőnek van egy ideálja arról, hogy hogy működik a család, a kliensnek viszont nem úgy működik a családja”. Márpedig ha a családsegítő nem bízik a kliens családjának működésmódjában, az a gyerek családból való kiemeléséhez is vezethet. „A családkép nagyban meghatározza a szakmai munkát a gyermekvédelem határán élő vagy azzal érintett szülőkkel és gyermekekkel. A sok szempontból leszűkítő fogalomhasználat – melynek a napi politika is teret ad – erodálja a szociális munka alapértékeit, stigmatizálja a rendszer oldaláról a kirekesztett családokat és gyermekeiket” – írja a kötet egyik tanulmányában Rácz Andrea, az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociális Munka Tanszék tanszékvezetője. Ez pedig a gyermekvédelmi szakember szerint azt eredményezi, hogy a családdal foglalkozó szociális szakemberek „tipikus anya- és apaképe” alapján a szülőket rossz apáknak és rossz anyáknak látják, és ahelyett, hogy ezekben a családokban a támogatásra szorulót látnák, őket hibáztatják a kialakult helyzetért.

A különböző kultúrákból jövő párok eltérő családkoncepciói konfliktusokhoz vezethetnek

„Teljesen mást gondol például a magyar és a kínai fél arról, hogy kik tartoznak a családba és milyen kötelezettségek vannak a családtagokkal szemben. Az idős szülők igényei a kínaiknál prioritást élveznek a nukleáris család igényeivel szemben, míg a magyar felfogásban előrébb valók a gyerekek, ha mondjuk pénzbeli kiadásokról van szó.” A Husz által említett példa a kínai-magyar vegyes házasságokat vizsgáló Kovács Nóra antropológus, a TK Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársának kutatásából származik: „a Magyarországon dolgozó kínai vállalkozók családfelfogásban a családtagok közötti viszonyban az érzelmeknek kisebb, a bizalomnak és a tradícióból fakadó kötelezettségeknek nagyobb volt a jelentőségük. (…) Ez a gyakoribb autoriter szülői magatartásban nyilvánult meg, amely részben a gyerekről, gyerekkorról való sajátos képzetből, részben a patriarchális családból fakadó kötelezettségekből következett. A családfelfogás fenti különbségei a kutatási minta számos esetében konfliktusokhoz vezettek a vegyes házasságokban, és feltehetően ez is hozzájárult azok instabilitásához”.

A magyarok többet segítenek az idős szüleiknek, mint nyugati sorstársaik, de összeköltözni nem szeretnének velük

A 20. század második felének nagy újdonsága, hogy tovább élünk, kevesebb gyereket szülünk és gyakrabban válunk, mint korábban. Bár a családi kapcsolatokon belül a szülő-gyerek és a nagyszülő-unoka típusú viszonyok felerősödtek, ugyanakkor a földrajzi mobilitás miatt generációk távolodtak el egymástól.

Az európai jóléti államok kiterjedésével és a nők munkába állásával ráadásul a családon belül is kevesebbet kell segíteni, a gyerekek és az idősek gondozása már nemcsak a nőkre marad. „Mindezeket a folyamatokat a posztmateriális értékek, az individualizmus terjedése kísérte, amely az egyéni önmegvalósítás fontosabbá válását jelentette” – írja ezt már Medgyesi Márton, a TÁRKI vezető kutatója a kötet a nemzedékek közötti szolidaritás mintázatairól szóló tanulmányában.

A korábbi kutatások azt mutatták, olvasható Medgyesi írásában, hogy főleg nyugati országokhoz képest nálunk az idősek gyakrabban szorulnak a családtagok segítségére. Az úgynevezett normatív szolidaritás mértéke viszont, vagyis hogy mennyit kell a családon belüli generációknak segíteniük egymást, alacsonyabb nálunk, mint néhány másik kelet-európai országban. „A szülőkkel szemben fennálló gyermeki kötelességekkel kapcsolatos legtöbb állítással a kérdezettek jelentős része egyetértett. Ugyanakkor (...) lényegesen kevesebben értettek egyet azzal, hogy a gyermekeknek egy lakásba kell költözni idős szüleikkel, ha ők már nem tudják ellátni magukat”.

Miért ne lehetne a macska is családtag?

„A családszociológia egyik legnagyobb kihívása ma az, hogy képes-e egyetlen értelmezési keretben magyarázni a családdal kapcsolatos olyan új fejleményeket, mint a heteronormatív nukleáris családtól eltérő családformák arányának növekedése (...), a barátok fokozódó jelentősége az egyén által fontosnak értékelt kapcsolatok között, vagy akár a házi kedvencek családtagként történő elismerése” – írja Husz a kötet bevezető tanulmányában, majd szóban azt tette hozzá, hogy „hajlok arra a paradigmára, ami azt mondja, hogy a család egy társadalmi konstrukció, ezért bármennyi formáció legitim lehet. A konstruktivista megközelítés sokkal gyümölcsözőbb, mert befogadóbbak a sokféleség elismerése felé, nem adnak valaminek primátust, és nem támadják a többit”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

A CSOK és a babaváró hitel nemcsak támogatja, hanem gúzsba is köti a családokat

Szabó Attila tudomány 2023. szeptember 1.

A gyereket vállaló házaspároknak járó állami támogatások miatt sokan benne maradnak olyan bántalmazó kapcsolatokban, amelyeket jobb lenne felszámolniuk, állítja egy friss kutatás.

Családi életre nevelés Magyarországon: „Tegye fel a kezét, akinek elváltak a szülei!”

Balázs Zsuzsanna tudomány 2023. március 27.

Több mint tíz éve kötelező családi életre nevelni a gyerekeket a magyar állami iskolákban, de a tanárok jó része erről még csak nem is hallott. Mennyit segít eligazodni a 21. század elejének viszonyai között Arany János 1851-es verse, a Családi kör?

Tabuk, titkok, tilalmak övezik az örökbeadást és az örökbefogadást Magyarországon

Kende Ágnes tudomány 2023. április 17.

Évente több ezer pár vár egészséges és fehér babára, csakhogy az örökbe adható gyerekek nagy része nem ilyen. Érthetetlenül sok idő telik el az örökbe adhatóságtól az örökbefogadásig, a 6 év feletti gyerekek pedig legfeljebb a külföldi örökbefogadóknak kellenek.