Holland kutatók különös módját fedezték fel annak, hogyan lehet az ember természetre gyakorolt hatását nyomon követni: a madarak által fészekrakáshoz használt műanyag élelmiszer-csomagolások lejárati dátumának leolvasásával. Az Ecology szaklapban megjelent tanulmány szerint a szárcsák, amelyek a vadonban kerülik az épített fészkek hosszú távú használatát, Amszterdamban a tartós műanyaghulladékhoz fordultak, hogy több generációs otthonokat építsenek.

Mivel a műanyag a fészkek hagyományos összetevőihez, a növényi anyagokhoz képest nem bomlik el a természetben (legfeljebb kisebb darabokra, mikroműanyagokra foszlik szét), a kutatók a fészkek szemétrétegeinek elemzésével meg tudják határozni, mikor építették lakóhelyeiket a madarak.

Az egyik, Rokin-fészeknek elnevezett madárotthonban több mint 30 éves műanyagokat is találtak, többek között az 1994-es focivébét hirdető csokipapírt, valamint a covidjárvány idejéről származó arcmaszkok darabjait is, ami egyedi lenyomata az antropocén kor emberi tevékenységének.

A kutatók 2021-ben gyűjtöttek be a holland fővárosban elhagyatott fészkeket, majd aprólékosan átvizsgálták azok tartalmát. A tejesdobozoktól kezdve a gyorséttermi csomagolóanyagokig sokféle élelmiszer-csomagolást találtak, és némelyek lejárati dátuma egészen 1996-ig nyúlt vissza. Amikor a fészekrétegek vizsgálatának eredményeit összevetették a Google-utcaképekkel, megállapították, hogy egyes fészkekben legalább három generáción át éltek szárcsák.

Bár a műanyag fészkek nem várt előnyökkel járnak a szárcsáknak (mivel nem kell mindig fészket építeni, több idő és energia jut táplálékszerzésre vagy a terület védelmére), egyben komoly kockázatokat is tartogatnak. A kutatók szerint a sokáig használt fészkek olyan parazitáknak adhatnak otthont, mint a vörös atkák, míg a túl sok kemény műanyag használata fokozza annak valószínűségét, hogy a madarak beleakadnak a fészekbe, ami halálos következményekkel is járhat.