Mégsem lesz geológiai kor az antropocén, amivel proponensei az emberi tevékenység Földre gyakorolt hatását kívánták érzékeltetni – írta meg elsőként kedden a New York Times. Ez azt jelenti, hogy hivatalosan továbbra is az utolsó eljegesedés után, 11 700 évvel ezelőtt kezdődő holocénben élünk.

A közel két tucat, földtudományokkal foglalkozó szakemberből álló Negyedidőszaki Sztratigráfiai Albizottság nagy többséggel döntött amellett, hogy még nincs itt az ideje annak, hogy a holocént egy új kor váltsa fel. Azt már hónapok óta tudni lehet, hogy idén eldől a kérdés, miután 2023-ban az Antropocén Munkacsoport (AWG) több mint egy évtizednyi munka után a kanadai Crawford-tó üledékrétegét javasolta a kor 20. századi kezdetének egyértelmű rögzítésére.

A New York Times beszámolója alapján úgy tűnik, végül pont ez jelenthette a problémát. A bizottság több tagja szerint ugyanis ez a definíció túl limitált és túlságosan közelmúltbeli volt ahhoz, hogy jelezze az emberi faj bolygóra mért befolyását. „Ez lekorlátozza, behatárolja és leszűkíti az antropocén egész jelentőségét” – mondta a bizottság egyik tagja, Jan A. Piotrowski, a dániai Aarhusi Egyetem geológusa.

A testület egy másik tagja, Mike Walker, a walesi Aberystwythi Egyetem földtudományi professzora szerint az ember hatása a geológiai időben a 20. századnál sokkal mélyebbre gyűrűzik, és „ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor figyelmen kívül hagyjuk a tényleges, valódi hatást, amit az emberek gyakorolnak a bolygóra” – mondta.

A bizottságban 4-en szavaztak az antropocén elfogadása mellett, 12-en ellene, ketten tartózkodtak, hárman pedig nem vettek részt a folyamatban. Ahhoz, hogy a javaslat átmenjen, 60 százalékos többségre lett volna szükség. Ekkor a Nemzetközi Sztratigráfiai Bizottsághoz (International Commission on Stratigraphy, ICS) került volna a javaslat, ahol ugyanennyi résztvevőnek kellett volna azt támogatnia, hogy aztán végül a Nemzetközi Földtudományi Unió (International Union of Geological Sciences, IUGS) ténylegesen is megfontolja. Bár a mostani elutasító döntésnek véglegesnek kellene lennie, a Nature információi szerint a bizottság elnöke, Jan Zalasiewicz paleontológus és alelnöke, Martin Head sztratigráfus is eljárási okokból fellebbez majd ellene.

A két szakember egy szerdai sajtóközleményben azt írta, hogy a döntés megsemmisítését kérik, mert „az állítólagos szavazást a Nemzetközi Sztratigráfiai Bizottság alapszabályának megsértésével hajtották végre”, és ahhoz ők nem járultak hozzá. Bár Zalasiewicz nem akart többet elárulni a Nature-nek, többek között a szavazásban történő részvétel jogosultságára vonatkozó szabályok megsértését kifogásolják. Normál esetben fellebbezésre nincs lehetőség, és a Nemzetközi Sztratigráfiai Bizottság elnöke, David Harper geológus korábban úgy nyilatkozott, hogy egy leszavazott javaslat nem mehet tovább, de annak támogatói a jövőben ismét benyújthatnak majd hasonlót.

Újvári Gábor, a CSFK Földtani és Geokémiai Intézet tudományos főmunkatársa korábban azt nyilatkozta a Qubitnek, hogy „bár az ember korábban is hatást gyakorolt a környezetére, ez a hatás mára valóban globális mértékűvé vált és elérte a fő bolygóformáló geológiai tényezők szintjét, mint például az anyagáramlás vagy az éghajlat, és olyan állapothoz vezetett, amelyben a bolygó alapvetően más peremfeltételek között működik, mint a holocén idején”. A szakember akkor arra is felhívta a figyelmet, hogy sokan úgy érzik, egyszerűbb lenne az antropocént egy holocénen belüli korszakként, vagy csak informálisan elfogadni.

A New York Timesnak az antropocén geológiai korként történő elfogadásával szemben szkeptikus kutatók elmondták, hogy a leszavazott javaslatra nem egy, a Föld állapotáról szóló referendumként kell tekinteni. „Ez nagyrészt egy szűk körű, technikai kérdés volt a geológusoknak és semmi köze az ember bolygóformáló tevékenységének bizonyítékaihoz” – mondta Erle Ellis, a Marylandi Egyetem környezetkutatója. Ennek bizonyítékai szerinte ugyanis csak egyre növekednek.

A Nemzetközi Sztratigráfiai Bizottság által kezelt földtörténeti időskála bolygónk teljes, 4,6 milliárd éves történetét lefedi. Ezen belül mi a kréta végi kihalással, 66 millió évvel ezelőtt kezdődő és máig tartó újidő (Cenozoic) harmadik időszakában élünk. A 2,58 millió évvel ezelőtt kezdődő negyedidőszakot (Quaternery) glaciális és interglaciális periódusok váltakozása és a Föld északi és déli pólusainál kiterjedt jégtakarók jelenléte jellemzi.

A negyedidőszak nagy részét a pleisztocén fedi le, amely az utolsó eljegesedés végéig tart, a holocén pedig az utána kezdődő interglaciálist jelöli, amelyben ma is élünk. Ennek éghajlata Újvári szerint viszonylag stabil volt, ami megadta a lehetőséget az emberi civilizáció kialakulására.

Ez az ipari forradalom óta az ember által légkörbe juttatott közel 2500 milliárd tonna szén-dioxidnak és más üvegházhatású gázoknak köszönhetően már nincs így, és a század végéig a Föld globális átlaghőmérséklete a jelenlegi klímapolitikai vállalások mellett 2,4 fokkal nőhet. Tavaly a dubaji COP28 klímacsúcson az országok vállalták, hogy felgyorsítják a kibocsátáscsökkentést és 2050-ig elérik a nettó zéró kibocsátást, amivel az évszázad végéig ideiglenes túllépés mellett tartható lehet a 1,5 fokos klímacél.

„Az időskálán lévő névtől függetlenül az antropocénben vagyunk, és az egyetlen lehetőségünk az ennek megfelelő viselkedés” – mondta a New York Timesnak Francine McCarthy mikropaleontológus. Az nehezen vitatható, hogy az elmúlt néhány évtizedben az emberiség az üvegházhatású gázok kibocsátásával, élőhelyek pusztításával, műanyagszennyezéssel és nukleáris tesztekkel jelentős hatást gyakorolt a bolygóra, amelynek nyomai az üledékrétegekben és a kőzetekben sokáig fellelhetők lesznek majd. De egyelőre úgy tűnik, hogy a kutatók többsége szerint ez nem elég a földtörténeti időskála bővítéséhez.