„Belegondolni is hátborzongató, hogy a YouTube-videókon egy egykor élt faj utolsó példányai láthatók. Mászkálnak, párzanak, táplálkoznak, mit sem sejtve” – kommentálta a Qubitnek Fehér Zoltán, a WWF Magyarország természetvédelmi vezetője azokat a felvételeket, amelyeket 11 éve Müller Tamás, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem professzora készített.

A szóban forgó mozgóképek főszereplői a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) –2019 után a tervek szerint még az idén frissülő – Vörös Listáján már a kihalt fajok között lajstromozott bordás homorcsa (Melanopsis parreyssii) nevű vízicsiga utolsó példányai.

Korábban megírtuk, hogy a csak és kizárólag a Nagyvárad melletti Püspökfürdő hőforrás táplálta tavában honos endemikus faj szomorú sorsa – mint cseppben a tenger – mutatja meg, mit jelent a valóságban egy ökoszisztéma visszafordíthatatlan összeomlása.

Az egy évtizeddel ezelőttig még télen-nyáron kellemesen meleg, nagyjából 40 fokos vizű Pece-tóban tenyésző bordás homorcsák néhány példányát tíz évvel ezelőtt az élőhelyük kiszáradása előtt még sikerült kimenteni. Egy részük a MATE előd gödöllői Szent István Egyetemre került, ahonnan a halspecialista Müller professzor Zsadányi Ágneshez, az akvaristák által közkedvelt trópusi fajok tenyésztésében nemzetközi hírnévvel rendelkező szakemberhez is eljuttatott néhány tucat példányt, hogy próbálja meg ő szaporodásra bírni a végveszélybe került vízicsigákat. Az első fogságban világra jött nemzedékek ugyan hosszan túléltek, de végül Zsadányi sem járt sikerrel. Az utolsó hét bordás homorcsa 2016. június 14-én pusztult el Pilisen.

A Müller professzor által 2014. május 20-án készített felvételeken egy „újszülött” mentett példány látható:

A következő felvétel a Pece-tóból kimentett vízicsigák párzását követi nyomon:

Ebben a videóban pedig az első fogságban született nemzedék egyik példánya és az egyik mentett „szülő” látható: