Bár időről időre még beszámoltak észlelésekről, 2001-ben történt az utolsó bizonyított észlelés. Az IUCN még nem nyilvánította kihaltnak a fajt, de több ornitológiai szervezet már igen.
A brit Királyi Botanikus Kert friss elemzése 30 ország 200 kutatójának munkáját összegzi.
Az Exeteri Egyetem tonhalmegfigyelő programjában eddig csak nyolc nyomkövető került elő, a kilencedik meglepő módon a szárazföldön.
Egy friss kutatás szerint az IUCN Vörös Listáján szereplő közönséges levesteknősök már háromezer évvel ezelőtt is leginkább tengerifűvel táplálkoztak, de a felmelegedés miatt egyre kevesebb helyen tudnak már békésen legelészni.
Az IUCN nemrég új programot indított az emberre nem káros paraziták védelmére. A csoport munkájában részt vevő biológus, Szentiványi Tamara szerint a gazdaállatok védelme mellett egyre fontosabbnak tűnik az élősködők megőrzése is.
Finanszírozási szempontból egyáltalán nem elhanyagolható, hogy a természetvédők egy önálló faj, vagy csak egy legfeljebb alfajként jegyzett populáció megóvásához kérnek pénzt a döntéshozóktól.
Az egyetlen állam felségterületéhez sem tartozó nemzetközi vizek ökoszisztémáinak védelméről rendelkező megállapodással a nyílt tengeri területek 30 százaléka kerül oltalom alá 2030-ra.
A Panamában hétvégén véget ért CoP19 konferencia a kék- és pörölycápafélék mellett több száz olyan állat- és növényfaj nemzetközi kereskedelmét is korlátozta, amelyeket az esztelen túlfogyasztás sodort a kihalás szélére.
Az erdőirtás és az orvvadászat miatt a legközelebbi rokonaink közé tartozó gorillák és orangutánok súlyosan veszélyeztettek, de az emberi tevékenység számos elefánt-, orrszarvú- és delfinfajt is a kihalás közvetlen közelébe sodort.
Az egyetlen állam felségterületéhez sem tartozó nemzetközi vizek ökoszisztémáinak védelméről ugyan már bő évtizede folynak egyeztetések, de érdemi lépésre csak azután lehet számítani, hogy az ENSZ főtitkára júniusban óceáni veszélyhelyzetet hirdetett.
Az ENSZ ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudományos-politikai platformjának friss jelentésé szerint a világ szegényeinek 70 százaléka a vadvilágból él. A világszerte hasznosított fajok száma eléri az 50 ezret.
A világ ismert szitakötőfajainak 16 százalékát fenyegeti kihalás, az ok a vizes élőhelyek és az esőerdők pusztulása. A biológusok attól tartanak, hogy még ennél is nagyobb a baj: ahogy egyre több faj kerül veszélybe, az egész ökoszisztéma összedőlhet.
A BirdLife International hétfőn megjelent Vörös Listája szerint az Európában őshonos madárfajok mintegy harmadának hanyatlik az állománya, elsősorban az élőhelyek elvesztése, az intenzív mezőgazdálkodás és halászat, valamint az éghajlatváltozás miatt.
Most először vizsgálták külön a két afrikai elefántfaj természetvédelmi státuszát: míg eddig a sebezhető fajok közé sorolták a két fajt, a legújabb felmérés szerint az afrikai szavannai elefánt veszélyeztetett, az erdei elefánt pedig súlyosan veszélyeztetett.
A szakértők szerint megelőzhető lenne a faj tömeges kipusztulása, de ehhez nemzetközi összefogásra és azonnali cselekvésre lenne szükség.