Lehet, hogy jól esik, de a szorongást nem oldja, ha a zuhany alatt esszük a narancsot

A narancs önmagában is egészséges. Tele van C-vitaminnal, lédús és természetes rostforrás. Egy, a közösségi médiában szárnyra kelt trend szerint ezek a jótékony hatások fokozhatók, méghozzá azzal, ha a hűtött gyümölcsöt forró zuhany közben fogyasztják el. Így nemcsak finomat és egészségeset lehet enni, hanem a párás környezetben az sem zavaró, ha a narancslé végigfolyik az emberen. Tetézi az élményt, hogy a héjból és a gyümölcshúsból kiszabadul a nedvesség egy része, így a narancs illata a zuhanyozóban még intenzívebb.

Ezzel önmagában semmi baj, csakhogy vannak olyanok, akik azért állnak be a zuhany alá narancsot enni, mert elhiszik a Tiktokon és az Instagramon terjedő videóknak, hogy így csökkenthetik a szorongásukat. A Guardian május végén összegyűjtötte a Tiktokon az első száz legnépszerűbb mentális egészség témában terjedő videót, majd szakértők segítségét kérte, hogy állapítsák meg, tényleg igaz-e, amit ígérnek.

A válasz röviden: általában nem.

Kellemes lehet, de nem gyógyít

A szorongás vagy annak állandósult formája, a generalizált szorongás leküzdésére nem elég narancsot pucolni a zuhanyban vagy a kádban, ahogy nem jelentenek megoldást a táplálékkiegészítők (például a magnézium) sem. Ennek ellenére az ilyen trendek makacsul tartják magukat; a narancspucolásos tanácsok már 2017-ben felbukkantak, amikor az amerikai magazin, a Men’s Health írt a szertartás a jótékony hatásairól. A trend aztán 2023-ban újra felvirágzott, és 2024-re meghódította a Tiktokot és a többi rövid videós platformot.

Olyannyira, hogy ma már egymást győzködik az elkeseredett, szorongó harmincasok a Redditen, hogy érdemes bebújni a zuhany alá egy naranccsal a pánikrohamok elől. Ez azonban a szakértők szerint nem oldja meg a problémákat, és léteznek ennél sokkal hatékonyabb megküzdési módok is, amiket be lehet vetni a stresszel szemben. Azzal persze nincs baj, ha pusztán azért eszik valaki narancsot a zuhany alatt, mert jól esik neki, de ennél többet nem érdemes várni az élménytől.

A Tiktokon mindenki lehet szakértő

Még azzal sem lenne különösen baj, hogy az emberek tanácsokat adnak egymásnak rövid videókban vagy posztokban, a gond inkább az, hogy ezek nagy része teljesen ellenőrizhetetlen. A tartalomfogyasztóknak általában nincsenek eszközeik arra, hogy megvizsgálják az elhangzottak hitelességét, és az a közhely is igaz, hogy ami beválik egy embernél, nem biztos, hogy másnál is eredményes lesz.

A Tiktok és az Instagram mégis tele van olyan influenszerekkel és önjelölt segítőkkel, akik saját tapasztalataikat vagy másodkézből származó információikat osztják meg követőikkel. Így kaphatott új erőre a narancstrend is, és míg pszichológusok és orvosok ezrei is tesznek közzé videókat a platformokon, az óriási tartalomcunamiban az összetett mondanivaló gyakran elvész.

A Tiktok a Guardian kérdésére azt nyilatkozta, hogy a videómegosztó lehetőséget teremt az egyéni sikertörténetek és a professzionális tanácsok megosztására is, miközben moderálja is a feltöltött tartalmat. A kínai videómegosztó együttműködik az Egészségügyi Világszervezettel (WHO), és a cég szóvivője szerint a káros tartalmak 98 százalékát már azelőtt eltávolítják, hogy valaki jelentené őket a moderátoroknak. A statisztika biztató, de a mentális egészség kategóriában még így is 52 olyan videó akadt az első 100 legnézettebb között, ami valótlanságot állít.

A normális az nemnormális

A Guardian nemcsak azt szedte össze, hogy mik a legnépszerűbb dezinformációk, hanem csoportosította is őket. Az első kategóriába azok a videók kerültek, amik patologizálják, vagyis kórossá nyilvánítják az egyébként teljesen természetes érzelmeket. Ilyen például a gyászhoz párosuló szomorúság, de a lap azt is megemlíti, hogy széles körben dobálóznak a borderline személyiségzavar (BPD) címkéjével is, amikor valaki hangulatingadozást tapasztal az élethelyzetének változása miatt. Nem kizárt, hogy egyes életesemények depressziót okoznak, de általánosságban nem jellemző, és nagyon veszélyes, ha az ADHD, az autizmus spektrumzavar vagy a bipoláris hangulatzavar nevét és leírását a hétköznapi érzésekkel és nehézségekkel mossák össze.

A második kategóriába a terápiás szakszavak félreérthető és téves használatával élő videók kerültek. A leggyakrabban emlegetett példa erre a PTSD (poszttraumás stressz-szindróma) és a nárcizmus (pontosabban a nárcisztikus személyiségzavar), de a bipoláris hangulatzavarral élőknek is problémát jelent, hogy a mentális betegséget – legalább szóban – sokan arra használják, hogy legitimáljanak bizonyos cselekvéseket.

A harmadik kategória a tudományosan megalapozatlan tanácsoké: ilyenkor az önjelölt szakértő olyan kezeléseket javasol, amelyek mögött nincs megfelelő bizonyíték a háttérben. Ezekből van a legtöbb, legalábbis az első százban.

A Guardian által leírt esetben a videós elmondja, hogy a terápia helyett olcsóbb, hatékonyabb és a gyógyszernél kevesebb mellékhatással jár az a traumafeldolgozási módszer, amelynek során az érintett 15 percen keresztül folyamatosan ír a traumájáról. Az egyik megkérdezett pszichoterapeuta szerint viszont ennek a módszernek semmiféle tudományos háttere nincs, és semmi esetre sem reális, hogy mindössze egy óra alatt gyógyulást ígér.

Hasonlóan haszontalanok az olyan idézetek is, mint hogy „ha nem változtatsz, akkor választasz”, ami a szakemberek szerint jelentősen leegyszerűsíti a problémákat, és olyan általánosítás, ami valójában nem segít, inkább nyomaszt.

A vizsgált videók között vannak olyanok is (és ez a negyedik kategória), amelyekben anekdotikus bizonyítékokkal támasztják alá egy-egy módszer hatékonyságát. Ide sorolhatók az olyan videók is, amelyekben személyes tapasztalatokat osztanak meg általános érvényű igazságként, ezek viszont a legtöbb esetben egyáltalán nem vonatkoztathatók általánosságban másokra – az, hogy valakinek egy hét alatt segített a pszichiátriai kezelés, nem jelenti azt, hogy másnak is fog, ugyanakkor azt sem, hogy egyáltalán ne segítene senkinek.

Az ilyen videók mindenesetre irreális elvárásokat támasztanak, szorongást okozhatnak, és eltántoríthatnak másokat a valóban hatékony, ám nagyobb energia- és időbefektetést igénylő terápiáktól.