Szénné sütött emberi ürülék segíthet megoldani a globális műtrágyahiányt

A Cornell Egyetem talaj-biogeokémikus kutatóinak friss, a PNAS folyóiratban közzétett tanulmánya szerint az emberi ürülékből előállított bioszén (biochar) segíthet megoldani a globális műtrágyahiányt, miközben a mezőgazdaság szén-dioxid-kibocsátását is jelentősen csökkenthetné.

A kutatás megállapította, hogy ha a szilárd emberi ürüléket bioszénné (vagyis magas hőmérsékleten organikus anyagokból előállított, tápanyagokban gazdag faszénné) alakítják, az az éves globális foszforigény 7 százalékát fedezheti. Ha ehhez még a vizeletben található tápanyagokat is hozzáadnák, akkor már az éves foszforigény 15 százalékát, a nitrogénigény 17 százalékát, a káliumigénynek pedig akár 25 százalékát fedezni lehetne emberi végtermékekből.

Míg a hagyományos szennyvíziszap-felhasználás mikroműanyagok, nehézfémek és káros vegyi anyagok fertőzésének kockázatával jár, a bioszén-eljárás lehetővé teszi az ürülék szétválasztását már a forrásnál, valamint a tápanyag-összetételnek az egyes növényekhez való igazítását, csökkentve ezzel a gyomnövekedés és az eutrofizáció kockázatát. A módszer emellett akár 90 százalékkal csökkentheti a trágya súlyát és térfogatát, így a szállítása is sokkal hatékonyabb.

A mezőgazdaság kb. az üvegházhatású gázok kibocsátásának 22-25 százalékáért felel globálisan, és jelenleg is küzd az intenzív élelmiszertermelés tápanyagigényének kielégítésével. A hagyományos műtrágyagyártás ugyanis rendkívül erőforrás- és energiaigényes: becslések szerint csak a nitrogénes műtrágyák évente 2,6 gigatonna szén-dioxidot bocsátanak ki, ami több mint a globális légi közlekedés és a hajózás kibocsátása együttesen. A foszfor és a kálium kitermelése továbbá károsítja az ökoszisztémákat, mérgező melléktermékeket eredményez és szennyezi a vízforrásokat.

A tanulmány vezető szerzője, Johannes Lehmann szerint a bioszén-újrahasznosítás bevezetése átalakíthatja a mezőgazdaságot, de általában a gazdaságot és a geopolitikát is, mivel csökkentené a globálisan szűkös ásványi tartalékokat rejtő országoktól (például a bolygó foszfátkészletének 70 százalékát birtokló Marokkótól) való függőséget. Emellett az új módszer erősítené az élelmiszer-biztonságot, és a mezőgazdaság ellenállóbbá tételével a klímamigrációt is enyhítheti.