Jelentősen csökkent az édesvízi halak testmérete az elmúlt 75 évben Michiganben – derült ki egy frissen megjelent kutatásból, amelyben a közösségi tudomány egyik legrégebben futó projektjének eredményeit elemezték. Az államban 1945 óta gyűjtenek adatokat a michigani halpopulációról, a mérésekből pedig sok tanulságot lehet levonni – most éppen a klímaváltozás és a halak mérete közötti összefüggést vizsgálták.

Peter Flood, a kutatás vezetője szerint összesen 13 faj méretét vizsgálták, ezen belül pedig külön megvizsgálták a különböző korcsoportokat is. A kutatók összesen 125 különböző faj-méret kombinációt vizsgáltak, ezek közül 58-nál figyeltek meg változást, ezen belül 46 esetben csökkenést. A fiatalabb és az idősebb halak átlagméretében különösen jelentős csökkenést figyeltek meg, ami Flood szerint némi aggodalomra ad okot, mert mindkét korcsoport nagy hatással van a populáció további sorsára.

A nagyhal megeszi a kishalat

A méretcsökkenés azért is aggasztó, mert a vizsgált fajokra vadászó ragadozók méret alapján válogatnak: csak azt tudják elejteni, ami befér a szájukba, ezért a kisebb halak nagyobb veszélyben vannak. Ez leginkább a fiatalabb halakat érinti, de Flood szerint az öregeknek is fontos szerepük van az egészséges populáció fenntartásában: a fiatalok az idősebbektől tanulnak.

Az önmagában nem számít újdonságnak, hogy a halak összemennek, és a legtöbb kutató a jelenségért a klímaváltozást okolja, bár a háttere még nem egészen ismert. A kutatás újdonságát a hozzá használt minta gazdagságát adja, valamint az, hogy édesvízi halakkal foglalkozott, az eddigiek ugyanis javarészt az óceáni fajokra koncentráltak.

A kutatás adatainak birtokában a michigani Természetes Erőforrások Hivatala alakítani tud majd a halgazdasági stratégiáján, korlátozhatja a kifogható példányok számát, illetve arra is lehet még következtetni, hogy melyik fajok érzékenyebbek a klímaváltozásra, és melyek nem reagálnak rá olyan erősen.