Bár az emberiséggel egyidős a tapasztalat, miszerint a madarak éneke a napfelkelte előtti hajnali időszakban a legintenzívebb, mindeddig nem sikerült megfejteni a jelenség evolúcióbiológiai okait. A Science Alert ismerteti azt az egyelőre csak a bioRxiv preprint oldalon megjelent kutatási eredményt, amely fogságban élő zebrapintyek (Taeniopygia guttata) segítségével keresett magyarázatot a jelenségre.

Az etológia kedvelt modellállatainak hajnali kórusát kontrollált laboratóriumi körülmények között vizsgáló kutatók azt találták, hogy a madarak már a pirkadat előtti időszakban izgatottabbá válnak, a mesterségesen késleltetett, illetve gyorsított napfelkelte pedig befolyásolja az ének intenzitását és a mintázatok változatosságát.

„A madarak jóval hajnal előtt felébrednek a sötétben, valószínűleg a melatoninnal kapcsolatos hormonális mechanizmusok révén, ami miatt fokozódik a motivációjuk az éneklésre, ezzel szemben a sötétség elnyomja a spontán éneklést támogató biokémiai folyamatokat” – állítja a Koreai Agykutató Intézet Ednei Barros dos Santos vezette kutatócsoportja.

Magyarázatuk szerint az intenzív hajnali vokalizáció segít optimalizálni a szaporodási sikerben kulcsszerepet betöltő énekteljesítményt. Magyarán, a hajnali madárének funkciója szó szerint a fellépés előtti beéneklés, amely során a madarak – a hímek mellett bizonyos fajok nőstényei is – az öröklött vagy/és tanult motívumokat is kipróbálhatják, tökéletesíthetik.