Amerikai kutatók nemrégiben bizonyították, hogy Rapa Nui rejtélyes kőszobrait, a moaikat évszázadokkal ezelőtt egyszerű fizikai elvek és meglepően kevés ember segítségével mozgathatták a helyükre. Ezek szerint a befejezetlen szobrok kissé előre dőlő formája és alacsony súlypontja sem véletlen: ez a kialakítás tette lehetővé, hogy a több tonnás kőalakokat az inga elvén alapuló lengő mozgással „sétáltathassák” a szigeten.

Az ausztráliai Connect Sci portál most azt írja, hogy egy másik amerikai kutatócsoport 22 ezer drónfelvétel segítségével most elkészítették annak a Rano Raraku néven ismert rendkívül meredek és nehezen megközelíthető vulkáni kráternek a nagy felbontású, online is elérhető 3D-s modelljét, ahonnan a moai-szobrok származnak.

Az ide kattintva szabadon böngészhető modell elkészítéséhez felhasznált adatok elemzése 30 különböző tevékenységi területet tárt fel a kőbányán belül. A faragás és a kőfejtés technikái helyszínenként eltérőek voltak, ami arra utal, hogy több független csoport dolgozott ott egyszerre. A PLOS One folyóiratban publikált tanulmányuk szerint az eredmény a kutatókat is elképesztette.

A kutatók a Connect Sci-nek elmondták, hogy a nagy felbontású 3-modell alapján immár egyértelmű, hogy a 13. századi kőfaragók jelentős „technológiai autonómiával, nem pedig olyan szabványosított eljárásokkal dolgoztak, amelyeket a hierarchikus irányítás okán feltételezhetnénk”. Szerintük jól azonosítható az is, hogy egyedi, egymástól független, önálló szobrászműhelyek dolgoztak a területen, erre utal a szobrok, illetve szoborsorozatok egymástól különböző megmunkálása is.