Annyi fát ültettek Kínában, hogy teljesen megváltozott az ország vízkörforgása

Egy friss kutatás szerint Kína nagyszabású faültetési és ökoszisztéma-helyreállítási programjai az elmúlt évtizedekben drámaian megváltoztatták az ország vízkörforgását. 2001 és 2020 között az északi száraz és félszáraz területeken, elsősorban a Nagy Zöld Fal kezdeményezés révén, valamint a többi régióban végzett füvesítés miatt nőtt az evapotranspiráció, vagyis a növények párolgása és a talajból történő vízveszteség mértéke. Míg a csapadék a Tibeti-fennsíkon nőtt, a keleti monszun éghajlatú és az északnyugati sivatagos régiókban, amelyek az ország területének 74 százalékát teszik ki, csökkent az elérhető édesvíz mennyisége. A kutatók szerint a nagyszabású zöldítés aktiválta a vízkörforgást, ugyanakkor a vizet egyenlőtlenül osztotta el az országban.

Az 1978-ban indított Nagy Zöld Fal program eredményeként nőtt a kínai erdőborítottság: 1949 körül a terület körülbelül 10 százalékát borították erdők, mára ez 25 százalék fölé nőtt, ami nagyjából a világ 10. legnagyobb országa, Algéria területének felel meg. Más fontos kezdeményezések, például a Grain for Green Program és a Természetes Erdővédelem Program (mindkettő 1999-ben indult), arra ösztönzik a gazdákat, hogy mezőgazdasági területüket erdővé vagy legelővé alakítsák, továbbá tiltják a őserdők kitermelését. Kína helyreállítási programjai a globális zöldfelület növekedésének negyedéért feleltek 2000 és 2017 között.

A kutatók nagy felbontású adatokat és a légköri nedvességet követő modelleket használtak, hogy megállapítsák: bár az evapotranspiráció összességében nagyobb mértékben nőtt, mint a csapadék, a víz a légkörbe kerülve akár több ezer kilométerre is eljuthat, így a helyi vízellátás sokszor annak ellenére csökkent, hogy a vízkörforgás aktívabb lett.

Ezek a megállapítások komoly következményekkel járnak Kína vízgazdálkodására nézve. Az északi régió, ahol az ország népességének 46 százaléka és a szántóföldek 60 százaléka található, mindössze az ország vízkészleteinek 20 százalékát tudhatja magáénak, így az egyenlőtlen elosztás különösen aggasztó. A tudósok figyelmeztetnek, hogy a zöldítés hidrológiai hatásait figyelmen kívül hagyó intézkedések nem biztos, hogy garantálni tudják a vízellátás biztonságát. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy más országokban végzett ökoszisztéma-helyreállítási programok is befolyásolhatják a vízkörforgást.