A magyar kormány 2025 februárjában hajtóvadászatot indított a kábítószer-kereskedők ellen, olyan állításokkal, mint hogy „a drogfogyasztás roncsol. Roncsolja a társadalmat, a családot, minden emberi környezetet. Roncsembereket szül a drog”, ezért „meg kell védenünk a gyermekeinket a mérgektől és a méregkeverőktől”.

Bár a hadjárat eleinte a valóban a legnagyobb kockázatot rejtő dizájnerdrogok kereskedői ellen indult, hamar általános drogellenes akcióba csapott át. A kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztos, Horváth László azóta is lépten-nyomon egyenlőségjelet tesz minden drog közé, és határozottan állítja, hogy „nincs jó vagy rossz, könnyű vagy nehéz drog: csak drog van és zéró tolerancia”. Mostanra a kereskedők és a fogyasztók közötti határvonal is kezd elmosódni, hiszen júniusban szigorították a Btk. kábítószer-fogyasztókra irányuló passzusait, és az idén visszatért diszkórazziáknak is ők az elsődleges célpontjai.

Van azonban egy olyan drog, amelynek kereskedői és fogyasztói felett a hajtóvadászat szemet huny – ez nem más, mint az alkohol. Bár a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke, Szemelyácz János állítja, hogy Magyarországon a legsúlyosabb egészségügyi és társadalmi problémát éppen az alkoholfogyasztás jelenti, a kormányzati kommunikáció azzal támasztja alá az alkohol pozitív diszkriminációját, hogy a szeszes italok élvezete része a magyar kultúrának és a gasztronómiának.

Miért vitatható az alkohol kulturális beágyazottságával érvelni?

Vitathatatlan, hogy az alkohol átitatja a teljes magyar történelmet: az irodalomtól a folklórig számos példát találni a lerészegedés romantizálására. Az Orbán Viktor második miniszterelnöki ciklusában meghirdetett „pálinka-szabadságharc”, amely 2021-re adómentessé tette az otthoni pálinkafőzést, új löketet adott a töményszesz-fogyasztás normalizálásának.

2024 áprilisában Nagy István agrárminiszter már egyenesen azt állította a pálinkáról, hogy „a magyarság egyik védjegye, évszázadok óta igaz nemzeti kincs, összeköt minket a történelem viharaiban és egyesíti a nemzetet”. De milyen áron?

A WHO 2016-os adatai szerint Magyarországon 21,2 százalék a 15 év feletti kockázati és problémás alkoholivók aránya, vagyis minden ötödik felnőtt érintett a problémában. Ez alapján meglehetősen óvatos becslésnek tűnik, hogy 400 ezer gyerek nő fel alkoholista szülők mellett. Kevés szó esik róla, de náluk a legnagyobb a kockázata, hogy később alkohol- vagy egyéb szerhasználati problémájuk alakuljon ki.

A gondok nagyságához mérten az alkohollal összeköthető egészségügyi és gazdasági károk sem kapnak megfelelő hangsúlyt a közbeszédben. Az Országos Kórházi Főigazgatóság elődje, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) 2015-ös cikke alapján évente 30 000 halálozás köthető alkohol okozta megbetegedésekhez. Mint írják, „az alkohol általános sejtméreg, tehát nincs olyan szerv, amire ne hatna, és nincs olyan betegség, aminek kialakulásának ne kedvezne a májnak problémát okozó mennyiség”, ezért az alkoholivást nemes egyszerűséggel lassú öngyilkosságnak titulálják. Nem látta sokkal rózsásabbnak a helyzetet Topolánszky Ákos, a Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége (MADRISZ) elnöke sem egy 2012-es előadásában. Az Alkotmánybíróság egy 2004-es határozatát – mely szerint az „alkohollal, nikotinnal, kávéval az európai kultúra „megtanult” együtt élni” – az alkohol esetében úgy pontosította, hogy leginkább együtt halni tanultunk meg az alkohollal.

Az alkohol a legveszélyesebb

„Ha az alkoholt ma fedeznék fel, akkor illegális drogként szabályoznák más, hasonló nyugtatókkal, például a GHB-vel és a GBL-lel együtt. Kétségtelenül sokkal veszélyesebb, mint bármely más legálisan elérhető anyag.” Ez a megállapítás David Nutt brit neuropszichofarmakológus nevéhez köthető, aki a Drug Science (korábban Independent Scientific Committee on Drugs) kutatójaként állította fel a legális és illegális drogok veszélyességi listáját 2010-ben.

A sort toronymagasan vezeti az alkohol, ami annyit jelent, hogy az egyénre és a társadalomra gyakorolt kockázatai messze felülmúlják bármely más szerét. Részletezve: a halálozás, az egészségkárosodás, a függőség kialakulása, a mentális teljesítményromlás, a javak és kapcsolatok elvesztése, a sérülések, a bűnözéshez való hozzájárulás, a környezeti károk, a családot érintő negatív következmények, a gazdasági költségek és a közösségi károk összességének tekintetében semelyik másik szer nem ér az alkohol nyomába. Tegyük hozzá, hogy a lista készítésének idején még a dizájnerdrogok korszakának az elején jártunk, így közülük csak a mefedron nevű szer került fel az ábrára. Beszédes viszont, hogy a lista másik végén található a két legismertebb pszichedelikus szer, az LSD és a varázsgomba, az alkoholéihoz képest elenyésző kockázatokkal szerepel.

De hogy ne csak a múltra támaszkodjunk, érdemes megnézni az évente elvégzett Global Drug Survey mögött álló, függőségekre szakosodott brit pszichiáter, Adam Winstock 2025-ös ábráját az egyes legális és illegális drogok függőségi potenciáljáról. Winstock évről évre összesíti az önbeszámolókon alapuló globális droghasználati trendeket, így hatalmas tudásbázis alapján készíti összesítéseit.

A listán az alkohol a legerősebb függőséget kialakító szerek felső negyedét zárja, egy szinten a crack kokainnal, de jócskán elmaradva a dohány, a heroin és a fentanil mögött.

Érdemes ezúttal is megtekinteni a lista második felét, ahol a sort ismét a pszichedelikus drogok zárják, közvetlenül a függőség kialakítására alkalmatlan CBD (kannabidiol) előtt. Ha pedig vetünk egy pillantást Winstock elvonási tünetek kockázatairól készített ábrájára, az alkohol a második helyen zár, megelőzve a heroint és a kokaint. Az alkohol ugyanis azon kevés szer közé tartozik, aminek elvonása halálos kimenetelű is lehet. Erre a listára a pszichedelikus drogok már fel sem fértek, és a kannabisz is a sor végén kullog.

A kérdés adja magát: hihetünk a Magyarországon indított hajtóvadászat azon alapelvének, hogy a drogok között nincs különbség, mert egyaránt pusztítást és emberi roncsokat hagynak maguk mögött? Valóban tűzzel-vassal kell üldözni azokat, akik a tudomány és a tapasztalatok szerint az alkoholnál nagyságrendekkel enyhébb kockázatú szereket használnak?

Egészségtudatosság kontra hagyomány

Nem véletlen, hogy a California Sober (becenevén Cali Sober, nagyjából kaliforniai józanság) életstílus éppen az Egyesült Államokból indult, hiszen ott lehet a legjobban tetten érni egy több száz milliós társadalom szerhasználatában az egészségtudatosság egyértelmű megjelenését. Az 1950-es évekhez képest a századfordulóra a felére csökkent a dohányosok aránya, 2022-re pedig további 50 százalékkal esett vissza. A csökkenés nagyrészt a fiatal felnőtteknek köszönhető. Hasonló trendeket láthatunk az alkoholivásban is: míg 2010-ben még az amerikai felnőttek 67 százaléka számolt be arról, hogy szokott inni alkoholt, 2025-ben már csak 54 százalékuk. A tendencia itt is nagyrészt a fiatal felnőttekhez köthető, akiknek a körében két évtized alatt 10 százalékkal csökkent az alkoholivás aránya.

Az USA-n belül is egyedi pozíciót foglal el Kalifornia, ahol 1996-ban elsőként engedélyezték a kannabisz gyógyászati célú használatát, amit 20 évvel később a teljes legalizáció követett. Mostanra már hat kaliforniai városban dekriminalizálták a pszilocibint (a pszichedelikus hatású varázsgomba hatóanyagát) és a kormányzó októberben írt alá egy törvényt a pszichedelikumokkal végzett kutatások felgyorsítására.

Ez a közeg szinte magától értetődően termelte ki magából azt a csoportot, amelynek tagjai más szemüvegen keresztül tekintenek a szerhasználatra, hiszen az évtizedes egészségtudatossági trend, a tudományos eredmények és az enyhébb jogi szabályozás mind egy irányba mutattak: az alacsonyabb kockázatú szerek előnyben részesítése felé. Ezzel gyakorlatilag megalkották a jelenlegi magyar drogháborús narratíva ellentétét.

Miről szól a Cali Sober?

A Cali Sober a 2010-es évek végén Kaliforniában indult életmód-koncepció az egészségtudatosság és a modern szerhasználati minták határán egyensúlyoz. Fő jellemzője, hogy követői tartózkodnak az alkohol és a kockázatosabb szerek (jellemzően heroin, kokain és amfetamin-származékok) használatától, míg alkalmilag fogyaszthatnak kannabiszt és pszichedelikumokat. A cél tehát nem a teljes absztinencia, hanem egyfajta kompromisszumos önkorlátozás, ami a legkárosabb anyagok kizárására irányul.

A Cali Sober rugalmas keretrendszer: míg egyesek teljesen elhagyják az alkoholt és kizárólag kannabiszt, esetleg pszichedelikumokat használnak, mások alkalmanként egy pohár bort is megengednek maguknak. Ez előrevetíti, hogy a Cali Sober egyszerre jelenthet életmódot, rehabilitációs stratégiát és társadalmi-kulturális trendet.

A koncepció sokak számára átlátszó önigazolásnak tűnhet: gyakorlói a nekik kedves drogokat használják, és mindezt a józanság köntösébe csomagolják. Ennél azonban összetettebb a kép, minthogy az irányzat követői nagyon különböző háttérrel rendelkeznek. Sokan egyszerűen egészségtudatos döntés nyomán fordulnak el az alkoholtól, miután felismerik annak rövid és hosszú távú negatív hatásait, de nem kívánnak minden pszichoaktív élménytől megválni. A fiatalabb generációk körében egyre gyakoribb, hogy az alkohol és a dohány társadalmi szerepét és normáit megkérdőjelezik, és helyette olyan szereket keresnek, amelyek kevesebb veszélyt jelentenek az egészségre, és hozzájárulnak a magasabb életminőséghez.

Mások már problémás szerhasználati múlttal rendelkeznek, de a teljes absztinencia még nem időszerű vagy nem tűnik ideális választásnak számukra. A Cali Sober megközelítés előnye többek között abban rejlik, hogy segíthet az átmeneti időszakban: amikor a szerhasználó szembenéz a sóvárgással, érzelmi kihívásokkal, álmatlansággal, depresszióval vagy szorongással, és ezeket nem szeretné erős gyógyszerekkel kezelni. A kannabisz mérsékelt használat mellett enyhítheti ezeket a tüneteket, ezzel csökkentve a visszaesés esélyét az alkohol vagy az opioidok súlyos függőségébe. Ez az átmeneti, kompromisszumos józanság sokak számára reálisabb, fenntarthatóbb út lehet, mint a teljes absztinencia.

De ahogyan a 12 lépéses módszer sem működik mindenkinek, a Cali Sober sem feltétlenül üdvözítő út. A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a kannabisz és a pszichedelikus szerek felszínre hozhatnak, illetve súlyosbíthatnak egyes mentális zavarokat. Másfelől nem megfelelően alkalmazva a módszer könnyen válhat puszta szerhelyettesítéssé, és fennmaradhat a pszichoaktív szerekhez való problémás viszony. Míg Billy Idol több évtizednyi absztinencia után kezdett mértékletes használatba, és azóta Cali Sobernek vallja magát, Demi Lovato számára kudarccal végződött a mértékletes szerhasználat kísérlete, ezért továbblépett a teljes józanság felé.

Alkalmas lehet-e a Cali Sober a függőségek kezelésére?

Az elmúlt évtizedben egyre több kutatás vizsgálja, hogy bizonyos pszichedelikumok hogyan segíthetik az alkohol-, a metamfetamin- vagy az opioidfüggőség kezelését. A klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek a szerek ellenőrzött orvosi környezetben alkalmazva olyan pszichológiai folyamatokat indítanak el, amelyek tartós viselkedésváltozást, fokozott önreflexiót és a függőségi minták újraértelmezését teszik lehetővé.

A kannabisz esetében más típusú mechanizmusokról beszélünk. Több kutatás elemzi a CBD szerepét az opioidmegvonás tüneteinek enyhítésében és a sóvárgás csökkentésében, illetve azt, hogy a kannabisz használata egyes opioid- vagy alkoholhasználók esetében mérsékli-e a visszaesés kockázatát. Ezek az eredmények ígéretesek, de nem egységesek, és a kutatók hangsúlyozzák, hogy a kannabisz hosszú távú használata önmagában is kialakíthat függőséget.

Fontos figyelembe venni, hogy a Cali Sober életmód választása nem helyettesíti a terápiás protokollt. A követők gyakran nem orvosi felügyelet mellett, célzott terápiás céllal használnak kannabiszt vagy pszichedelikumokat, hanem öngyógyítási, életmódbeli vagy ártalomcsökkentési megfontolásból. A terapeuta által vezetett pszichedelikus kezelés célja a függőségi mintázatok mély átstrukturálása, míg a Cali Sober inkább az ártalmak csökkentéséről és a veszélyes szerek elhagyásáról szól.

Bár a Cali Sober kifejezés Kaliforniából indult, a mögötte álló szellemiség Európában, így Magyarországon sem ismeretlen. A fiatalabb generációk körében már most is megfigyelhető az alkoholtól való tudatos távolságtartás, illetve az a felismerés, hogy a különböző szerek kockázatai nem azonosak. A különbség annyi, hogy ők nem használnak erre fancy nevet, és szaküzletek helyett a feketepiacról szerzik be a kétes eredetű anyagokat.

Egy felelős drogpolitika egyik legfontosabb feladata éppen az lenne, hogy az egészségtudatosságot állítsa középpontba ahelyett, hogy paternalista módon súlyos büntetésekkel próbálja visszaterelni a fiatalokat a kulturálisan elfogadott, ám társadalmi és egyéni szinten súlyos károkat okozó alkohol felé.

Ha a cél valóban gyermekeink védelme és egészséges jövőjük biztosítása, akkor a tiltás maximalizálása helyett a kockázatok minimalizálása lenne a követendő út, ami teret ad az őszinte párbeszédnek és probléma esetén a segítségkérésnek. A Cali Sober mögött álló gondolatot – amely szerint a szerhasználat nem bináris kérdés, és az ártalmak mérlegelése elsődleges fontosságú – minden drogpolitika megalkotása során figyelembe kellene venni.

A szerző a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai szakértője. Korábbi cikkei itt olvashatók.