Nagyjából 1,4 milliárd évvel ezelőtt a mai észak-kanadai Ontario helyén hullámzó sekély szubtrópusi tó elpárolgott jelentős mennyiségű kősót (miszerint halitot) hagyva maga után. A tő vizének egy része a sókristályokban rekedt légbuborékok kíséretében. Az amerikai Rensselaer Politechnikai Intézet (RPI) kutatóinak sikerült „feltörni” az ősi halitot, így nyerve információkat az 1,6 és 1 milliárd évvel ezelőtti földtörténeti korszak légköréről – írja az ausztrál Connect Sci hírportál.

A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban tavaly év végén megjelent tanulmány szerzői azt találták, hogy a mezoproterozoikum légköre ugyan 10-szer több szén-dioxidot és 27-szer kevesebb oxigént tartalmazott, mint a mai, de a valójában meglepően magas mennyiség éppen elegendő ahhoz, hogy akár a sokkal később megjelenő többsejtű élőlények életben maradjanak. No de, akkor mégis miért tartott olyan sokáig az összetett élet kialakulása?

A jelenlegi ismeretek szerint ugyanis 1,4 milliárd éve az első fotoszintetizáló eukarióták épphogy csak megkezdték a növénnyé válás evolúciós útját, az állatvilág összetettségére pedig több, mint milliárd évet kellett még várni.

A kutatók szerint a mezoproterozoikumban átmenetileg valami hasonló történhetett a Földön, mint a 2,3 milliárd évvel ezelőtti nagy oxigenizációs esemény (más néven oxigénkatasztrófa vagy oxigénkrízis) idején, ám úgy tűnik, az oxigenizáció nem bizonyult tartósnak.