Van olyan tévéműsor, ami a tudatlanságból csinál show-t. A kvízműsorok színvonala régóta süllyed, de ma már ott tartunk, hogy kérdésnek sem nevezhető kérdéseket tesznek föl, de még ez sem elég: a tévé emellé nagy erőkkel megkeresi azokat az embereket az országban, akik olyan tudatlanok, hogy egy érettségin épp átcsúszott diák hozzájuk képest Einstein, A műsor ezzel a nézők tömegeit tudja a képernyő elé láncolni, akiket eltölt azzal a jóleső felsőbbrendűségi érzéssel, hogy ők milyen okosak a tévében felsorakoztatott emberekhez képest.

Az Észbontók műveletlenségi vetélkedő lényege, hogy a játékos csapatoknak nem kvízkérdésekre kell válaszolniuk, hanem csak meg kell tippelniük, hogy a kamerán keresztül figyelt, gondosan kiválogatott, tudatlan, vagy legalábbis annak tűnő és magukból hülyét csináló háttérszereplők mit mondanak majd olyan kérdésekre, amiknek a megválaszolásához lényegében kisiskolás tudásnál többre nincs is szükség.

Nem elég, hogy ezzel a nézők semmit nem tanulnak, és szórakozásuk az alantas kárörvendésre épül, de rettentő káros a kultúra, különösen az oktatási kultúra szempontjából is, amit sugároz ez a felállás. Épp azt kéne tanítani, hogy a kíváncsiság erény, a kérdés nem ciki, a tévedés a megértés egyik lépése. Ehhez képest egy ilyen műsor azt üzeni: ha nem tudod, nevetséges vagy, mert a műsorban gondosan ketté vannak választva a tudatlanok és a fölényeskedők, akik alá ráadásul a műsorvezető még adja is a lovat. Ha véletlenül kiderülne, hogy valójában az okosabb szerepében tetszelgő játékosok sem biztosak a válaszban, a műsorvezető rögtön igyekszik kimenteni őket, nehogy kitudódjon.

Az alábbi példa éppen egy olyan helyzetről szól, amikor a játékosok matekból okosabbnak képzelték magukat, de valójában ők sem álltak a helyzet magaslatán.

280. feladvány: Észbontó stratégia

Az Észbontók egyik adásában 300 - 100 volt az állás az utolsó forduló előtt. Az utolsó fordulóban mindkét csapatnak fel kellett tennie az összes pontját három lehetséges válaszra, tetszőlegesen elosztva a pontokat. A szabály szerint a végén annyi pontjuk marad, mint amennyit arra a válaszra tesznek, amit a tudatlan háttércsoport jónak jelöl meg. A csapatokhoz más-más kérdések és másik háttércsoport tartozott.

Először a 300 pontos csapatnak kellett szétosztani a pontjait. Ők azt mondták, hogy biztonsági játékot játszanak, és mindegyik válaszra 100 pontot raktak, így akármi történik, 100 pontjuk marad, amivel nyernek, ha a másik csapat nem tudja megtartani mind a 100 pontját.

Az még hozzátartozik a szabályhoz, hogy döntetlen esetén jön egy becslős kérdés, amivel eldöntik, hogy ki nyer. Amennyiben erre kerülne sor, tegyük fel, hogy a csapatok nyerési esélyei azonosak.

Jól döntött a csapat azzal, hogy egyenletesen osztotta el a pontjait?

A sors fintora, hogy az a kvízkérdés, amire a 300 pontos csapat szétosztotta a pontjait, éppen egy matekkérdés volt; a sors másik fintora az lett, hogy a csapat végül el is veszítette a játékot.

Ha szereted a fejtörőket, tekintsd meg korábbi feladványainkat is! Ha megjegyzésed lenne, vagy feladványt javasolnál, írj az eszventura@qubit.hu e-mail címre! Ha pedig tetszik a rovat, ezt a Vendégkönyvben kifejezésre juttathatod.

Az Ész Ventura feladványügyi rovat gazdája: Gáspár Merse Előd fizikus, kognitív kutató, társasjáték-fejlesztő és bűvész.