A globális GDP 60 százalékának megfelelő értékű az az összetett ökológiai szolgáltatás-csomag, amelyet az emberiség a vizes élőhelyeknek köszönhet, állítja a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete, a WWF 2023 őszi jelentésében. A vaskos dokumentum szerint miközben 1970 óta a vizes élőhelyek egyharmada tűnt el világszerte, az ezekhez kötődő élőlények száma pedig átlagosan 83 százalékkal csökkent, az olyan közvetlen gazdasági előnyök, mint a háztartási folyóvíz, a mezőgazdasági öntözés és az ipari felhasználás, éves szinten legalább 7,5 ezermilliárd dollárnyi összeget tesznek ki. A közvetett szolgáltatások – például a víztisztítás, a lakosság védelme az áradásoktól és aszályoktól vagy a jó termőképességű talajok minőségének megőrzése, valamint a széntárolás – éves összértéke pedig évente mintegy 50 ezermilliárd dollárra tehető.

Mindez már akkor nyilvánvaló volt, amikor 1971. február 2-án a Kaszpi-tenger déli partján fekvő iráni Rámszar (Ramsar) városában tartott nemzetközi találkozón 18 ország képviselői elfogadták „a nemzetközi jelentőségű vizes területekről”, „mint a vízimadarak élőhelyeiről” szóló egyezmény szövegét. Az 1975 decemberében életbe lépett nemzetközi természetvédelmi kontraktus keretében létrehozott Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében jelenleg 2524 vizes élőhely szerepel, ezek területe a nyilvántartás szerint mintegy 253 millió 132 ezer 455 hektár.

A jelenel 29 magyarországi ramsari terület „a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes élőhely típusát” lefedi. Köztük tavakat, mocsarakat, szikes tavakat, lápokat, holtágakat, folyószakaszokat, nedves réteket, valamint ember alkotta halastavakat, víztárolókat – olvasható az utóbbi másfél évtizedben látványosan kivéreztetett magyarországi természetvédelem hivatalos honlapján.