Menhellyé alakíthatják Amerika legnagyobb főemlőskutató központját

február 10.
tudomány
  • Link másolása
  • Facebook
  • X (Twitter)
  • Tumblr
  • LinkedIn

Az egész Egyesült Államok biológiai kutatásait megrázhatja az Oregoni Nemzeti Főemlőskutató Központ (ONPRC) tervezett átalakítása: a 4200 főemlősnek otthont adó intézetben 1962 óta folynak az embergyógyászatban is fontos kísérletek, ezeknek azonban nemsokára vége szakadhat – az ONPRC ellen tiltakozó állatvédelmi szervezetek legnagyobb örömére. A központban a főemlősök immunrendszerét, agyműködését, genetikáját és fejlődését vizsgálják, az intézet elsősorban a HIV-vírushoz kötődő kutatásairól ismert, de itt klónoztak először főemlősembriókat is.

Rézuszmajmok a központban
Fotó: OHSU

A központ fenntartója az Oregoni Egészségtudományi Egyetem, ennek az igazgatótanácsa szavazta meg az intézmény működésének átalakítását. A tervek szerint a központ a jövőben menhelyként működne a majmok számára, a tudományos kutatásokat leállítanák, az igazgatótanács pedig már be is nyújtotta az erről szóló terveket a Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH) számára. A NIH biztosítja a központ nagyjából 60 millió dolláros éves költségvetésének 84 százalékát.

Akármi lesz, drága lesz

Ezt a pénzt a PETA tavalyi petíciója szerint egy az egyben az állatok kínzására és sanyargatására szánják, de a kutatók ezzel nem értenek maradéktalanul egyet. Paul Johnson, az Emory Nemzeti Főemlőskutató Központ igazgatója szerint az intézet menhellyé alakítása nemcsak rettenetesen költséges lenne, hanem pótolhatatlan veszteséget jelentene az orvostudomány számára is. David O’Connor virológus szerint ezt jól mutatja az is, hogy milyen sikereket értek el már eddig is az itteni kutatásokban: szerinte az eddigi legígéretesebb HIV elleni gyógyszert, a lenacapavirt is az ONPRC munka alapján fejlesztették ki.

Ha valóban menhellyé alakítanák át a kutatóközpontot, az rettenetes költségekkel járna: 8 év alatt 220 és 291 millió dollárnyi összeget kellene rákölteni, ebben benne lenne az állatok biztonságos elhelyezése, a 67 hektáros kampusz átalakítása és az egyéb járulékos költségek is. A kutatóközpont területén élő állatok máshol történő elhelyezése hasonló összegbe kerülne.

A vita persze nemcsak a költségekről szól: Julie Mitchell, a központ egyik kutatóprofesszora szerint ha ki lehetne valamivel váltani a főemléseken folytatott kísérleteket, már rég megtették volna, de erre nem minden esetben van lehetőség, míg az átalakítás támogatói a kísérletek embertelenségét hozták fel érvként, és azt hangoztatták, hogy azokon a területeken, ahol még nem lehetséges a kiváltásuk, inkább alternatív megoldásokra kellene törekedni az újabb projektek helyett.