Évekkel a felfedezése után mostanra sikerült pontosan meghatározni milyen planetológiai osztályba tartozik a Földtől mintegy 35 fényévnyi távolságra egy vörös törpe rendszeréhez tartozó L 98-59 d néven ismert exobolygó – írja a Phys.org.

Az Oxfordi Egyetem, a Groningeni Egyetem, a Leedsi Egyetem és a Zürichi Műszaki Egyetem (ETH) közös kutatócsoportja a Nature Astronomy folyóiratban hétfőn megjelent tanulmányban ismerteti a James Webb űrteleszkóp és a földi obszervatóriumok legújabb megfigyelésein, valamint számítógépes szimulációkon alapuló eredményeit.

Az eddig is tudható volt, hogy a Földnél 1,6-szor nagyobb, de jóval kevésbé sűrű L 98-59 d légköre jelentős mennyiségű hidrogén-szulfidot tartalmaz. A mostani eredmények szerint az olvadt szilikátból álló köpeny alatti globális magmaóceán miatt lehetséges az, hogy az exobolygó gazdacsillagának röntgensugárzásával dacolva máig meg tudta tartani vastag, kéntartalmú gázokat, például hidrogén-szulfidot (H2S) is tartalmazó hidrogénben gazdag légkörét.

A kutatók szerint a korábban ilyen közelségben felfedezett, potenciálisan lakható exobolygókkal szemben az élet megjelenését finoman szólva sem támogató szuperföld típusú, (tehát tömegében a Földnél nagyobb, de az Uránusznál jelentősen kisebb) L 98-59 d lehet az első ismert tagja egy új, hosszú életű magmaóceánokat fenntartó kéntartalmú planétákból álló bolygópopulációnak.

A korábbi megfigyelések arra utaltak, hogy a planéta felső légkörében magas a kén-dioxid és más kéngázok jelenléte. A most publikált szimulációk azt mutatják, hogy ezek a magmaóceánból szabadulnak fel a vörös törpe ultraibolya sugárzása által indított kémiai reakciók következtében – évmilliárdokon át. A magmaóceán és az ultraibolya nyomán felszabaduló létrejött által vezérelt, a magmaóceán által pufferelt kémiai reakciók termékei. Ez a sajátos légkörkémiai kombináció magyarázza a bolygó figyelemre méltó tulajdonságait.

A szimulációk szerint a nagyjábból 5 milliárd éve, a Neptunusznál valamivel nagyobb planétaként született L 98-59 d az évmilliárdok alatt fokozatosan zsugorodott, hülés közben pedig elvesztette légkörének egy részét.