Orbán bukása a tudományban is sokat jelenthet, és nemcsak Magyarországon
Magyar kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a tudományos élet újjáépítése jóval összetettebb feladat annál, mint hogy egy új kormány egyszerűen csak visszavonja az Orbán-rendszer alatt hozott rendelkezéseket. A Nature cikkében a magyar tudományosság helyzetével foglalkozik, és úgy véli, Orbán Viktor tizenhat évnyi hatalmának vége nemcsak Magyarországon, hanem világszerte jelentős következményekkel járhat a tudományos kutatás számára.
Azok a kutatók, akik tanúi voltak az akadémiai szabadság leépítésének, az egyetemi autonómia csorbításának, és annak, hogy az ország elesett az uniós kutatási forrásoktól, most óvatos reményeket fűznek Magyar Péterhez és a károk helyrehozatalához – írja a lap. Azonban Orbán rendszerszintű beavatkozásai mintaként szolgáltak más országokban is – beleértve az Egyesült Államokban zajló, kutatást érintő változásokat –, így többfelől is figyelemmel kísérik a magyarországi történéseket.
A Nature megjegyzi, hogy Magyarország Orbán időszakában egyre inkább a kínai befolyás európai fókuszába került, többek között azzal is, hogy itt létesült volna az első kínai egyetem az Európai Unióban. Ismerteti, hogy a Magyar Tudományos Akadémia többszöri átszervezése csökkentette a kutatóhálózat autonómiáját, miközben az egyetemek többségét alapítványi fenntartásba helyezték és a kuratóriumok tagjait politikai alapon nevezték ki. Válaszul a Európai Unió Tanácsa 2022-ben mintegy 6,3 milliárd eurónyi támogatást fagyasztott be a magyar felsőoktatási és kulturális intézmények számára, beleértve a magánosított egyetemeket is.
A Tisza párt kétharmados parlamenti többsége elegendő az alkotmány módosításához és számos strukturális változtatás visszafordításához, ugyanakkor még nem világos, hogy ez a felhatalmazás milyen mértékben terjed ki az egyetemi és kutatási szektorra. Önmagában a régi rendszer visszaállítása pedig nem biztos, hogy elegendő volna a magyar felsőoktatás és tudományos élet helyreállításához.
„Továbbra is bizonytalan és kiszámíthatatlan, hogy mi történik a magyar tudománnyal, de legalább van reményünk arra, hogy a jövő némi változást hoz” – kommentál Wilhelm Imola idegtudós, a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának munkatársa. Szerinte amire leginkább szükség lenne, az stabilitás és átláthatóság.
A tudomány valószínűleg nem lesz azonnali prioritás a kormány számára az egészségügyhöz vagy az oktatáshoz képest – idézi a lap Lengyel Balázst, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatóját. Ugyanakkor szerinte nincs is feltétlenül szükség új törvényekre. Orbán akadémiai szabadsággal kapcsolatos politikája miatt sok nemzetközi kutató utasította el a magyar együttműködéseket, és Lengyel arra számít, hogy ez most meg fog változni.
Kurt Deketelaere, az Európai Kutatóegyetemek Ligájának (LERU) főtitkára szerint Magyar Péter ígérete az uniós kapcsolatok helyreállításáról és az intézményi autonómia visszaállításáról lehetővé teheti, hogy a magyar intézmények újra csatlakozzanak európai projektekhez. Szerinte várható, hogy az új kormány támogatni és védeni fogja az akadémiai szabadságot, és „Magyarország számára most nagy lehetőség nyílik arra, hogy támogassa az EU kutatási és innovációs politikáját.”
Lengyel szerint „könnyebbé válhat a részvétel az európai kutatásokban, de még korai megmondani, mikor”. Hozzátette, „újra az európai kutatási térség teljes értékű tagjai szeretnénk lenni. Ez nemcsak a pénz hiányáról szól, hanem a társadalmi tőke és a bizalom elvesztéséről is.”
Nem lesz elég egyszerűen csak visszavonni a Fidesz intézkedéseit, állítja Pető Andrea, a Magyarországról kiszorított, 2019-ben Bécsbe költözött Central European University (CEU) történésze. „A magyar akadémiai és felsőoktatási rendszer történelmi lehetőség előtt áll: egy új, a 21. századhoz jobban illeszkedő rendszert kellene felépíteni, nem pedig a régit visszaállítani.”
„Nem mondanám, hogy vissza kellene térni a korábbi állapotokhoz” – jelenti ki Lengyel Balázs. „Bizonyos vonatkozásban javult a rendszer, különösen a nemzetközi tehetségek bevonzása és a kutatási teljesítmény növelése terén.” Az ő egyetemén például a reformok ösztönözték a nemzetközi hallgatók toborzását, csökkentették az állami intézményekre jellemző bürokráciát.
A politikai befolyás miatt viszont a kutatók azt érezték, egyre kevésbé tekintik őket megbízhatónak a nemzetközi közegben, és elszigetelődtek a tudományos világtól. Lengyel a bizalom helyreállítását és a kapcsolatok újjáépítését várja. „Egy magyar intézményhez tartozni többé nem lesz hátrány.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
A hatalom végre leszáll a tudomány és a felsőoktatás nyakáról – egyebek között ezt ígéri a Tisza programja
A Tisza Párt programja azt ígéri, lesz minden: intézményi autonómia, korrekt finanszírozás és Erasmus is, cserébe nem lesz kekva, az MCC pedig jóval szegényebb lesz.
„Ami most van, az egy teljesen működésképtelen rendszer” – közeleg az MTA elnökválasztása
Az utóbbi 15-16 évben egyetlen területen sem volt érdemi, megalapozott, az érintetteket bevonó diskurzus – mondják a tisztújítás előtt álló MTA-tól elszakított kutatóhálózat dolgozóit tömörítő ADF munkatársai. Kormányváltás esetén azonban akár be is lehetne zárni a kitartott intézeteket, a Magyarságkutatótól az Alapjogokért Központig.
Tudományellenesség nem a társadalomban van, hanem a politikában
Kell-e figyelnie a tudománynak a politikára? A magyar tudomány jövőjéről beszélgettünk Kutnyánszky Anikóval, a TDDSZ elnökségi tagjával, Miklósi Ádám biológussal, az MTA rendes tagjával és Fábri Györggyel, az egyetemfilozófia és tudományszociológia kutatójával.