Az Európa legnagyobb testű vadon élő macsakaféléjének természetes élőhelyeként számon tartott Északi-középhegység magyarországi területén nem, de a szlovákiai oldalon is csupán két kifejlett eurázsiai hiúz (Lynx lynx) jelenlétét igazolta a Kárpátok térségének nagyragadozó-állományát számba vevő nagyszabású felmérés. Ez azt jelenti, hogy az egykor hiúzok járta határvidék magyarországi oldaláról eltűnt, a szlovákiain pedig csak a nyomai maradtak meg a pár évtizede még jelentős populációnak. Az Európai Unió társfinanszírozásával 2023 és 2026 között megvalósított LECA projekt kedden publikált részeredményei egyértelműen azt jelzik, hogy a Szlovák-karszt egykor gazdag hiúzállománya a túlélés határára sodródott, sürgős és célzott természetvédelmi intézkedések nélkül pedig egyre inkább valós a veszélye annak, hogy a faj végképp és visszavonhatatlanul eltűnik a szlovák-magyar határvidék természetes élőhelyeiről.

A WWF Szlovákia és a WWF Magyarország részvételével folytatott átfogó monitoringvizsgálat során a kutatók és a nemzeti parkok szakemberei a hagyományos terepi megfigyeléssel kiegészített kameracsapdázással és a helyszíni minták genomika elemzésével keresték a 2019-ben az év emlősévé választott ragadozók jelenlétét igazoló bizonyítékokat.

A magyar oldalon az utolsó hiúzészlelés a Börzsönyben 2025-ben történt, ahol a feltételezések szerint jelenleg is él egy matuzsálemi korú példány, ha azóta nem pusztult el. A Bükki Nemzeti Park területén a faj jelenlétét azonban 2019 óta nem sikerült igazolni, míg az Aggteleki Nemzeti Parkban 2017 óta nem mutatták ki, ami jól érzékelteti a hiúzállomány aggasztó – részben az aranysakál-invázióval okolt – visszaesését ebben a régióban.

„A LECA projekt keretében a mintaterület magyarországi oldalán 2023 és 2025 között több mint 100 vadkamerával elsősorban farkasokat, alkalmanként medvéket rögzítettünk, de semmilyen közvetlen vagy prédamaradványt, lábnyomot jelentő közvetett nyomot sem találtunk, amely a hiúz jelenlétére utalt volna a Bükk–Aggtelek térségében. A Börzsönyben egy idős hím példány rendszeresen hagy maga után nyomokat és feltűnik a kamerafelvételeken, de rajta kívül jelenleg nincs megbízható információnk hiúzok magyarországi jelenlétéről. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a faj gyakorlatilag eltűnt Magyarországról. A visszaesés okainak feltárásához, valamint a faj hosszú távú fennmaradásának és magyarországi visszatérésének biztosításához további vizsgálatokra és határon átnyúló együttműködésre van szükség” – idézi a közlemény Sütő Dávidot, a WWF Magyarország nagyragadozó-szakértőjét.

A WWF Magyarország közleménye szerint a hiúzállomány felmérése egy szélesebb körű, a Kárpátok nagyragadozóira fókuszáló monitoringprogram részeként zajlott, elsősorban két, határokon átnyúló mintaterületen: a Szlovák-karszt és az Északi-középhegység, illetve a szlovák–lengyel–ukrán határ találkozásánál az Északkeleti-Kárpátokban. Bár a faj védelem alatt áll, több országban válik illegális elejtés áldozatává. Szlovákiában és Ukrajnában a WWF és partnerei továbbra is dokumentálnak orvvadászathoz köthető eseteket, Bulgáriában pedig a múltbeli üldözés a szaporodó állomány eltűnéséhez vezetett. Az olyan infrastruktúra-fejlesztések, amelyek nem veszik kellőképpen figyelembe az ökológiai kapcsolatok fenntartását, akadályozzák a hiúzok mozgását, elszigetelik a kis populációkat, csökkentik a genetikai kapcsolatokat, és megnehezítik a faj visszatérését korábbi élőhelyeire.

Az Európa nyugati régióiban zajló visszatelepítési programokat nem mellesleg a beltenyésztéssel felduzzasztott populációk genetikai sérülékenysége is veszélyezteti.