A beltenyészet a hiúzok eltűnéséhez vezet
Alig 120-150 felnőtt példányra csökkent a vadon élő francia hiúzpopuláció, amelynek sérülékenységét az egymás közötti szaporodásuk tovább növeli – írja a brit Guardian a Frontiers in Conservation Science folyóiratban hétfőn, február 13-án megjelent tanulmányra hivatkozva.
Francia kutatók a 2008 és 2020 között gyűjtött DNS-minták elemzésével a genetikai sokféleség riasztó hiányát mutatták ki az ország területén élő eurázsiai hiúzok (Lynx lynx) állományában.
„A csökkent diverzitás rontja az egyedek fittségét, ezzel a környezeti változásokhoz való alkalmazkodás képességét is, miközben jelentősen növeli a betegségek kockázatát" – mondta a brit lapnak a Nathen Huvier, a L'Etoile-i vadvédelmi központ vadbiológusa. Az erdei ökoszisztémákban kulcsfajnak számító ragadozók populációja ezért a kutatók szerint veszélyesen közel került az összeomláshoz. Amennyiben nem sikerül betelepítési programokkal növelni a genetikai sokféleséget, a hiúzok kevesebb mint 30 éven belül végképp eltűnnek Franciaországból.
A nemzetközi szakirodalom sokáig a természetvédelmi sikerek egyikeként tartotta számon, hogy miután az 1970-es évek elején egy visszatelepítési program keretében Svájcban befogott példányokat engedtek szabadon, a hiúzok tartósabban is megtelepedtek a Jura-hegységben, majd Franciaország más keleti területein.
Az élőhelyvesztés, az orvvadászat és a közlekedési balesetek azonban meggátolták a populáció növekedését, ennek következtében a kis létszámú izolált állományok ivarérett egyedei egyre inkább egymás között voltak kénytelen szaporodni. A beltenyésztettség mostanra vált kritikussá a kutatók szerint, mivel a teljes populáció alig pár tucat egyed genetikai örökségét hordozza.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: