Egyre jobban terjeszkednek Európában az aranysakálok
Kutyák és macskák harcában nincs sok újdonság, de most nem arról van szó, hogy Morzsi folyton megkergeti Cirmit, hanem arról, hogy egy, a kutyafélék családjába tartozó faj egy nagymacskafaj elterjedési területét veszélyezteti Európában.
Az aranysakál (vagy nádi farkas, réti farkas, netán toportyán, de mindenképpen Canis aureus) töretlenül terjeszkedik a kontinensen, ráadásul friss bizonyítékok vannak arra, hogy mindezt az eurázsiai hiúz (Lynx lynx) rovására teszi: Szlovénia déli részén figyelték meg, ahogy a sakálok a hiúzok által elejtett szarvasok tetemeiből lakomáznak – a más fajok zsákmányainak eltulajdonítását kleptoparazitizmus néven jegyzik a kutatók.
Az aranysakálok történelmileg a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában voltak jelen, bár a 19. századig Magyarország területén is gyakori volt az előfordulásuk. Nálunk a 20. század közepén tűnt el a faj, mielőtt az 1980-as években (Európa más országaihoz hasonlóan) újra megjelent – azóta minden évben emelkedik a megfigyelt egyedszámuk. Horváth Mihály, a Lábodi Vadászerdészet igazgatója az idei év elején azt tippelte, hogy akár 25–40 ezer aranysakál élhet Magyarországon, és megjegyezte, hogy a toportyán „még a rókánál is ravaszabb, azaz óvatosabb és intelligensebb”.
Bár a kutatók régóta foglalkoznak azzal, hogy a terjeszkedésük milyen hatással lehet más ragadozókra, erre kevés bizonyítékot tudtak szerezni. Miha Krofel, a Ljubljanai Egyetem biológus-ökológusa kollégáival együtt 2006 és 2021 között végzett hosszú távú vizsgálatot a szlovéniai Dinári-hegység hiúzállományáról, és ez idő alatt kétszer is előfordult, hogy a területen megjelenő sakálok egyszerűen ellopták a nagymacskák zsákmányát.
Mindkét esetet kamerával rögzítették, és mint később kiderült, a hiúzok egyik incidens után sem tértek vissza az elejtett szarvasok helyére, az viszont nem derült ki, hogy a hiúzokat elijesztették a helyszínről, vagy csak a zsákmány eltűnésének tényét tartották elég fenyegetőnek ahhoz, hogy elhagyják a területet. Krofel szerint egyébként egy hiúz valószínűleg legyőzne egy sakált szemtől szemben, de a sakálok falkában közlekednek, így könnyen fölénybe kerülhetnek.
Az aranysakál hiúzra gyakorolt hatása korlátozott lehet, mivel utóbbiak gyakran ugyanott fordulnak elő, ahol a farkasok, és a farkasok általában keményen szabályozzák a sakálpopulációkat – vagy a kisebb termetű sakálok megölésével, vagy úgy, hogy a területük szélére szorítják őket. Ahol viszont nincsenek farkasok, ott a sakálok nagy nyomást gyakorolhatnak a hiúzokra: eddig a hiúz európai elterjedési területének mintegy 13 százalékán telepedtek meg, miközben az előző évtizedben még csak a területük 2 százalékán voltak jelen.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: