Mi értelme van egy kijelző nélküli AI-szemüvegnek? Meglepően sok, főleg ha tényleg intuitív módon használható. Ez az egyik legfontosabb tanulsága annak a másfél hétnek, ami alatt Mark Zuckerbergék kamerával felszerelt, második generációs Ray-Ban Metáját teszteltem. Meg az, hogy kivétel nélkül mindenki rajongott érte, akinek megmutattam.

Ez utóbbi volt talán a legmegdöbbentőbb. Az okosszemüvegek ugyanis nem mindig számítottak coolnak, sőt: az először 2012-ben bemutatott, viselőjét kiborgosító Google Glass szinte azonnal közutálat tárgyává vált, és a Google néhány év után be is rekesztette az 1500 dolláros szemüveg gyártását. Zuckerbergék tanultak a keresőóriás kudarcából, és az első, divatos napszemüvegre emlékeztető okosszemüvegüket az ikonikus Ray-Ban márkát birtokló EssilorLuxotticával közösen tervezték meg, és 300 dollárért dobták piacra.

Be is jött. Az EssilorLuxottica adatai alapján a Meta 2023 óta közel 9 millió darab, fotózásra, videózásra és zenehallgatásra alkalmas, beépített AI-asszisztenssel felszerelt okosszemüveget adott el, és a növekvő keresletet jól mutatja, hogy ebből csak tavaly 7 milliót értékesítettek.

A szemüvegeket a keret jobb oldalára szerelt érintőpaddal, egy nyomógombbal, valamint hangutasításokkal vezérelhetjük. Ez a Ray-Ban Meták egyik titka: pofonegyszerű őket használni, és általában azt is csinálják, amit kérünk tőlük – igaz, ha 30 km/órával tekerünk, érdemes hangosan kiabálni, hogy „HEY META, TAKE A PHOTO”, hogy valóban elkészüljön a kép, és a szemüveg ezt nyugtázza is egy klikk hanggal.

Az utóbbi hónapokban szinte minden nagyobb techcég beszállt a viselhető AI-eszközök fejlesztésébe, miközben saját tapasztalataink szerint is még mindig az okostelefonok tűnnek a legpraktikusabb platformnak a mesterséges intelligenciához. Az AI-szemüvegek viszont a legígéretesebbnek, és a Meta ezt ki is szándékozik aknázni, mielőtt még a Google vagy az Apple belép a területre. Zuckerbergék több tízmilliárd dollárt öltek az utóbbi években a mesterséges szuperintelligencia kifejlesztésébe, így természetesen a szemüvegeket is felruházta Meta AI-funkciókkal.

Ha a szuperintelligencia még nincs is a kanyarban, a szemüvegtől egy külföldi városban bolyongva meg tudjuk kérdezni, hogy merre találjuk a legközelebbi pályaudvart, le tudunk fordíttatni idegen nyelvű feliratokat, és megkérdezhetjük, hogy mégis miről híres az a mindenki által vadul fotózott szobor, ami előtt állunk. Ha viszont ezen AI-funkciók miatt vesszük meg a Ray-Ban Metát, nagyot fogunk csalódni, ugyanis ezek egyelőre nem érhetők el Magyarországon, csak azokban az országokban, ahol a Meta hivatalosan is forgalmazza a szemüvegeket.

Mi egy Wayfarer stílusú Ray-Ban Meta Gen2-t próbáltunk ki az Alza jóvoltából, ami jelenleg újonnan 195 ezer forintba kerül. A fényes fekete keretű, zöld G15 lencsés okosszemüveg leginkább kültéri viselésre ideális, és akkor is inkább napos időben. Egy téli délutánon nem ez lesz a legjobb választás, de szerencsére a Ray-Ban Meta nemcsak különböző stílusokban (Wayfarer, Skyler, Headliner), hanem különböző szemüveglencsékkel, köztük a bel- és kültéri viseletet megkönnyítő átmenetes lencsékkel is kapható. Léteznek még továbbá kifejezetten sportolóknak szánt, Oakley Meta okosszemüvegek, és a cég a héten bemutatta saját tervezésű, még olcsóbb szemüvegeit is – köztük egy olyat, amit Kylie Jennerrel közösen terveztek. Nem lepne meg, ha ezt hamar elkapkodnák.

Ráadásul a Meta tavaly belépett a kijelzős okosszemüvegek piacára is, az egyelőre csak az Egyesült Államokban kapható Meta Ray-Ban Display-jel. Ez egy speciális projektoron és hullámvezetős (waveguide) kialakítású szemüveglencsén keresztül vetíti a képet a jobb szemünk elé: láthatjuk az üzeneteinket, a zenelejátszónkat, és azt is, hogy éppen mit fotózunk, miközben a kamera képébe egy innovatív, csuklón viselhető neurális interfésszel zoomolunk bele. A Meta Ray-Ban Display viszont egy normál okosszemüvegnél is vastagabb, és majdnem háromszor annyiba, 800 dollárba kerül.

Konkrétan addiktív fotózni vele

A másfél hetes teszt alatt legalább száz felvételt csináltam a Ray-Ban Metával. És nem azért mert tesztelni kellett, hanem azért, mert ez az az eszköz, amivel nagyjából a legkevésbé macerás fotózni és videózni; csak meg kell nyomni egy gombot, vagy elhadarni a már említett, Hey Meta kezdetű parancsot. Mintha a Sirit használnánk, csak itt a mikrofonok még abszurd körülmények között, például a rakparton süvítő szélben is megértik, hogy le akarjuk állítani a videót. Igaz, nem mindig elsőre.

A 12 megapixeles, ultraszéles látószögű kamera a szemüveg jobb oldalán található. A második generációs szemüveg 3K-ban rögzít álló formátumú videókat, közösségi médiára történő posztoláshoz bőven jó minőségben, legalábbis ha van elég fény. Az esti felvételeken azért már látszik, hogy a kis szenzortól nem szabad csodákat várni.

A szemüveggel akciókamerákhoz hasonló POV videókat is tudunk készíteni tekerés vagy rollerezés közben, ami az elektronikus stabilizálás miatt kifejezetten élvezhető felvételeket eredményez. A beépített 32GB tárhelyen ráadásul több mint ezer fotót vagy több mint száz félperces videót is el tudunk tárolni. Ezeket a szemüveg általában töltés közben küldi át a telefonunkra, de a szinkronizálást manuálisan is el tudjuk indítani.

A kamerás szemüvegekben – még akkor is, ha a Google Glass óta sokkal inkább az életünk részévé vált az, hogy szinte bárhol felvételeket készíthetnek rólunk – mindig van egy erős creep-faktor. Ezt a Meta a szemüveg elejének bal oldalába épített, nagyon fényes LED-del próbálja csökkenteni, ami felvillan, ha fotózunk, vagy villog, ha videót készítünk. Ha pedig megpróbáljuk a LED-et letakarni, akkor a szemüveg egyszerűen kikapcsolja a kamera funkciót. Ez annyiban látszólag működik is, hogy a több millió eladott Meta szemüveg ellenére nincs tele a sajtó rendszeres, a Google Glass kálváriájához hasonló horrorsztorikkal, és nem tiltják ki a Meta Ray-Bant viselő vásárlókat boltokból és vendéglátóhelyekről. A szemüveget viselve én se nagyon éreztem, hogy kellemetlen lenne azzal bárhova bemenni.

Biztonságosabb vele közlekedni, mint zajszűrős fülessel

Ha éppen nem egy rakparton görkorcsolyázó figurát videózunk, akkor a Meta Ray-Bannel a telefonunkon keresztül zenét és podcasteket is hallgathatunk. A szemüvegbe épített hangszórók élvezhető minőségűek, nem szűrődnek ki nagyon vészesen, és akkor is elég hangosak, ha éppen elektromos rollerrel száguldunk az autók között (nem jó ötlet).

És mivel zavartalanul halljuk, hogy mi történik körülöttünk, a közlekedés tényleg biztonságosabbnak érződik, főleg egy zajszűrő módban felejtett Airpods Próhoz képest, ami elfedi tőlünk a külvilágot. És van még egy nagyon menő funkciója: az egyik este a Duna Aréna környékén elindítottam az egyik Spotify playlistemet, majd elindultam a rollerrel, és ahogy felerősödött a menetszél, feltűnt, hogy hirtelen a zene is jóval hangosabb lett. Otthon aztán megtaláltam a beállítást, ahol lehet kapcsolgatni, hogy a szemüveg automatikusan kompenzálja-e a külső zajokat.

Mivel az eszköz lényegében egy bluetooth fülesként viselkedik, hívásokat is intézhetünk vele. Amikor ezt a funkciót egy belvárosi séta közben próbálgattam, éppen egy elég szeles nap volt Budapesten, és ennek ellenére is jól lehetett hallani a másik felet, és ő is tisztán értette, hogy mit magyarázok.

Ugyanez lenne a helyzet az AI-asszisztenssel is, ha bármilyen, a „milyen most az idő Budapesten?” kérdésnél komplexebb dolgot tudna kezelni Magyarországon is, és nem azt a rendkívül kiábrándító választ adná, hogy „The feature is not available” (Ez a funkció nem érhető el). Pedig már a Meta nemrég kiadott, tényleg elég fejlettnek számító Muse Spark AI-modelljével beszélgethetnénk, ami az amerikai és kanadai Ray-Ban Meta felhasználóknak már elérhető.

Már nem álom, hanem valóság az egész nap viselhető AI-eszköz

De mi a helyzet az akkumulátoridővel? Mégiscsak ez az egyik legfontosabb kérdés egy viselhető eszköznél, főleg ha a Meta víziója az, hogy vele lényegében egy AI-asszisztenst hordhatunk egész nap a fejünkön. Röviden: én egyszer se tudtam lemeríteni, és átlagos használat során a cég által ígért 8 órás üzemidővel bíró Gen2 szemüvegeket nem is nagyon lehet.

Egyik nap, amikor késő délutántól alkonyatig viseltem a szemüveget, és közben vadul lőttem vele a fotókat és videókat, sőt még zenét is hallgattam, a Ray-Ban Meta nagyjából 30 százalékot merült. Egyébként a szemüveget nagyrészt 90-100%-os töltöttség körül használtam, mivel a tok, ami a 8-ra rátesz még 48 órát, két használat között mindig feltöltötte.

A szemüveget a Meta AI nevű, iPhone-ra és Androidra is elérhető alkalmazással tudjuk használni, és a két platformon nincs érdemi különbség az elérhető funkciók között. Az alkalmazásból pedig, ha ezt jóváhagyjuk, a fotók és a szoftveresen stabilizált videók a telefonunk fotókönyvtárába kerülnek.

A Ray-Ban Meta az utóbbi időben legalább annyira az okosszemüvegek etalonjává vált, mint az iPhone az okostelefonoknál – és ez nem alaptalan. Az e heti bejelentésből – amelyben olcsóbb szemüvegekkel rukkoltak elő – pedig az olvasható ki, hogy Zuckerbergék nem fogják egykönnyen átengedni a terepet az Apple-nek és a Google-nek a jövő AI-eszközének megépítéséért folyó versenyben.