Az egykori Kepes Intézet utolsó megmaradt berendezési tárgyát, amely egyben dizájnalkotás is volt, és amelyről Eger város vezetése folyamatosan azt kommunikálta, hogy megvan, őrzik, és helyreállítják, valójában 2025-ben leselejtezték és – ahogy ezt első ízben 2025 szeptemberében meg is írtuk – szeméttelepre vitették és szétdaraboltatták. Amikor pedig azt állították, hogy „helyreállítják”, az valójában kései kármentés volt csupán. Most pedig már az is egyértelmű, hogy a városvezetés rendelte el a fogadópult szeméttelepre szállítását.

A doubleNegatives Architecture által még 2010-ben a Kepes Intézetbe tervezett egyedi fogadótéri pult úgynevezett generatív, azaz algoritmus alapú dizájneljárással készült. Része volt egy nagyobb projektnek, amelyben a doubleNegatives Architecture ennek az eljárásnak az alkalmazási módjait kutatta – tehát jóval az AI-korszak előtt, már mesterséges intelligencia-megoldásokkal kísérletezett az építészetben és a dizájnban.

A végül 2012-ben felállított munka az innovatív művész és gondolkodó George Kepesről (Kepes György) elnevezett intézmény, a Kepes Intézet - Kortárs Művészeti Központ számára, speciális helyre és célra készült, és ez lett az utolsó tárgy, amely az intézmény 2025-ös megszűnésekor még az épületben maradt.

Alkotói azonban nem tudtak semmit a sorsáról, amíg Domán Dániel, Eger MKKP-s önkormányzati képviselője tavaly szeptember 15-én nyilvánosságra nem hozta, hogy a város gyakorlatilag szemétre hajította a művet. A képviselő Facebook-posztjában szemtanúkra hivatkozva állította, hogy az 510 kilós tárgyat az egri Külsősor utcai fémhulladéktelepen szétvágták. Emellett azt is állította, hogy a város az Egri Főegyházmegye kérésére szabadult meg a tárgytól.

2026 márciusában megpróbáltunk utánajárni, hogy mi igaz abból, hogy a város „restaurálja, helyreállítja” a tárgyat.

Március közepén érdeklődtünk a Polgármesteri Hivatalnál a műtárgyról, akkor Vágner Ákos polgármester azt válaszolta, az náluk „fogadópultként szerepelt, nem műtárgyként, vagy önálló művészeti alkotásként”. Mint írta: „a pult bontását követően az önkormányzat gondoskodott annak helyreállításáról, jelenleg biztonságos körülmények között van elhelyezve.” Március 20-án, pénteken az Egri Vagyonkezelő és Távfűtő Zrt. (EVAT) a Facebookon közzétett egy posztot, amely szerint a tárgy megvan, sőt, helyre is állították. »„Leleplezés”: megkerült az eltűntnek hitt fogadópult«. Akkor azt is közölték, hogy „a Városi Integrált Ügyfélközpontban kap majd helyet”. Ehelyett azonban inkább arról volt szó, hogy az alkotók folyamatos érdeklődése közepette igyekeztek elrejteni a kíváncsi tekintetek elől az elvitetett és széltbarmolt tárgyat, amelyet aztán így-úgy próbáltak helyrehozni.

Második cikkünk megjelenése óta ismét újabb fejlemények történtek. Domán Dániel, májusban Állami Számvevőszéki vizsgálatot kezdeményezett a közvagyon vélhető sérelme miatt. Az ÁSz azonban nagyon gyorsan átadta az ügyet a miskolci nyomozóhatóságnak, méghozzá hűtlen kezelés, hivatali visszaélés, illetve rongálás bűncselekmények gyanúja miatt.

A doubleNegatives Architecture egyik tagja, Maróy Ákos által megszerzett dokumentumokból kiderül, hogy a város határozatot hozott a műtárgy megsemmisítésére és hulladékként való kezelésére. Azaz nem véletlenül került a városi hulladéktelepre a maga nemében ritkaságnak számító, generatív tervezési eljárással készült berendezési tárgy, és nem tévedésből flexelték szét. Az egri önkormányzat városgazdálkodási csoportjának „selejtezési bizottsága” 2025 szeptember 3-án tett javaslatot arra, hogy az egyedi tervezésű, 4 millió forintra értékelt fogadópultot selejtezzék le. Mivel a neki helyet adó épület új tulajdonosa, az egri egyházmegye „nem tart igényt” rá, a tárgy „elbontását kérte”. A város pedig, ahelyett, megőrizte, kiállította volna, vagy új, megfelelő helyet keresett volna neki, esetleg mégis a helyén hagyta volna, ha már oda készült, „nem hasznosíthatónak” minősítette a pultot, és megsemmisítését javasolta.

A papírok tanúsága szerint Vágner Ákos polgármester ezt még aznap jóvá is hagyta. Szeptember 3-i keltezésű a döntés is a megsemmisítésről, az épületet szeptember 10-én adták birtokba, a a polgármester pedig szeptember 11-én azt nyilatkozta az Egri Ügyeknek, hogy „tekintettel arra, hogy a pult egy része korábban, illetve a bontáskor megsérült, restaurálásig biztonságos önkormányzati raktárba szállítottuk, további felhasználásáról a helyreállítást követően születik döntés.” Csakhogy ez ebben a formában biztosan nem igaz: a selejtezési jegyzőkönyvből tudható, mit lett a tárgy sorsa, az Egri Fém Kft. És az EVAT Zrt. között keletkezett számlából pedig az derül ki, hogy 30 ezer forintért vásárolta vissza a város a tárgyat szeptember 10-én, miután rájött, hogy nem volt jó ötlet kidobni. Ezután a pultot „a volt mezőgazdasági iskola területén található zárt raktárában” helyezték el. Később a város 860 ezer forintért bízott meg egy vállalkozást azzal, hogy az „un. fogadó pult festési és javítási munkáit” végezze el, de az általuk emlegetett restaurálás és helyreállítás sokkal inkább a korábbi döntést elfedő kármentés próbált lenni.

Nem mellesleg a folyamat nem volt transzparens az alkotók számára sem: végig nem tudhatták, mi történik az alkotásukkal – márpedig ha valóban restaurálás volt a cél, az ő bevonásuk minimális követelmény lett volna. Májusban a város Maróy kérdésére azt állította, hogy „a pultot ügyfélszolgálati munkaállomásként kívánja hasznosítani”. Hogy erre mikor kerül sor, azt nem tudni, hiszen a szóban forgó ügyfélszolgálati központot még nem alakították ki.

A hányattatott sorsú egri fogadópult a doubleNegatives Architecture egyetlen magyarországi megjelenése volt. A nemzetközi csoport – Maróy Ákos, Sota Ichikawa, Max Rheiner, Kaoru Kobata, Satoru Higa és Hajime Narukava – 2008-ban Magyarországot képviselte a Velencei Építészeti Biennálén a Corpora in Si(gh)te projekttel, amely szerepelt a berlini Transmediale és a linzi Ars Electronica fesztiválokon is. Maga a tárgy sajátos módon reflektált Kepes György munkásságára, gondolkodására.

Érdekes, hogy miután a Képes Intézet 2012-ben 500 millió forintért, magas színvonalon felújított épülete kiürült, és az Egri Főegyházmegye vette meg, 2026 februárjában az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Média és Design Intézete költözött ide. Tulajdonképpen adta volna magát, hogy a pult ide kerüljön, azaz vissza az épületbe, ha már újra médiával és dizájnnal foglalkoznak benne. Ez azonban nem történt meg. Miközben az egyetem intézete a témához illő konferenciát is rendezett, nem tűnt úgy, hogy megmozdulnának a tárgy érdekében.

Az 1906-os születésű Kepes képző- és fotóművész, tervező, művészeti gondolkodó a modern dizájn és technológiai alapú művészet egyik nemzetközileg is jelentős alakja volt. 1930-ban Berlinbe költözött, foglalkozott fénnyel és kinetikus művészettel, együtt dolgozott a Bauhaus több ismert képviselőjével. 1937-ben Chicagóba települt át, és a New Bauhaus tanára lett. 1967-ben megalapította a Massachusetts Institute of Technology (MIT) Center for Advanced Visual Studies nevű központját, ahol 1974-ig tanított. 1991-ben kétszáz művét Eger városának adományozta. 2001-ben, 95 évesen hunyt el az Egyesült Államokban.

A nyomozással kapcsolatos kérdéseinket feltettünk Eger polgármesterének, Vágner Ákosnak, egyelőre várjuk a választ.