A fosszilis energiahordozók legnagyobb globális importőrei elérték kitermelésük csúcsát, ami azt jelenti, hogy Európának sürgősen alternatív megoldásokat kell találnia saját energiaellátására. Az Európai Unió 2022-ben szembesült először energiafüggőségének súlyos következményeivel, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, és az EU energiaimportra vonatkozó szankciókat vezetett be az agresszorral szemben. Ugyanakkor az orosz energiáról való leválás önállósodás helyett más országoktól való függés kialakulásához vezetett. Az energiahordozók importforrásainak diverzifikálása előnyös is lehetne, ha az exportáló országok nem érnék el sorra a fosszilis energiahordozóik kitermelésének maximumát, ami után visszafordíthatatlanul fogynak a készleteik: ilyen helyzetbe került az Európába is exportáló Nigéria és Azerbajdzsán is. Eközben az EU Oroszországot célzó szigorú szankciói miatt több tagállamnak – köztük Magyarországnak is – rohamtempóban kell megoldania az onnan érkező energia pótlását.

Az unió kőolajának 97, földgázának mintegy 88 százalékát importálja, miközben ezek az energiahordozók a teljes energiafogyasztás 38 és 12 százalékát teszik ki. Bár tavaly az uniós tagállamok 435 millió tonnára csökkentették kőolajimportjukat a 2024-es több mint 471 millió tonnához képest, ez továbbra is jelentős kitettséget jelent. A huszonhetek legfontosabb kőolajimportőrei az Egyesül Államok, Kazahsztán és Norvégia, amely országok egyre nagyobb szerepet kapnak az orosz olajimport kiesésének kompenzálásában. Úgy tűnik, hogy ez a folyamat egyelőre a várakozások szerint halad, ugyanis az unió tagállamai 2025-re 2 százalékra csökkentették az orosz olajimportot a 2022 eleji 27 százalékhoz képest: már csak Magyarország és Szlovákia támaszkodik az oroszországi behozatalra.

A három fő beszállító mellett az EU kisebb impotőrei között tudhatja a közel-keleti országok közül Líbiát, Bahreint, Szaúd-Arábiát, Irakot és az Öbölmenti Együttműködési Tanács (GCC) országait, azaz Kuvaitot, Ománt, Katart, az Egyesült Arab Emírségeket, illetve Nyugat-Afrikából Nigériát is. Ugyanakkor Isaac Levi, a Centre for Research on Energy and Clean Air energetikai elemzője szerint a megújuló energiahordozók felhasználásához szükséges infrastruktúra fejlesztésével Európa továbbra is a fosszilis tüzelőanyagok jelentette kockázatot kezeli, ahelyett, hogy gyorsan megszüntetné azt. A szakértő szerint az EU 2025-ben uniós polgáronként 880 euróval költött többet a fosszilis energiahordozók behozatalára, mint a tisztaenergia-szektor fejlesztésére.

Magyarország és Szlovákia importál a legtöbbet az oroszoktól

Miközben az Európai Bizottság 2022 óta a REPowerEU tervezettel az orosz energiafüggőség teljes megszüntetését célozza, az unió helyi nyersolajkitermelése folyamatosan csökkent az elmúlt két évtizedben: a mostani helyben kitermelt 15,5 millió tonnás mennyiség az import mintegy 3,6 százalékának felel meg. A beszállított nyers kőolajat az EU-s szabályok szerint a tagállamoknak úgy kell eltárolniuk, hogy az átlagos napi nettó importjuk 90 napnak, vagy az átlagos napi fogyasztásuk 61 napnak megfelelő mennyiséget fedezni tudják a tartalékokból. Ugyanakkor az aggasztóan alacsony szintű helyi kitermelés ellenére az európai olajfinomító szektor meglehetősen fejlett, így a tagállamok helyben állítják elő a gépjárművek, repülőgépek és hajók üzemeltetéséhez szükséges üzemanyagokat. Ez azért is fontos, mert az EU-ban a finomított kőolajtermékek közel kétharmadát a közlekedésben, a fennmaradó részt az iparban használják fel, elsősorban közutak építéséhez.

Az európai energiaimport válsága a 2022-es orosz szankciók óta rendszeresen vitákat vált ki Magyarország helyzetével kapcsolatban, ugyanis az ország továbbra is az orosz fosszilis tüzelőanyagok legnagyobb európai felvásárolója. Idén júliusban Magyarország 486 millió euró értékű orosz fosszilis tüzelőanyagot importált, aminek 62 százalékát a vezetékes gáz, a fennmaradó 38 százalékot a nyersolaj tette ki. Az Európai Bizottság idei jelentése szerint Magyarország nemhogy csökkentette volna az orosz olajtól való függőségét, hanem még növekedett is ez a tendencia: az összes importált nyersolajnak 2024-ben 86, tavaly 90 százaléka volt oroszországi eredetű. Magyarország mellett a második legnagyobb importőr Szlovákia volt a múlt hónapban: a szlovákok 299 millió euró értékű orosz fosszilis tüzelőanyagot vásároltak, aminek kétharmadát a nyersolaj tette ki.

A földgázhelyzet sem jobb

Az Európai Unió tagállamainak földgázimport-függősége 2011 óta mintegy 20 százalékponttal nőtt, majd 2023-ban elérte a 90 százalékot, miközben a REPowerEU szerint az unió 2030-ra 100 milliárd köbméter orosz földgázt vált majd ki, amihez 2027-re 40-50 milliárd köbméter keresletcsökkentés szükséges. A tagállamoknak 2022 óta az a feladatuk, hogy feltöltsék az unió gáztartalékait: a legnagyobb kapacitású tárolók Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Hollandiában és Ausztriában találhatók, és az európai tárolókapacitás kétharmadát adják. Idén a tagállamok nem állnak jól a gázfelhalmozással: 15 éve nem látott alacsony szinten tartanak a tározóik feltöltésével. Eközben az európai háztartások 30 százaléka jelenleg is külföldről érkező gázt használ, ami azért aggasztó arány, mert „a fosszilis tüzelőanyagok importjának hirtelen leállása felszínre hozná Európa fennmaradó olaj- és gázfüggőségét, és a fogyasztók valószínűleg ellátási zavarokkal szembesülnének” – idézi a European Correspondent Levit.

Energiakrízis Nyugat-Európában

Az orosz-ukrán háborúval járó ellátási problémákat nemcsak az Oroszországhoz földrajzilag közel elhelyezkedő tagállamok, hanem a nyugati országok is megsínylették. A belgáknak is meglehetősen nehéz leválni az orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) importjáról: a Bloomberg friss elemzése szerint bár 40 százalékkal csökkentették földgázimportjukat az előző év azonos hónapjához képest, júliusban Belgium teljes mértékben az orosz LNG-importtól függött, miután a közel-keleti fegyveres konfliktusok miatt akadozott az arab országokból érkező gázellátás. Az Európai Unió 2022-es orosz gázról való leválást sürgető tervei hamarosan elérik végső fázisukat, és az EU 2027 januárjától teljes tilalmat vezet be a tagállamok oroszországi földgázimportjára.

Eközben idén Németország is hatalmas földgázhiánnyal küzd: az ország tartalékai akár már novemberre teljesen kifogyhatnak, ami nemcsak a helyi ellátásban, hanem a német földgázrendszerhez szorosan kapcsolódó környező tagállamok ellátásában is súlyos következményekkel járhat. „A tárolói készletek nemcsak az évnek ebben az időszakában kivételesen alacsonyak, hanem történelmi mélyponton is vannak” – nyilatkozta a Politicónak Sebastian Heinermann, Németország legnagyobb gáztárolási szövetsége, az INES ügyvezető igazgatója. Ez azért súlyos hátrány, mert a 2022 óta az uniós tagállamoknak a gáztározóik nemzeti kapacitásának 90 százalékát, majd a közel-keleti konfliktus kitörése után idéntől a 80 százalékát kell elraktározniuk a téli időszakra. Ehhez képest Németországban jelenleg a felhalmozott gáztartalékok 58 százalékon állnak, ami 16 százalékkal a történelmi átlag alatt van, és 2011 óta nem volt még ennyire kevés LNG az ország tartályaiban.

A súlyos gázdeficit Németország déli szomszédját, Ausztriát is jelentősen érinti, ugyanis az ország az orosz gázról való leválása után német és olasz LNG-importtal pótolta a kieső mennyiséget. Ausztria 2022-ben, az uniós szankciók előtt gázfogyasztásának 80 százalékát orosz gázimporttal fedezte, majd 2025. január 1-jén lejárt az a tranzitszerződés, amely lehetővé tette az orosz gáz Ukrajnán keresztül történő eljuttatását Ausztriába. Az Oroszországgal kialakított kereskedelmi kapcsolatok – beleértve az LNG-importot is – 2024 óta jelentős mértékben visszaestek az osztrák részen: míg 2024-ben Oroszország volt Ausztria 18. legnagyobb kereskedelmi partnere, 2025-ben a 75. helyre csúszott vissza.

Saját tiszta energiára van szükség

Bár jó hír az uniós energia függetlenségi tervek szempontjából, hogy az Oroszországból Belgiumba, Spanyolországba és Franciaországba szállított LNG-import összesen 46 százalékkal csökkent az elmúlt hónapban, Levi szerint továbbra sincs egységes uniós energetikai készültségi terv. „Európában vannak vészhelyzeti mechanizmusok, de nincs egy varázskapcsoló egy egyidejű olaj- és gázellátási leállás kezelésére: az olajkészletek kötelezőek, míg a gáz esetében tárolási célértékekre, nemzeti vészhelyzeti tervekre és szolidaritási szabályokra támaszkodnak” – mondta a szakértő. Eközben Franciaország, Olaszország és Hollandia a nukleáris energia fejlesztését sürgeti, míg a német és osztrák kritikák szerint ezek a beruházások a megújuló energiaforrások kiépítésétől vonnák el a finanszírozást.

Bár a tagállamok optimálisnak ítélt energiastratégiái eltérőek, az EU olyan új, egységes tervekkel igyekszik csökkenteni az energiafüggőségét, mint a 2026 júliusában bemutatott elektrifikációs cselekvési terv, amellyel az unió 2040-re évi 260 milliárd euróval kevesebbért importálna fosszilis tüzelőanyagokat. A függetlenség eléréséért az EU az elmúlt egy évben közel 2 milliárd euróval támogatta a határokon átívelő energetikai projekteket és az unión belüli energiakonvergencia megvalósítását. Levi ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az energiafüggetlenség hatékony kialakításában a tagállamok összehangolt cselekvésére van szükség. „Európának nem szabad az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget importált tisztaenergia-technológiáktól való függőséggel felváltania. Az EU-nak sokkal többet kell beruháznia saját megújulóenergia-termelésébe”.