A Massachusetts-i Amherst Egyetem kutatói megállapították, hogy a kopasznyakú harangozómadár (Procnias nudicollis) és a vöröslábú kígyászdaru (Cariama cristata) egyaránt 120 decibel feletti hangerővel képes énekelni, vagy inkább hangot adni – ismerteti az Evolution című folyóiratban megjelent tanulmányt a CNN.

„A légkalapács hangja áll hozzá a legközelebb a hétköznapi hangok közül” – kommentál a CNN-nek a tanulmány társszerzője, João C. T. Menezes evolúcióbiológus, aki a kutatást korábbi tanárával, Jeff Podos biológia professzorral együtt végezte.

A két madár hangereje felveszi a versenyt a csombókos harangozómadár (Procnias albus) hangerejével is, amelyről 2019-ben állapították meg, hogy akár 125 decibellel is képes rikoltozni. A Guinness-rekordok könyve mindenesetre ezt a madarat nyilvánította a világ leghangosabb madarává.

Rokona, a kopasznyakú harangozómadár hangját 122,4 decibeles értéken rögzítették, egyméteres távolságból, 20 ezredmásodperces időintervallumra átlagolva. Ez 800-szor nagyobb hangnyomást jelent, mint a kutatásban vizsgált leghalkabb fajé, a 64,1 decibeles hangot kiadó szürketorkú remetekolibrié.

Hogy melyik a leghangosabb, az attól függ, hoigyan definiáljuk a „hangos” fogalmát és milyen szempontok alapján mérjük a hangerőt.

Ha csupán a kiadott legnagyobb erejű hangot tekintjük, akkor a kopasznyakú harangozómadár a győztes: egy példány hangja egyméteres távolságban csaknem 131 decibeles csúcsértéket ért el. Ha azonban a legerősebb hangokat egy 20 ezredmásodperces időintervallum alatt átlagoljuk, akkor a vöröslábú kígyászdaru a győztes, mintegy 121 decibeles értékkel. Ám ha azt átlagoljuk, hogy a madarak hangja bármely időpillanatban milyen maximális hangerőt ért el, akkor a csombókos harangozómadár az első: hat vizsgált példány esetében 127 decibeles értéket mértek.

A kutatók 2018 és -25 között összesen 123 madárfaj hangadását mérték Massachusettsben és Brazíliában, a vizsgált fajok közül 113-nak a hangját eddig még sosem rögzítették. A mérés a terepen egyáltalán nem könnyű, a kutatóknak tudniuk kell, milyen messze van a madár, amikor megszólal, hiszen a távolság befolyásolja, milyen hangosnak halljuk a hangot. Épp ezért lézeres távolságmérőt használtak a hang rögzítésével együtt. Nem meglepő módon azt találták, hogy a nagyobb testű fajok és a szélesebb szájnyílású madarak általában hangosabban énekeltek.

Azt azonban egyelőre nem sikerült meghatározniuk, hogy pontosan milyen környezeti és evolúciós tényezők vezettek ahhoz, hogy egyes madarak sokkal hangosabban kiabálnak vagy énekelnek más madaraknál, de akár az oroszlánoknál vagy elefántoknál is.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Egy német kutatásban értékelték a madarak dalát, kiütéssel nyert a fekete rigó

Dippold Ádám tudomány szeptember 21.

A kutatásban részt vevő 84 önkéntes szavazatai alapján a legkevesebben a gyöngybagoly hangját kedvelték.

Mindig is állati jól dobolt, de most állatokkal dobol Stewart Copeland, a Police legendája

Dippold Ádám majom május 31.

Harmincezer órányi állathangfelvétel és egy nagyzenekar kellett hozzá, de a természetfilm-hangsáv, a filmzene és a jazz-rock határán mozgó Wild Concertót már csak azért is érdemes meghallgatni, mert bőven akad rajta olyan faj is, amelynek hangját élőben már reménytelen vagy egyenesen lehetetlen elcsípni.