Hogy a homoszexualitás gyakran előforduló, nem természetellenes és nem is patológiás viselkedés az állatvilágban, többször megírtuk. A zoológusok és evolúcióbiológusok mintegy 1500 olyan fajt ismernek, amelyeknél mindennapos az azonos nemű szexuális viselkedés: a karibi szigetvilágban honos zöld tengerisünök (Lytechinus variegatus), a Humboldt-tintahalak (Dosidicus gigas), az ausztrál mezei tücskök (Teleogryllus oceanicus) és a kék légivadász (Ischnura elegans) nevű szitakötők éppúgy szerepelnek ezen a listán, mint a másságukról ismert gerincesek, például a közönséges varangyok (Bufo bufo), a sarki lúdak (Chen caerulescens) vagy a vörös pofájú makákók (Macaca fuscata).

Ugyanakkor olyan, két különböző faj két hímje között napokon át folytatott interakciót még jegyez a vonatkozó szakirodalom, mint amilyenről a rangos Current Biology folyóiratban megjelent tanulmányukban számoltak be a Pisai Egyetem kutatói. Az ausztrál Connect Sci tudományos portálon megjelent ismertető szerint az Etiópia Oromia tartományában élő szarvasmarha (Bos taurus/indicus) és házi szamár (Equus asinus) populáció két hím tagja közötti közötti szexuális interakciók nem egyszeri, elszigetelt események voltak.

Egy egészen más témában folytatott terepi vizsgálatot folytató kutatók szerint Achille, a bika és Patroclo, a szamárcsődör kopulációi egy nagyon szelektív és következetes társas kapcsolatba ágyazódtak be: „A rendszeres párzási kísérletek mellett szándékosan és ismételten a másik közelében maradtak, és számos egyéb, a kötődést erősítő viselkedésformát mutattak: nyalogatták, dörzsölgették egymást, és orrukkal bökdösték a másikat”. A Pisai Egyetem kutatócsoportja 2026. március 6. és március 19. között 51 párzási kísérletet (felugrást) rögzítettek a bika és a szamárcsődör között.

A kutatók kiemelik, hogy mindez olyan társas környezetben történt, ahol mindkét állat számára elérhetők voltak más potenciális partnerek is – beleértve a saját fajukhoz tartozó, mindkét nemű egyedeket. Ennek ellenére a megfigyelés időtartamában a szamárcsődör mindössze kétszer próbált meg felugrani egy másik hím fajtársára, ám a másik állat fenyegető jelzésekkel – füleinek hátracsapásával – kimutatott egyértelmű elkerülő magatartást tanúsított.

„A legfontosabb megállapítás nem az, hogy egy bika megpróbált párosodni egy hím szamárral. A lényeg, hogy ez a szokatlan szexuális viselkedés egy tágabb, szelektív társas kapcsolat része volt. Megfigyeléseink arra utalnak, hogy a jelenség nem magyarázható egyszerűen a párzási lehetőségek hiányával, bár még nem tudjuk pontosan meghatározni, milyen funkciót töltöttek be ezek a szexuális interakciók. A jövőbeli kutatások egyik kulcskérdése, hogy milyen mechanizmusok – és esetleg milyen előnyök – húzódhatnak meg ezen interakciók hátterében. Vajon elsősorban a társas kötelékek kialakításához kapcsolódnak? Szerepet játszhatnak a kapcsolatok fenntartásában vagy a feszültség csökkentésében? Esetleg társas és szexuális motivációk kombinációjából fakadnak? Úgy véljük, hogy a különböző társas fajokon végzett összehasonlító vizsgálatok segíthetnek különbséget tenni e lehetőségek között” – idézi a kutatási ismertető Elisabetta Palagit, a tanulmány első szerzőjét