A Titán légkörének felszíni sűrűsége négyszer nagyobb a földinél, ami a Dragonfly drón rendszermérnöke, Douglas Adams szerint azt jelenti, hogy az űrhajósok akár karjaik csapkodásával, madarakhoz hasonlóan repülhetnének rajta. Ezért persze nagy árat fizetnének, a hold átlaghőmérséklete ugyanis nem nagyon megy -179 Celsius-fok fölé, és víz helyett metánból van az eső.
Az űrhelikopter a Titán felszíni és légköri összetevőit elemezve vizsgálná a földi élet keletkezési körülményeit. A küldetés indítását a NASA költségvetési okokra hivatkozva 2026-ra halasztotta.
A Cassini űrszonda radaros és infravörös méréseiből összeállított térkép feltárja a Szaturnusz sűrű felhőzettel borított holdjának felszínét, tengereit, tavait, hegyeit és dűnékkel tarkított síkságait. A kutatás a 2026-ban induló Dragonfly drón küldetését is nagyban segíti majd.
A 2034-ben a Titánra érő szonda küldetése során több száz kilométert is repülhet majd a hold légkörében, felszíni és légköri méréseket végezve. A 2005-ben landoló Huygens után ez lesz a második ember alkotta eszköz, amely meglátogatja a titokzatos holdat.
A Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán ősi Földre emlékeztető viszonyai, vastag légköre, szénhidrogéntengerei és tavai, szénhidrogén-esőzése, vándorló dűnéi, folyóvölgyei, érdekes szerves kémiai folyamatai és felszín alatti globális folyékony vízrétege az egyik legizgalmasabb tudományos célponttá teszik a holdat Naprendszerben.
A New Frontiers űrszondaprogram keretében speciális, hajózni, gurulni és repülni is képes robot kutatná át a Szaturnusz holdját, egy másik miszió pedig mintát venne 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstökösből, és vissza is térne a Földre.