Ki?

Douglas Adams (nem az a Douglas Adams!), az amerikai űrügynökség, a NASA rendkívül ambiciózus Dragonfly küldetésének rendszermérnöke, valamint a Johns Hopkins Egyetem alkalmazott fizikai laboratóriumának (APL) munkatársa. Adams nem most kezdte az űrszondák tervezését, korábban 12 évet dolgozott a NASA JPL kutatóintézetében, a Spirit és Opportunity marsjárókat a vörös bolygóra juttató programon, valamint a Phoenix marsszonda, és a Curiosity marsjáró leszállási rendszerén.

Mit?

Adams azzal indítja előadását, hogy a Naprendszer második legnagyobb holdja, a Titán elsősorban azért nagyon érdekes hely, mert segíthet megérteni, milyen kémiai lépések vezetnek az élet eredetéhez. A Marssal ellentétben nem nagyítóval kell rajta keresni a szerves molekulákat, hiszen azok az egész felszínt beborítják, és meg lehet rajta figyelni prebiotikus, azaz nem élettel összefüggő komplex szerves kémiai folyamatokat, amilyeneket a Földön elég nehéz észlelni. Ha ez még nem lenne elég indok, a hold ráadásul óceánvilág is, jégkérge alatt ugyanis – az Enceladushoz és a Jupiter Europa holdjához hasonlóan – folyékony vízzel teli, globális óceán húzódik. Emellett rendelkezésre állnak az élet alapfeltételei, a napsugárzás által biztosított energia, a szerves molekulák tárháza, valamint két oldószerként használható folyadék is, a metán és a felszín alatti víz.

Nincs is a Titánnál ideálisabb hely, ha egy drónt szeretnénk reptetni, hiszen a gravitáció csupán 14 százaléka, míg a légkör sűrűsége a felszínen több mint négyszerese a földinek – magyarázza Adams, aki szerint űrhajósként a Titánon a karunkat csapkodva, madarakhoz hasonlóan repülhetnénk a holdon. Ezért viszont meg is kell fizetni a Naptól távoli holdon, ahol az átlaghőmérséklet nem nagyon megy -179 Celsius-fok fölé, és víz helyett metánból áll az eső. A Titán vizsgálata a Pioneer–11 szonda 1979-es elhaladásával kezdődött, de igazán 2004-ben indult be a Cassini–Huygens űrszondapáros érkezésével, amelynek adataira a Dragonfly-t is alapozzák. Az európai Huygens 2005 januárjában történelmet írt a Titánra való leszállásával, és elkészítette a legelső képeket a felszínen.

A Cassini összesen 126-szor száguldott el a Titán mellett, miközben optikai, infravörös és radaros méréseket gyűjtött, amelyek kombinálásával a kutatók szépen fel tudták térképezni a holdat. Kiderült, hogy az egyenlítői régióban egy „dűnetenger” található, ahol elképesztően hosszú és egyenként hat kilométer széles, szénhidrogénekből álló dűnék követik egymást. A Dragonfly-nak ez egy kiváló leszállóhely lesz, főleg hogy van itt egy Selk nevű becsapódási kráter is, amely a szonda fő tudományos célpontja. Ez, mint Adams összefoglalta, egykor megolvadt víz és szerves molekulák keverékét tartalmazta, a drón pedig itt kideríti majd, hogy milyen messzire jutottak az élet irányába ezek a kémiai folyamatok – bár hozzátette, a kutatók nem számítanak arra, hogy jelenleg is létező életet találnának, hiszen ahhoz túl hideg van.

A Dragonfly minden korábbi leszállóegységnél fürgébb, mozgékonyabb, és autonómabb lesz, és mivel egy drónról beszélünk, nem fog a marsjárókhoz hasonlóan problémákkal küzdeni, például elakadni a dűnékben. Adams szerint a nagy méretű, nyolc rotorral rendelkező, kettős quadrocopter drón, amelynek egy nukleáris áramforrás (mmRTG) biztosítja majd az energiát és a fűtést, nagy távolságokat fog bejárni a Titánon. A szonda 2027-ben indulhat, és 2036-ban a Perseverance marsjáróhoz hasonlóan érkezik majd meg a Titán légkörébe, egy hővédőpajzsos kapszulába csomagolva. Ezután ejtőernyővel lelassul, majd 1,2 kilométer magasan a drón leválik a kapszuláról, és megkezdi első repülését egy biztonságos leszállóhely irányába, két dűne közti sík területre. A szonda közvetlenül kommunikál majd a Földdel, egy (repüléskor lecsukott) nagy antenna segítségével, de ebből a több mint 1 milliárd kilométeres távolságból ez sokáig fog tartani a másodpercenként 2 kilobites kapcsolaton. A mérnök elmondta, hogy a drónt 10 kamerával, időjárás állomással, és rengéseket észlelő szeizmográffal is felszerelik, fő tudományos műszere pedig a DrACO mintavevő lesz. Ez, miután lefúr a felszíni jégbe, porszívóként felszívja a szerves molekulákban gazdag szemcséket és azokat a szonda spektrométereinek továbbítja elemzésre.

Mint Adams érzékeltette, a drón titáni életének több mint 90 százalékát a felszínen tölti majd, és valószínűleg havi egyszer fog csak repülni, de ez még így is elég lehet ahhoz, hogy akár 200 kilométert is megtegyen két éves küldetése alatt.

Hol?

Adams a NASA JPL kutatóintézetét is menedzselő Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) Keck űrtudományi intézetének (KISS) 2020. szeptemberi online rendezvényén beszélt.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Videóajánló: A brit kémikus, akinek elmélete segíthet az élet eredetének megfejtésében

Tóth András tudomány 2022. március 19.

Lee Cronin, a Glasgow-i Egyetem professzora szerint az élet eredetének megértéséhez nem a múltban kell kutatkodni, hanem ki kell találni, hogyan tudjuk az életet azonosítani. Mivel az élet alapja az evolúció, ezért már csak az a kérdés, hogyan tudjuk megmondani egy molekuláról vagy objektumról, hogy azt evolúció hozta létre.

Videóajánló: Minden, amit a földön kívüli intelligencia kutatásáról tudni érdemes

Bodnár Zsolt tudomány 2022. február 6.

Keith Cooper asztrofizikus és csillagászati szakújságíró 50 percben összefoglalja az idegen civilizációk felderítésére irányuló, SETI néven ismert tudományág történetét és jövőbeli lehetőségeit, és kiderül, hogyan járulhat hozzá bárki a földönkívüliek felkutatásához, vagy hogy mi van akkor, ha delfinszerű lények uralják az univerzumot.

Videóajánló: Az elméleti fizikus, aki úgy beszél, hogy egy nyolcéves is megértse

Bodnár Zsolt tudomány 2022. január 16.

Michio Kaku japán-amerikai fizikus és jövőkutató sötét anyagról, fekete lyukakról, húrelméletről és a Naprendszer meghódításáról is képes közérthetően mesélni, és a sci-fiből vett hasonlatoktól sem ijed meg.