Az isteni részecske egy Z-bozonra és egy fotonra bomlott a CERN mérföldkövet jelentő kísérlete során, ami betekintést nyújthat a részecskefizika standard modelljén túlmutató világba.
Egy nemzetközi kutatócsoport új kvantumteleportációs módszert fejlesztett ki, amivel 42 centiméter távolságra továbbíthatók a rögzített mikrohullám-állapotok. Mit jelent ez, és mi jöhet még?
E egyenlő emcénégyzet – mondta Albert Einstein 1905-ben. Gyorsítsunk nehéz ionokat, hogy az így létrejövő virtuális fotonok anyagot és antianyagot hozzanak létre – mondták New York-i fizikusok 115 évvel később. A kettő ugyanaz.
Meddig terjed a valóság, hol veszi át helyét a látszat, saját fantáziánk vagy valamilyen elméleti konstrukció? Ez a kérdés különösen fontossá válik, amikor a mikrovilág titkait kutatjuk, mert ennek a világnak a józan ész által sokszor nem értett paradoxonjai onnan származnak, hogy elvéthetjük a valóság és képzelet között húzódó határvonalat.
A Chicagói Egyetem kutatóinak felfedezése új és szokatlan kvantumfizikai jelenségek vizsgálatára nyújt lehetőséget különleges effektusok létrehozásával.
A kvantummechanika átírja a mozgások fogalmát, amit mindennapi gondolkodásunk igen nehezen fogad be, nagyobb feladat ez neki, mint a középkori embernek felfogni Kopernikusz tanait. Még fizikusok között is folyik a vita a kvantumelmélet matematikai formulái mögött meghúzódó fizikai valóság értelmezéséről.
A rövid válasz: a foton se nem részecske, se nem hullám, hanem térben és időben hullámszerűen változó képesség, és amikor ez a képesség megváltoztatja valahol egy elektron állapotát, azt foghatjuk fel részecskehatásnak.
A gyengének nevezett kölcsönhatás szerényen hangzó neve ellenére kulcsszerepet játszik univerzumunk felépítésében: nélküle a világegyetem egyetlen hatalmas fekete lyuk lenne.