Magyar csillagászok a galaxisok közepéről kilökődött óriás fekete lyukak nyomainak megtalálásával igazolták tíz évvel korábbi jóslatukat
A kutatók százezer kvazár adatai alapján statisztikailag támasztották alá a 2016-ban tett elméleti előrejelzést.
A kutatók százezer kvazár adatai alapján statisztikailag támasztották alá a 2016-ban tett elméleti előrejelzést.
Az eredmények szerint a kvazárok megfigyelt szögmérete és vöröseltolódása között valóban kimutatható az a kapcsolat, amelyet az univerzumot leíró kozmológiai modellek előre jeleznek.
Hamarosan kiderül, hogy az univerzum gyorsulva tágulásáért felelős sötét energia időben változik-e, miután a sötétenergia-színképelemző műszer (DESI) befejezte öt éves égboltfelmérését.
A fekete lyuk körül röntgentartományban fényesen világító régió a napkoronához hasonlóan szuperforró gázokból áll. Az úttörő méréshez egy közbenső galaxis és a gravitációs lencsehatás is kellett.
A kutatók egyelőre nem értik, miként nőttek meg ezek a szupermasszív fekete lyukak által működtetett égitestek néhány százmillió évvel az ősrobbanás után, ha közben szinte semmi nincs körülöttük.
A rekorddöntő kvazár fekete lyuka elképesztő gyorsasággal növekszik, de attól nem kell tartani, hogy minket is beszippant – a Naprendszerünknél is nagyobb objektum több mint 20 milliárd fényévre van tőlünk.
Ötször lassabban telik az idő a világegyetem olyan távoli régióiban, ahol az univerzum életkora tizedannyi, mint ma.
Az arizonai Mayall teleszkópra szerelt színképelemző műszer 5 év alatt 30 millió galaxis és kvazár pontos távolságát méri majd meg. Kovács András asztrofizikus szerint a DESI képes lehet kimutatni, ha a sötét energia az univerzum öregedésével változna.
Az NGC 2082 spirálgalaxis rádiócsillagászati megfigyelésekor talált, ismeretlen eredetű objektum viszonylag nagy mennyiségben bocsát ki rádióhullámokat, és a tudósok szerint kvazár, rádiógalaxis vagy aktív galaxismag lehet.
A P172 18 jelű kvazár a számítások szerint 580-szor annyi energiát bocsát ki, mint a teljes Tejútrendszer.