Egy másik galaxisból származó, titokzatos rádiójelre bukkantak ausztrál csillagászok
Ausztrál csillagászok egy titokzatos, fényes és kompakt rádióforrásra bukkantak az NGC 2082 katalógusjelű spirálgalaxis vizsgálatakor. Az objektum eredete és természete egyelőre ismeretlen, a tudósok a J054149.24–641813.7 jelzéssel látták el, és tovább vizsgálják.
A rádióforrások általában véve olyan objektumok az univerzumban, amelyek viszonylag nagy mennyiségben bocsátanak ki rádióhullámokat. A legerősebb efféle hullámokat a pulzárok, vagyis a gyorsan forgó neutroncsillagok, bizonyos fajtájú csillagködök (nebulák), kvazárok, vagyis szupermasszív fekete lyukak által hajtott különösen fényes aktív galaxismagok és rádiógalaxisok esetén mérték a kutatók.
A J054149.24–641813.7 esetében a Nyugat-Sydney-i Egyetem csillagásza, Joel Balzan vezette kutatócsoport még nem tudja pontosan, milyen rádióforrásról van szó. Az objektumot az NGC 2082 pásztázása közben szúrták ki az Australian Square Kilometre Array Pathfinder (ASKAP), az Australia Telescope Compact Array (ATCA) és a Parkes nevű eszközökkel, a galaxis középpontjától mintegy 20 szögmásodpercre.
A csillagászok mérései arra utalnak, hogy a rádióforrás valószínűleg nem pulzár vagy szupernóva-maradvány, vagyis nem olyan izzó gázfelhő, amelyik egy csillag szupernóva-robbanása után képződik, és a sugárzás feltehetően termikus eredetű. A kutatók úgy vélik, a legvalószínűbb magyarázat a rádióforrásra, hogy az egy extragalaktikus háttérforrás, vagyis kvazár, rádiógalaxis vagy aktív galaxismag.
Az NGC 2082 az Aranyhal csillagképben helyezkedik el, mintegy 60 millió fényévnyire a Földtől. Átmérője közel 33 ezer fényév.
A kutatásról a csillagászok egyelőre egy szakmai bírálaton át nem esett, vagyis preprint tanulmányban számoltak be az arXiv portálon.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Táncoló szellemekre bukkantak a csillagászok, amikor a kozmosz mélyére néztek
Ausztrál kutatók az intergalaktikus szél által fura alakzatokban hajlítgatott elektronfelhőket észleltek, amelyek két rádiógalaxisból származnak, egy-egy szupermasszív fekete lyukkal a közepükön.
Megérkezett a szenzációs első felvétel a Tejútrendszer központi fekete lyukáról
Három évvel azután, hogy először sikerült megörökíteni egy fekete lyukat, itt a második történelmi jelentőségű felvétel, amely saját galaxisunk központi, szupermasszív fekete lyukának, a Sagittarius A*-nak a megfigyelésével készült.
Hatalmas fekete lyukakat takarnak el előlünk fánkalakú porfelhők, de csillagászok most átláttak rajtuk
Néhány galaxis magjában szuperfényes aktív régiók találhatók, amelyek a Földről nézve eltérhetnek egymástól, de a közeli M77 galaxis megfigyelése feltárta, hogy ez csak a látszat: valójában ugyanúgy a Napnál milliószor nehezebb fekete lyukak működtetik őket.