Magányos kvazárokat fedezett fel a James Webb űrtávcső, amiknek nem kellene ott lenniük
Magányos kvazárokat fedeztek fel csillagászok a korai univerzumban a James Webb űrtávcsővel. A LiveScience vasárnap közölt beszámolója szerint egyelőre nem világos, hogy a szupermasszív fekete lyuk által működtetett, extrém fényes objektumok hogyan jöhettek létre néhány százmillió évvel a világegyetem keletkezése után.
Anna-Christina Eilers, az MIT kozmológusa és kollégái az öt legkorábbi ismert kvazár környezetét vizsgálták a 2021-ben felbocsátott infravörös űrteleszkóppal. Az égitestek 600-700 millió évvel a 13,8 milliárd évvel ezelőtti ősrobbanás után keletkeztek. A kutatók azt találták, hogy a kvazárok környezete meglepően változatos: voltak, amelyek a várakozásoknak megfelelően sűrűek voltak és több tucat galaxis vette őket körül, mások viszont szinte üresek, és csak egy-két galaxis ólálkodott mellettük.
„A korábbi vélekedéssel ellentétben azt találjuk, hogy ezek a kvazárok átlagban nem a korai univerzum legsűrűbb régióiban helyezkednek el. Néhány közülük a semmi közepén van” – mondta Eilers, aki szerint nehéz megmagyarázni, hogyan nőhettek ekkorára ezek a kvazárok, ha látszólag nincs semmi, ami táplálhatná őket. A csillagászok eredményeit október 17-én publikálta a The Astrophysical Journal folyóirat.
A szupermasszív fekete lyukak lényegében minden galaxis középpontjában megtalálhatók és tömegük százezertől több milliárd naptömegig terjedhet. A kvazárok, mint az univerzum legfényesebb égitestjét tavaly felfedező Christian Wolf, az Ausztrál Nemzeti Egyetem csillagásza a Qubitnek korábban elmagyarázta, lényegében a szupermasszív fekete lyuk körüli, viharrendszerre hasonlító akkréciós korongok. Ez az a korong, amit látunk az Eseményhorizont Teleszkóp Kollaboráció közismert fekete lyuk képein is, amelyek az M87 galaxis és a Tejútrendszerünk szupermasszív fekete lyukairól készültek.
A jelenlegi elképzelések szerint a szupermasszív fekete lyukak fokozatosan alakultak ki nagyobb fekete lyukak összeolvadásából, de a modellek azt mutatják, hogy ez a folyamat több mint 1 milliárd évig tartott, miközben az űrtávcső ennél fiatalabb szupermasszív fekete lyukakat figyel meg. Ez arra utalhat, hogy a jelenlegi fekete lyuk növekedési modellek hiányosak. Egy másik lehetőség, hogy a kvazárok valójában nincsenek egyedül, csak társaikat és a hozzájuk közeli korai galaxisokat por veszi körül, amely elrejti őket az űrtávcső detektorai elől.
Eilers szerint egészen elképesztő, hogy már van egy teleszkópunk, amely képes ilyen részletességgel megörökíteni a 13 milliárd éve utazó fényt. „Most először a JWST lehetővé teszi nekünk, hogy megvizsgáljuk ezeknek a kvazároknak a környezetét, azt, hogy hol nőttek fel, és milyen volt a szomszédságuk” – mondta Eilers.
* * *
Rendkívül izgalmas témát, az alvás és az álmodás folyamatát, valamint ezeknek a memóriánkra, a biológiai óránkra, sőt az egészségünkre és a betegségeinkre gyakorolt hatását vizsgáljuk a novemberi, csak Qubit+ tagoknak meghirdetett, exkluzív tudományos estünkön, a tizedik Qubit Live-on.
Velünk lesz Bódizs Róbert pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatási igazgatóhelyettese, Fabó Dániel neurológus, az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet Epilepszia Centrumának vezetője és Ella Krisztina molekuláris biológus, a Semmelweis Egyetem Élettani Intézetének kutatója. Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel mielőbb a Qubit+-ra!
* * *
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
