Csillagászok először figyelték meg, hogy a világegyetem távoli pontjain látszólag lassabban telik az idő. A kutatók szerint az események ötször lassabban zajlanak olyan messzi régiókban, ahol az univerzumot egymilliárd éves korában látjuk, ami a mai korának nagyjából a tizede.

„Olyan, mintha csökkentett sebességgel néznénk egy filmet” – idézi a Guardian a jelenségről készült tanulmány vezető szerzőjét, Geraint Lewist, a Sydney-i Egyetem asztrofizika-professzorát. Az idődilatáció nevű hatást a világegyetem tágulása okozza, amit Albert Einstein már 1915-ben leírt az általános relativitáselméletében.

Az univerzum tágulásának egyik következménye, hogy a fény megnyúlik, miközben áthalad a kozmoszon, így nagyobb lesz a hullámhossza is – emiatt tűnnek vörösebbnek az ősi galaxisok. De az idő is megnyúlik, vagyis ha egy távoli objektum másodpercenként villan egyet, mire a fénye eléri a Földet, az univerzum tágulása miatt már több mint egy másodperces időközönként látjuk ugyanazokat a villanásokat.

A kutatók kvazároknak nevezett távoli, rendkívül erős fényforrások megfigyelésével igyekeztek megállapítani az idődilatáció mértékét a nagyon korai univerzumban. Az Aucklandi Egyetemen ezért részletes elemzéseket végeztek 190 kvazáron, és a Nature Astronomy folyóiratban megjelent tanulmány szerint sikerült a fényjelzésekben olyan mintákat találni, amelyeken keresztül tisztább képet kaptak arról, hogyan telik az idő több milliárd fényév távolságban.

Bár korábban valamiért nem sikerült megfigyelni az ősi univerzum idődilatációját, a csillagászok számítottak arra, hogy előbb-utóbb meglátják a jelenséget. „Bizonyos szinten ez megerősíti a bizalmat abban, hogy tudjuk, hogyan működik a világegyetem. Einstein adott nekük egy képet, és nekünk tesztelni, tesztelni és tesztelni kell azt. A jó tudós nem veszi a dolgokat természetesnek, folyton tesztelnie kell” – mondta Lewis.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Az ismert világegyetem legtávolabbi rádióforrása az ősrobbanás után 780 millió évvel keletkezett

Qubit.hu tudomány 2021. március 9.

A P172 18 jelű kvazár a számítások szerint 580-szor annyi energiát bocsát ki, mint a teljes Tejútrendszer.

A látszat által elfedett valódi változások a relativitáselméletben

Rockenbauer Antal tudomány 2021. január 16.

Képzeljünk el egy űrhajót, ami nagy sebességgel elhalad a Föld mellett. Ha az űrhajó épp ekkor bocsát ki egy vörös impulzust, azt a földi megfigyelő kéknek látja, viszont a Földről indított vörös fény az űrhajóban már nem látható szabad szemmel, mert átcsúszik az infravörös tartományba. Ha viszont a Földről kék fényt indítunk, az az űrhajóban már vörösnek látszik. Mi a magyarázat?

Az ikerparadoxon és a görbe tükör: látszat és valóság

Rockenbauer Antal tudomány 2020. május 17.

Elindulsz egy űrutazásra, az ikertestvéred itt marad a Földön. Mire hazatérsz, annyit öregedett, hogy rá se ismersz. Ikernek iker, de miért paradoxon? Rockenbauer professzor elmagyarázza.