A Hawking-sugárzás fedheti fel az ütköző fekete lyukak kozmikus morzsáit
Egy új elmélet szerint a fekete lyukak ütközésének aszteroida méretű maradványai betekintést engednek a téridő kvantumszerkezetébe, egy új fizika alapjait megteremtve.
Egy új elmélet szerint a fekete lyukak ütközésének aszteroida méretű maradványai betekintést engednek a téridő kvantumszerkezetébe, egy új fizika alapjait megteremtve.
A müonok mágnesesmomentum-anomáliáját vizsgáló Müon g-2 kísérlet végső eredményei tökéletesen passzolnak az új elméleti számításokhoz, kiábrándítva azokat a szakembereket, akik új részecskék vagy kölcsönhatások megpillantásában reménykedtek.
Az új, szimmetrián alapuló megközelítés olyan keretet kínál, amely integrálja a gravitációt a kvantumtérelmélettel, feloldva ezzel a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet között régóta fennálló ellentmondásokat.
A Fermilab frissen közzétett eredményei alapján elvben elképzelhető, hogy a fizikában jelenleg ismert négy kölcsönhatás mellett létezik egy ötödik is. Mások szerint a megoldás nem feltétlenül a részecskefizikai standard modell kibővítésében rejlik.
Olasz és dél-koreai elméleti fizikusok akkor bukkantak a masszív gravitonok nyomára, amikor az ismert három térdimenzió és az idő mellett régóta feltételezett további dimenziók bizonyítékai után kutattak.
Sehogyan sem illeszkedik a világegyetem működésének leírására használt, általánosan elfogadott fizikai elméletbe az a tíz éven át folytatott mérés, amely szerint a W-bozon nevű szubatomi részecske tömege sokkal nagyobb, mint korábban gondolták. Az eredmény felkavarhatja a fizikai kutatások világát.
A tudományban kötelező az óvatosság, ezért a szakma annyit mondhat, hogy jelenlegi tudásunk szerint a megfigyelt új részecske nagy valószínűséggel a Higgs-bozon, de nem állítja, hogy az elmélet minden kétséget kizárólag bizonyított lenne.