A sztyeppei mamutok agyaraiból készült, 400 ezer éves elefántcsont töredékeket a Déli-Bug folyó völgyében találták meg.
A rézötvözetből készült, golyókkal díszített, üreges dodekaéder elkészítése rengeteg időt és szakértelmet igényelt, ezért valamilyen rituális szerepet tulajdonítanak neki.
A gyönyörűen kidolgozott valami hasonlóan díszített, mint a kellsi kódex vagy a lindisfarne-i evangéliumok, arról még a régészek is vitáznak, hogy ékszer volt-e, egy bot vége vagy egy kés alkatrésze.
Az ékszert egy 20 ezer éve élt nő hordhatta vagy készíthette. Mindez most először az értékes tárgy tönkretétele nélkül derült ki, köszönhetően egy új, az ősi DNS kinyerésére szolgáló eljárásnak, aminek kidolgozásában a friss Nobel-díjas Svante Pääbo is szerepet játszott.
Vannak tárgyak, amelyek hiánya egészen addig fel sem tűnik, amíg az ember meg nem szerzi őket. Az ivótülök pont ilyen tárgy: az ember egyszerre érzi magát barbárnak, vikingnek és pásztornak, ezek közül pedig már egy is elég lenne ahhoz, hogy bárki belássa, milyen fontos mindennapi eszközről van szó.
Egy új tanulmány átfedéseket talált a valódi emberi arcok és az „arccal rendelkező tárgyak” kiváltotta agyi reakciók között. A cél a túlélés, ezért ne ijedj meg, ha egyre több emberi arcot fedezel fel véletlenszerű tárgyakban.