Gettósodáshoz vezet a tudásalapú gazdaság

Súlyos ellentmondást hordoz magában a nagyvárosi lét elmúlt két évtizedben tapasztalható, tudásalapú megújulása. Miközben a techcégek pumpálják a friss tehetséget az amerikai városokba, csökkentik a munkanélküliséget, és növelik a gazdaság teljesítményét, a felvirágoztatott metropoliszokban nagy tempóban nő az egyenlőtlenség.

Egy októberi tanulmány arra a meglepő következtetésre jutott, hogy az innováció és a szegregáció ugyanannak az éremnek a két oldala: minél több szabadalmat adnak be egy nagyvárosban, annál mélyebb lesz a szegények és a gazdagok közötti szakadék.

San Francisco 1982-ben

San Francisco harminc éve még jellemzően középosztálybeli város volt. Az egyenlőtlenségi térképen az egyes városrészek közepes vagy alacsony jövedelműek voltak. 2010-re a metropolisz a technológiai innováció középpontjává vált, ezzel együtt óriásira nőttek a jövedelemkülönbségek a városrészek között. Enrico Berkes, a Northwestern Egyetem és Ruben Gaetani, a Torontói Egyetem kutatója ezt a trendet vizsgálta meg a tanulmányban. A jelenség nemcsak San Franciscóban, hanem a többi technológiai központtá vált amerikai városban is megfigyelhető.

A kutatók először is megvizsgáltak kétmillió szabadalmat, amelyeket amerikai nagyvárosok környékén adtak be, hogy meghatározzák egy adott metropolisz innovációs szintjét. Ezt statisztikai modellezéssel összevetették a városokon belüli jövedelmi, munkaerő-piaci és képzettségbeli különbségekkel, és arra jutottak, hogy a technológiai innováció növekedése egyértelműen az egyenlőtlenség növekedéséhez vezet – ismertette a kutatást a Citylab.com.

Az innovációs intenzitás növekedése a kutatók számításai szerint 56 százalékban felel a városok közötti gazdasági szegregáció változásáért, és 20 százalékban az egyenlőtlenség teljes amerikai gazdaságra jellemző növekedéséért az 1990 és 2010 közötti időszakban. A gazdasági szegregáció erősödése a vizsgált időszakban lényegesen meghaladta a jövedelmi egyenlőtlenségét.

San Francisco azért jó szemléltető példa minderre, mert miközben a benyújtott szabadalmak száma 1990 és 2010 között megduplázódott a városban, a szegregáció mértéke 5,2 Gini ponttal nőtt. (A Gini koefficienst az egyenlőtlenség mérésére használják: a 0 pont jelenti a teljes egyenlőséget, például hogy mindenki ugyanannyi pénzt keres. A CIA honlapján található egy lista a világ országainak Gini-rangsoráról.) A kutatók szerint San Franciscóban a szegregáció növekedése csaknem 50 százalékban a technológiai innovációra vezethető vissza. Berkes és Gaetani csak 2010-ig vizsgálta a trendet, amely azóta tovább erősödhetett.

Jógastúdiókon és vegán éttermeken át jön a dzsentrifikáció

A társadalmi egyenlőtlenség két lépésben fokozódik az innovációs láz miatt: ahogy egy innovatív teches cég a városba települ, az alkalmazottak közelebb költöznek a munkahelyükhöz. „A cégek kivesznek például régi irodaházakat, felújítanak öreg gyárépületeket, hogy speciális szaktudással rendelkező alkalmazottaiknak legyen hol dolgozniuk. Következő lépésként a dolgozók, akik korábban városszerte szétszóródva éltek, közelebb költöznek a munkahelyükhöz” – idézte a tanulmány szerzőit a Fastcompany.com.

A városrészek közti különbség már a lakosság átrendeződése által nőni kezd, de a népmozgás másodlagos hatása még erősebb. Amikor a jól fizetett alkalmazottak közelebb költöznek egymáshoz, megnő az igény a helyben elérhető kényelmi szolgáltatásokra, és megindul a dzsentrifikáció. Megnőnek a bérleti díjak, emiatt a szegényebbek elköltöznek, miközben kávézók, jógastúdiók, jobb iskolák nyílnak a beköltöző gazdagok szükségleteinek megfelelően.

A kutatók arra jutottak, hogy a gazdasági szegregáció nem kifejezetten a szabadalmakhoz kapcsolódik, hanem elsősorban a tudásalapú high-tech iparágakhoz. Az információs technológia mellett ide tartozik a gyógyszeripar, a vegyipar és az elektronika, ezek kívánják ugyanis munkásaiktól a legnagyobb szaktudást. A kevésbé speciális tudást igénylő textilipar újításai ugyanakkor nem fokozzák a gazdasági szegregációt.

A gazdasági növekedést generáló szaktudás és tehetség területi koncentrálódása tehát növeli a társadalmi különbségeket, és ez a megosztottság megteremti a maga politikai következményeit is: jobbról az antiurbánus, antiinnovációs, bevándorlásellenes trendeket, balról pedig a high-tech ipar kritikáját.

Kérdés, van-e megoldás arra, hogy a városok úgy fogadják be az innovációt, hogy közben nem nyílnak társadalmi szakadékok. A tanulmány készítői nem mélyedtek el a lehetséges válaszokban, de Gaetani szerint a kellőképp tudatos városok számára a követendő irány a közösségi közlekedés fejlesztése, az olcsóbb lakhatás elősegítése és az iskolák közötti különbségek csökkentése lehet.