Magyar kutatókkal tárták fel az őskori Kárpát-medence vegyes házasságait

Az előző évtized közepe óta egyre többet tudunk meg az újkőkorban élt emberekről a régészeti genetika segítségével. Egy 2015-ös német-magyar kutatásban például a Kárpát-medence neolitikumából (Kr.e. 6000–4500) vizsgáltak több száz csontvázat, a genetikai adatok pedig akkor azt igazolták, hogy az első földművesek a Krisztus előtti hatodik évezredben érkeztek a Dunántúlra a mai Törökország helyén létezett Anatólia felől, és innen terjeszkedtek tovább északnyugat felé, a Közép-Elba- és a Rajna-vidék könnyen megművelhető területei felé. Ezt a vándorlást az utóbbi években teljes genom szintű vizsgálatokkal is alátámasztották.

Az MTA BTK Régészeti Intézete alatt 2015-ben létrehozott archeogenetikai központban indult nemzetközi program a „Kulturális átalakulások genomikai kutatása a Kárpát-medence 4000 éves őstörténetéből” néven fut, első eredményei a napokban jelentek meg a Nature folyóiratban. A tanulmányban modellezték a kor Európájának vadászó-gyűjtögető őslakosai és a később érkező földművesek kapcsolatát. A 130 vizsgált csontminta közül 90 Magyarország területéről származik.

A kutatásból kiderült, hogy a neandervölgyi ember kihalása után már a Homo sapiens fajhoz tartozó, vadászó-gyűjtögető lakosság genetikai örökségének aránya mindhárom vizsgált régióban (Kárpát-medence, Közép-Elba-vidék, Ibériai-félsziget) fokozatosan nőtt az újkőkor és a rézkor három évezrede során. Az Európa-szerte kis arányban túlélő és beolvadó jégkorszaki vadászó-gyűjtögető közösségek lenyomatát megtalálták a későbbi földművelők DNS-állományában is, így most már elmondható, hogy a Kárpát-medencébe érkezett földművesek a bevándorlásuk után nem sokkal kapcsolatot létesítettek helyi vadászó-gyűjtögető közösségekkel.

Réz fejdísszel eltemetett rézkori nő koponyája Vörsről (Kr.e. 3600-2850)Fotó: MTA BTK / Kádas Tibor

A két népesség közti interakció kölcsönös volt, és valószínűleg mindkét nemet érintette. A tiszaszőlős-domaházai lelőhelyről két olyan emberi maradvány is előkerült, amelyek elsősorban a vadászó-gyűjtögető populációhoz köthetők, de 20 százalékban földművesektől eredő géneket is hordoznak.

A kárpát-medencei emberek adataiból most először tudtak felállítani olyan kvantitatív modellt, amely a vadászó-gyűjtögető és a földműves népesség keveredésének térbeli és időbeli dinamikáját írja le. „Ennek alapja a csontmaradványok radiokarbon-keltezése és a vizsgált emberek DNS-állományában fellelhető vadászó-gyűjtögető és korai földműves örökség összefüggő blokkjainak vizsgálata volt. Ezek a DNS-szakaszok az ivarsejtek osztódásakor bekövetkező rekombináció során nemzedékről nemzedékre összetöredeztek, lehetőséget adva a populációk keveredése óta eltelt (generációkban mért) idő meghatározására” – írja oldalán az MTA.

Szécsényi-Nagy Anna, az MTA BTK Régészeti Intézet kutatója szerint a további vizsgálatoknak is teret adó kutatási eredményeknek köszönhetően ma a Kárpát-medencében Kr.e. 6000–3000 között élt emberek genetikai történetét ismerjük legpontosabban az őskorból.