Az ősrobbanás elmélete legalább annyi megoldatlan kérdést vet fel, mint amennyire válaszolni tud. Induljunk el most egy másik irányból: hátha mi magunk vagyunk a zsugorodó óriások, és a növekvő univerzumról alkotott képünk csupán látszat. Mi mindenre adhat magyarázatot a ciklikusan változó fénysebesség koncepciója?
A fiatal világegyetem kaotikus hely volt, de minél idősebb lett, annál nagyobb lett benne a rend – foglalták össze szimulációjuk legfontosabb tanulságát a Max Planck Intézet csillagászai.
2019 a világmindenség fiatalításáról szól: miután két tanulmány is megjelent, amelyek szerint nem is olyan régi minden, mint hittük, egy harmadik szerint már egyenesen kétmilliárd évet tévedtünk. A bizonytalanságot a csillagok mozgása okozza.
A 11 milliárd évesnél is öregebb csillaghalmazok felfedezése és nagy száma szembe megy a világegyetem kialakulásáról és fejlődéséről szóló eddigi forgatókönyvekkel.
A Hubble-állandó még a két hónapja publikáltnál is magasabb. Magyarán a világegyetem jelentősebb gyorsulással fúvódik fel, mint azt eddig sejtettük.
Figyelem, becslésekre alapuló becslések következnek, a végén pedig sok nulla!
Mi volt előbb, a fény, vagy a csillagok? Mit mondott Fridman, Einstein, Planck, és mit mondott az Úr? Rockenbauer professzor a sötét anyag nyomába ered, és kő kövön nem marad utána.
Dobjunk fel egy követ, és álljunk alá! Rockenbauer professzor elmagyarázza, mire jutott Einstein, Hubble és Lemaître az univerzum keletkezéséről.
A 13,8 milliárd évvel ezelőtti Nagy Bumm után létrejött első galaxiscsírák mozgása ugyanolyan volt, mint a mai spirálgalaxisoké.
Úgy tűnik, hogy a Naprendszeren kívüli bolygócsírákhoz hasonló, szénben gazdag fagyos réteg fedi az októberben felfedezett Oumuamua felszínét. A pánspermia elmélet szerint az élet éppen az ilyen űrbéli objektumok révén érkezhetett a Földre.