Hurráoptimista becslést tett közzé a S&P Global pénzügyi szolgáltató cég decemberi jelentésében: az elemzők szerint az amerikai gazdaság 1,6 billió dollárral lenne nagyobb a mainál, ha az aktív korú nők munkaerő-piaci részvétele elérné a norvég nőkét.

Barack Obama volt amerikai elnök gazdasági tanácsadói tanácsa a másik oldalról ragadta meg ezt a kérdést 2015. augusztusi jelentésében: „gazdaságunk 2 billió dollárral, 13,5 százalékkal nagyobb, mint a nők 1970 óta növekvő munkaerő-piaci részvétele nélkül lenne” – fogalmaztak. Az a többletpénz, amely ugyanebben az időszakban a női munkavégzés által keletkezett, teszi ki a háztartások bevételnövekedésének döntő részét.

Pedig az Egyesült Államokban a nők munkaerő-piaci részesedése 2000 környékén tetőzött (59,9 százaléknál, lásd a táblázatot), azóta egy-két korrekciós évet leszámítva lassan, de biztosan csökken. A két ország e tekintetben egy szintről indult, a második világháború után Norvégiában és az USA-ban az aktív korú nőknek kevesebb mint 45 százaléka állt alkalmazásban. Norvégiának azonban 2015-re 68,3 százalékra sikerült felhoznia a rátát, míg az USA-ban a keresőképes korú nők 56,7 százaléka dolgozik. (A jelentésről beszámoló Quartz más számokat hozott, 76, illetve 67 százalékot, de azoknak nem leltük nyomát az OECD adatsorában.)

Ha az USA már a hetvenes évektől fogva a norvég modellt követte volna, ma az ország minden egyes lakója 5000 dollárral lenne gazdagabb – számolta ki a Standard & Poor’s, hozzátéve: ebbe nem beleértendő a termelékenységi növekedésből fakadó gazdasági haszon. Bár módszertant nem mellékeltek a számításukhoz, az S&P arra jutott, hogy az Egyesült Államok 5-10 százalékos GDP-növekedést könyvelhetne el a következő évtizedekben, ha aktívan tenne azért, hogy több nő álljon munkába, különösen azokban a szakmákban, amelyeket hagyományosan a férfiak dominálnak.

Előnyök papíron

Obama tanácsadói testülete a jelentésben kimutatta, milyen előnyökkel járhat a nők fokozott munkaerő-piaci részvétele: kutatás igazolja, hogy a munkaerő nagyobb diverzitása növeli a termelékenységet, fokozza az eredményességet, és jobb döntéshozatalt eredményez. A heterogénebb dolgozói állománnyal működő cégek inkább képesek rá, hogy vegyesebb vásárlóréteget célozzanak meg termékeikkel. Azok a vállalatok, amelyek a munkaerő-diverzitás szempontjából a toplista első negyedében végeztek, 15 százalékkal nagyobb eséllyel tesznek szert átlag feletti haszonra. Járulékos előny lenne, hogy felmérések szerint a nők jövedelmük nagyobb részét hajlandóak gyermekeik egészségére és oktatására fordítani, ami hosszabb távon társadalmi haszonként jelentkezik.

Ráadásul a társadalom elöregedéséből következő munkaerőhiány problémáját is enyhíthetnék a nők bevonásával az USA-ban, ahol negyvenéves mélyponton van a munkaerő-piaci részvétel (nemektől független) arányszáma. A növekedést visszafogó tényezőként ez is hozzájárult ahhoz, hogy az S&P Global nemrég 1,8 százalékra csökkentette az amerikai gazdasági növekedésről szóló hosszú távú becslését, amely 15 évvvel ezelőtt még 2,75 százalék volt.

Diverzitás, rendben, de miért jó a fizetett női munka?

Rengeteg tényezőt számba vehet egy közgazdász, ha a női munkavégzés gazdasági hatásait igyekszik megmérni – értelmezte az S&P állításait a Qubit állandó szerzője, Sándor László, a Luxemburgi Egyetem oktatója. A GDP alapvetően a piaci cserék értékét méri: „senki nem állítja, hogy semmilyen más tevékenység ne lenne értékes, de azokat még annyira sem tudnánk pontosan beárazni, ezért többnyire hanyagoljuk” – fogalmazott.

Nem transzparens tehát ez a terület, egy rakás munkán kívüli tevékenység nem számszerűsíthető: nehéz beárazni a társadalmi hasznát például annak, hogy a gyereknek nem kell nélkülöznie az anyját a születése utáni időszakban. Sándor szerint a fizetett női munka hatása vitathatatlanul egy jó nagy pozitív szám lesz a GDP-ben, mert nem számoljuk, mi van a másik serpenyőben.

A valóban érdemi tényezők: ki és mennyivel lesz hatékonyabb a nők munkavégzése által, ki serkent mit, és hogy véletlenül se legyen kisebb a nyereség, mint ami elmegy az ingázásra, munkaruhára, könyvelésre és egyéb munkaköltségekre.

„Még csak nem is arról van szó, hogy ha veszünk három nőt, aki takarított és gyereket nevelt otthon, akkor hatékonyabbak lesznek, ha mondjuk az egyikük takarítani fog hármukra, a másik helyi óvónőként vigyáz a gyerekeikre, míg a harmadik felszabadul valami új, extra dologgal foglalkozni. Hanem arról, hogy ha mindhárman folytatják a pesztrálást és a takarítást, de mindenki pénzért teszi ezt a jobb oldali szomszédjának, a bal oldali szomszédot pedig fizeti ugyanebből a pénzből, akkor mindezt a »gazdaságban« végezték el: tehát miközben érdemi változás nem történt, nagyot nőtt a GDP, mert körbejárt a pénz, új piaci munka lett.”

Kulcs az oktatás

Az Egyesült Államokban egyre több nő tanul tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai képzéseken (amelyeket a STEM közös betűszóval jelölnek), és növekedett a nők részesedése a férfias szakmákban is.

Ugyanakkor az USA az egyetlen OECD-tagország, ahol nem jár állami támogatás a gyerekvállalás miatt otthon maradó szülőnek, miközben több tanulmány kimutatta, hogy a fizetett szülési szabadság nem tesz rosszat a cégeknek, a Google-t például 50 százalékkal kevesebb kismama hagyta ott, miután bevezették. A Pew Research Center 2013-as tanulmánya szerint a nők 25 százaléka mondott fel a munkahelyén az Egyesült Államokban családi kötelességei miatt, míg ugyanez az arány a férfiaknál 10 százalék.

Az S&P nem azért ágál, hogy a nők munkaerő-piaci részaránya elérje a férfiakét, csak amellett érvel, hogy befogadóbb és méltányosabb munkahelyi környezet mellett csökkenthető a különbség, ami jót tesz a gazdaságnak.

A munkaerőpiac felfrissítésében kulcsfontosságú lenne az oktatás. Bár tapasztalható fejlődés e téren, a 88 százalékos elhelyezkedést garantáló STEM szakokon a nők részaránya még mindig csak 14 százalék. Ahogy az alábbi ábra mutatja, az üzleti képzéseket választó nők is nagyobb arányban választják a kevésbé kockázatos, kevésbé jó fizetést ígérő szakterületeket.

Az S&P szerint tehát arra lenne szükség, hogy népszerűsítsék a természettudományos és technológiai képzéseket a lányok körében. Ezzel nemcsak a nők és a férfiak keresete közti, újra növekedésnek indult különbséget lehetne csökkenteni, hanem a ma fájdalmasan lassú termelékenységnövekedésen is javítani lehetne – olvasható a jelentésben. Az amerikai nők egyébként ma a hasonló pozícióban dolgozó férfiak fizetésének 83 százalékát kapják meg.

Észak-dél tengely

Valóban kevés OECD-tagállamról mondható el, hogy a nők munkaerőpiaci részvétele az utóbbi évtizedben visszaszorult volna: az USA mellett még Dániában, Szlovéniában, Kanadában, Finnországban és Írországban mutatják ezt a számok.

Magyarországon a gazdasági válság óta stabilan növekszik a nők munkaerő-piaci részesedése, a 2009-es 47,7 százalékról 2015-re 53,2 százalékra nőtt. A régióban elsők vagyunk e tekintetben (ha nem számítjuk Ausztriát), pedig a szlovák és a szlovén nők foglalkoztatási rátája is meghaladja az OECD-átlagot. Csehország és Lengyelország kevésbé áll jól a nők foglalkoztatásával, utóbbiban az 50 százalékot sem éri el a dolgozó nők aránya az aktív korúakhoz képest.

Az adatokból kirajzolódó kép alapján a nők foglalkoztatásának gyakorlata inkább északon hódít. Izland és Svédország Norvégiánál is sikeresebben vonja be a nőket a munkába, de jól áll Finnország, Észtország és Kanada is. Rajtuk kívül még Új-Zéland és Svájc mondhatja el magáról, hogy az aktív korú nők több mint 60 százalékát sikerült a munkaerőpiacon tartani. Eközben Olaszországban a nők alig több mint 40 százaléka dolgozik, Mexikóban 43,1 százalék ez az arány, Görögországban 44,7 százalék, Törökország pedig 31,5 százalékkal az OECD-lista utolsó helyén kullog.