A Quartz, amit egyes iparági elemzők az amerikai Qubitnek tartanak, híres közgazdászokat kérdezett meg arról, hogy mik voltak 2017 legjobb közgazdasági tanulmányai. Az ő tizenhármas toplistájukból szemezgetek most én is.

Kimutatható szexizmus egy anonim közgazdászfórumon

Susan Athey (Stanford) ajánlotta az újságírók figyelmébe Alice Wu tanulmányát, amely szerint egy ismert anonim közgazdászfórumon a hozzászólók teljesen másképp beszélnek a nőkről és a férfiakról. Wu, aki csak most végzett a Berkeley-n alapképzésen, és a Harvardon kezdi majd a doktorit, az Economics Job Market Rumors nevű online pletykafórum hozzászólásait elemezte számítógépes módszerekkel a diplomamunkájában. Ezen a fórumon név nélkül pletykálnak a kutatók arról, hogy kollégáik éppen hol kaptak állást, vagy mit gondolnak más közgazdászok tudományos munkájáról.

A tanulmány arra jut, hogy amikor nőkről van szó, a hozzászólók jóval nagyobb eséllyel beszélnek a velük kapcsolatos személyes információkról és a kinézetükről, mint a férfiak esetében, akik esetében inkább jellemző, hogy a kutatói teljesítményük megítéléséről posztolnak. Ráadásul Wu azt is kielemzi, hogyan változik a beszélgetések iránya, ha egy nőt említenek. Arra jut, hogy ilyenkor még egy korábban akadémiai vita is nagyobb eséllyel megy el személyes irányba. A hozzászólók jóval többet beszélgetnek prominens női közgazdászokról, mint férfiakról.

Az, hogy miként beszélnek a nőkről a kögazdászok egy olyan helyzetben, amikor név nélkül írnak, és nem kell vigyázniuk, hogy mit mondanak, lehetséges magyarázat arra, hogy miért van még mindig ennyire kevés nő a szakmában. Persze nem az egyetlen, korábban éppen itt emlegettem olyan cikkeket, amelyekben kimutatták, hogy a férfi közgazdászok sokkal nagyobb önbizalommal jósolgatnak a gazdaságról, a női közgazdászok viszont kevesebb elismerést kapnak a férfi társszerzőkkel írt munkáiékért, mint férfi társaik. A doktoranduszoknak csak a harmada, a tanársegédeknek csak a negyede, a professzoroknak csak a hetede nő.

Wu kutatásáról beszámolt a New York Times, a Washington Post, a Wall Street Journal, de reagált rá az Amerikai Közgazdasági Társaság (American Economic Association) is: ad hoc bizottságot állítottak fel, hogy vizsgálja ki a történteket. 1100 kögazdász írta alá azt a petíciót, amely arra kéri az AEA elnökét, hogy radikálisan növeljék a szakma átláthatóságát, hogy csökkentsék a pletykafórum piacát.

A prostitúció legalizációja visszaszorítja a nemi erőszakot

Közgazdászok kutatták a prostitúció legalizációjának hatásait is. Jennifer Doleac (University of Virgina) javaslatára került fel a listára egy cikk, amely azt vizsgálja, mi történt Rhode Islandben (Amerika legkisebb állama, ahol három évig laktam egyetemista koromban!), amikor 2003 és 2009 között legális volt a beltéri prostitúció.

Scott Cunningham (Baylor University) és Manisha Shah (UCLA) arra jutnak, hogy legalább két fontos hatása volt a változásnak: hasonló államokhoz képest, ahol nem volt legális a prostitúció ebben az időszakban, 30 százalékkal kevesebb nemi erőszak történt, és a gonorrhea nők közötti elterjedése 40 százalékkal esett.

A Washington Postban, a Voxon és a Wall Street Journalben is feldolgozott tanulmány némileg nyitva hagyja a kérdést, hogy a prostituáltak esnek ritkábban erőszak áldozatául, vagy általában történik kevesebb nemi erőszak.

Mi történik, amikor szegény családok jobb környékekre költözhetnek?

Claudia Goldin (Harvard) ajánlotta a listára Raj Chetty (Stanford), Nathaniel Hendren (Harvard) és Lawrence Katz (Harvard) tanulmányát (közérthető angol nyelvű összefoglaló itt és a New York Timesban), amely azt vizsgálja, hogy mi történik hosszú távon azokkal a gyerekekkel, akiknek a családja a kilencvenes évek második felében még amerikai nagyvárosok legszegényebb környékein élt, de lakbértámogatás segítségével jobb helyre tudott költözni.

A Moving to Opportunity (MTO) nevű program keretében lakbértámogatásra jogosult családok között kisorsolták, hogy ki kap olyan támogatást, amely bárhol felhasználható, és ki olyat, amely csak jobb környékeken. Mivel sorsolással dőlt el, hogy ki milyet kapott, adja magát a lehetőség a különböző környékeken kikötött családok összehasonlítására. Azért jó ebből a szempontból a sorsolás, mert hazai példával élve egy Csepelről Csepelre, illetve egy Csepelről a Hegyvidékre költöző család között alapjáraton nem feltételeznénk sok hasonlóságot. Inkább arra számítanánk, hogy a XII. kerületbe költözők már tudják, hogy nőni fog a jövedelmük, vagy motiváltabbak, vagy valamilyen más nem megfigyelhető különbség van köztük és a Csepelen maradók között. (Csepel Budapest legszegényebb kerülete, a Hegyvidék pedig a leggazdagabb volt 2012-es adatok szerint.) A sorsolás után viszont átlagosan egyformák a különböző helyekre költözők.

Azt már korábban megírták kutatók, hogy miközben a költözés javította a családok felnőtt tagjainak egészségét, a kereseteik nem nőttek. Sok évet kellett várni, hogy megvizsgálhassák, lehetett-e hatása a változásnak a gyerekként költözők későbbi keresetére. Chetty, Hendren és Katz az amerikai adóhatóság adataival kötötték össze az eredeti MTO kísérlet adatait.

Arra jutottak, hogy azok a gyerekek, akik 13 éves koruk előtt költöznek jobb környékre, évente 3500 dollárral, 31 százalékkal többet keresnek, mint akik nem jobb helyre költöztek. Viszont akik 13 éves koruk után költöztek, azokra akár negatív hatással is lehetett a költözés. Annak, akit bővebben érdekel a téma: Chetty és Hendren egy rakás más cikkben is vizsgálták a különböző városok és környékek hatását az ott felnövő fiatalok jövedelmére.

A témáról Sándor László közgazdász cikke a Qubiten:

link Forrás

Az általam kiemelt cikkek mellett a többit is érdemes megnézni. A 444-en már három éve is volt szó Dylan Glover (Sciences Po), Amanda Pallais (Harvard) és William Parienté (Louvain-la-Neuve-i Katolikus Egyetem) cikkéről (közérthető angol nyelvű összefoglaló itt), ami szerint a rasszista főnökök önbeteljesítő módon rontják az alkamazottaik teljesítményét. Igen, a közgazdaságtanban ennyi ideig tart publikálni egy cikket.

Pallaisnek emelett egy másik cikke (közérthető angol nyelvű összefoglaló itt) is felkerült a toplistára, ebben ő és Alexandre Mas (Princeton) azt vizsgálják egy kamucég felállításával, hogy mennyire értékelik a jelentkezők a rugalmas munkavégzést. A listán van Heather Sarsons (Harvard) női és férfi sebészek megítéléséről szóló tanulmánya is, amiről november végén írtam a Qubiten.

A szerző a Harvard University PhD-hallgatója.