Hivatalos állásfoglalásban kritizálja a magyar kormány oktatási irányelveit a Magyar Tudományos Akadémia közoktatási bizottsága. A testület szerint a közoktatás elsődleges feladata nem „a naprakész munkavállalók kibocsátása” a munkaerőpiacra, hanem „az élethosszig tartó tanulás képességének a kialakítása”. Emiatt a bizottság javasolja „a szakmai és általánosan képzett tárgyak arányainak újragondolását, és az oktatott természettudományi tartalmak (tantárgyak) körének bővítését” a középfokú szakképzésben.

Az akadémiai állásfoglalás a közoktatás 2010-ben indult, egy évvel később a nemzeti köznevelésről szóló törvényben testet öltött átalakítására reagál. Az akadémiai elöljárók úgy vélik, hogy a középfokú szakképzésben végbement változások, a közismereti, azon belül is a természettudományi képzés háttérbe szorítása „aggodalomra adnak okot”. A közoktatásnak nem lenne feladata egy adott pillanatban fennálló igény alapján „hadra fogható” munkavállalókat képezni. Leginkább azért, mert, mint mára bebizonyosodott, mindez a szélesebb látókör, az általános műveltség és a problémamegoldó készségek fejlesztésének a rovására megy. Ráadásul indokolatlanul, az információtechnológiai forradalom következtében ugyanis „olyan gyorsan követik egymást a változások”, hogy a korábbinál jóval fontosabb, hogy a fiatal korosztályok „alkalmazkodjanak a társadalomnak és a tudásstruktúrának az adott pillanatban még nehezen értékelhető jövőbeli változásaihoz”. A Nemzetgazdasági Minisztérium ugyan reagált, csak nem pontosan az Akadémia által felvetett problémákra. Miközben a bizottsági állásfoglalásban a legtöbb kritika a szakiskolák tanrendjét és a kötelezően oktatott tárgyakat érintette, a minisztériumi válaszban a szakgimnáziumok választható tantárgyaival igyekeznek menteni a menthetetlent.

A 2010-ben indult oktatási reform nyomán a korábbi szakközépiskolák és a sajátos nevelési igényű tanulókat befogadó szakiskolák aránya az utóbbi javára tolódott. A szakiskolákban ráadásul jelentősen csökkent a közismereti tárgyak óraszáma, az általános tanköztelezettség felső korhatárát pedig leszállították 16 évre. Mindezzel elsősorban azt célozták, hogy az oktatási rendszer jobban illeszkedjen a munkaerőpiaci igényekhez. A kormánystratégia elvben a német rendszerű, és a skandináv országokra is jellemző duális képzést izzította volna be. Más kérdés, hogy miközben Dániában a szakmát szerzők kétharmada beszél angolul, Magyarországon egy százalékuk sem nagyon. (Magyarországon a gimnáziumi tanárok fele sem tud semmilyen nyelvet.)

A köznevelés magyar rendszere az uniós irányelvekkel is szembemegy. Miközben a hazai iskolák jelentős részében a szakmai tárgyak kigolyózzák az alapműveltség növelését célzó tanítási órákat, idén januári irányelveiben az Európai Bizottság az uniós polgárok kulcskompetenciáinak és digitális készségének a fejlesztését szorgalmazta.

Még nagyobb baj, hogy az unortodox oktatási irányelvek a munkáltatók körében sem bizonyultak különösebben népszerűnek az utóbbi években. Az érettségit nem adó szakiskolákban végzetteket minden munkakörben kevésbé szívesen alkalmazzák, mint a szakközépiskolákból kikerülteket – derült ki Köllő János nemrégiben végzett kutatásából. Az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos tanácsadója szerint a szakiskolákban végzettek felét segéd- és betanított munkásként alkalmazzák, míg szakmunkásként a minimum szakközépiskolákban végzetteket részesítik előnyben. De ha választhatnak, akkor az érettségizetteket preferálják.