„Nehéz a tényekkel, a korábbi rossz döntésekkel, azok következményeivel szembenézni. Aki szakpolitikával foglalkozik, nem kerülheti el ezt” – vezette fel Fazekas Károly, az MTA Közgazdságtudományi Intézetének igazgatója pénteken az akadémia új kiadványának bemutatóját. A közoktatás indikátorrendszere 2017 riasztó címe ellenére kiemelkedően fontos és legalább ugyanannyira lehangoló adatokat tartalmaz a magyar közoktatás teljesítményéről.

A kiadványban 95-96, az oktatás teljesítményét jelző indikátort vizsgáltak a 2000-es évek elejétől 2016-ig. Céljuk az volt, hogy bárki, aki az oktatásügy iránt érdeklődik, hozzájusson a letagadhatatlan tényekhez. A bemutatón a szerzők – Hajdu Tamás, Hermann Zoltán, Horn Dániel és Varga Júlia – a legtanulságosabb adatokból szemezgettek.

A tanárok keresete

A 2007-es McKinsey-tanulmány, amely az OECD-n belül legjobban teljesítő oktatási rendszerek közös jegyeit kereste, arra jutott, hogy az alrendszer teljesítményét nem az oda csoportosított pénz összege, hanem három másik tényező határozza meg a leginkább, amelyek közül kettő a tanárok teljesítményét érinti. A magyar oktatási rendszer tanulmányozásánál tehát nem mellékes, hogyan honorálja az állam a pedagógusok munkáját.

És itt jön az első – tulajdonképpen az egyetlen – jó hír a magyar oktatással kapcsolatban: a pedagógusok keresete az utóbbi években számottevően növekedett. A főiskolai diplomával rendelkezőké már eléri a főiskolát végzettek átlagfizetésének több mint 80 százalékát, míg az egyetemet végzett pedagógusoknál a 60 százalékot. 2000-ben az arány még 50 és 45 százalék volt. Ahogy az alábbi ábrán látható, a Medgyessy-kormány idején is megugrott a pedagóusok bére a többi dipolmáséhoz képest, az egyetemet végzett tanároké a mai szintre. 2003-tól 2014-ig azonban újra nőni kezdett a hátrányuk. (Érdekesség, hogy ha csak a nők keresetét vizsgáljuk, a főiskolát végzett pedagógusok átlagbére ma csaknem eléri a főiskolás átlagbér 100 százalékát, de ez inkább arról szól, hogy a versenyszférában amúgy hogyan árazzák be a női munkaerőt.)

A képet árnyalja, hogy – amint a pedagógusok korösszetételetéről szóló adatsor mutatja – egyre idősebbek a pedagógusaink, és aki több éve van a pályán, többet is vihet haza.

Hogyan festenek a magyar pedagógusbérek EU-s összehasonlításban? Ha a középiskolai tanárok fizetését vizsgáljuk, a tagállamok közül Magyarország hátulról a harmadik, csak Csehország és Szlovákia fizet kevesebbet a tanároknak, legalábbis a 2015-ös adatok szerint. A volt szocialista országok közül csak Észtországban és Szlovéniában közelítik meg a tanárbérek az EU-átlagot. Óvodai és általános iskolai szinten valamivel jobb a helyzet, abban az összehasonlításban hátulról az ötödikek, illetve a negyedikek vagyunk.

Ahová születsz, ott is maradsz

Az oktatáskutatók a hatodik, nyolcadik és tizedik évfolyamos szövegértési tesztek eredményeit vizsgálva arra jutottak, hogy óriási különbségek vannak a tanulók között attól függően, hogy halmozottan hátrányos helyzetűek-e (HHH-sok), vagy sem. Ahogy az alábbi ábrából kiderül, a HHH-s tizedikesek teljesítménye a hátránnyal nem küzdő hatodikosok teljesítményét sem éri el. Pedig a fent említett McKinsey-tanulmányban éppen a színvonalas oktatáshoz való egyenlő hozzáférés volt a harmadik tényező, amely komolyan befolyásolta, hogy egy adott ország oktatási rendszere mennyire eredményes.

A hátrányos helyzetű (HH) gyerekek aránya 2008 és 2012 között 23,4 százalékról 27,5 százalékra nőtt, majd 13,9 százalékra csökkent a 2013-as besorolási változások miatt. A HHH tanulóknál hasonlóan alakult a trend: 2012-ben még a közoktatásban tanuló diákok 9 százaléka, 2016-ban már csak 7 százalékuk tartozott ebbe a kategóriába. Az alábbi ábrán az látható, hogy a hátrányos és a nem hátrányos helyzetű tanulók részvétele a közoktatás különböző programtípusaiban egészen eltérően alakul.

Az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés mértékét mutatja az is, hogy az alacsonyabb és magasabb végzettségű anyák gyermekei hogyan teljesítenek a szövegértési PISA-teszteken, illetve mekkora különbség van az eredményeik között. Ezen a téren Magyarországnak nincs sok büszkélkednivalója, csak Szlovákiában nagyobb az oktatásban megnyilvánuló társadalmi egyenlőtlenség az OECD-tagországok közül. Érdekesség, hogy ugyanezen a listán 2000-ben (az erről szóló ábrát lásd az MTA-kiadvány 168. oldalán) Magyarország ugyanúgy utolsó előtti volt, az utolsó helyen azonban akkor még Lengyelország szerepelt. Nézzük meg a friss, 2015-ös listán, azóta mennyit sikerült haladniuk az oktatási egyenlőség ügyében! (Az ábrán tehát a legfeljebb alapfokú, illetve legalább középfokú végzettségű anyák gyermekei által elért szövegértési eredmények különbségét ábrázolták, egy lépték 100 pontot jelent.)

Szeretnénk gimnáziumba küldeni a gyereket, csak nehéz

2017 volt az első év, amikor többen jelenetkeztek gimnáziumba, mint szakgimnáziumba. Már 2012 előtt is záródott az olló a jelentkezők számát illetően, de azóta még inkább erősödött a trend, aminek nem pontosan tudni az okát, sejtésünk azonban lehet.

Sok szülő, akinek a gyermeke sikertelenül felvételizett a kiszemelt gimnáziumba, már tapasztalatból tudja: a növekvő lelkesedés nem mutatkozik a gimnáziumba felvettek létszámában. Egyrészt demográfiai okokból egyre kevesebb tanuló van, másrészt a gimnáziumi képzésben kapacitáskorlátozások történtek.

A gimnáziumi képzés telítettsége megmutatkozik az átlagos osztálylétszámokon is.

És ki ne értené meg a szülőket, hogy érettségit adó intézménybe szeretnék íratni gyermeküket, amikor az iskolázottságtól függő bérolló egy fikarcnyit sem zárult az elmúlt években? Az általános iskolai végzettséggel rendelkezők fizetéséhez képest az egyetemi diploma kb. 230 százalékkal, a főiskolai végzettségűeknél kb. 130 százalékkal magasabb átlagkeresetet jelent.

A gimnáziumi tanárok fele nem tud idegen nyelven

Az Eurostat adatai szerint nyelvi elszigeteltségünk ellenére Magyarországon beszélnek a legkevesebben valamilyen idegen nyelven. Az MTA szakértői azoknak a tanulóknak az arányát is mérték, akik hetente legalább öt órában tanulnak idegen nyelvet, ami jó alapot adna egy későbbi nyelvvizsgához. Látszik, hogy középfokon a szakközépiskolákban és szakgimnáziumokban nincs értelmezhető arányban ilyen tanuló, de a gimnáziumokban sem sok.

Sokatmondó adat, hogy a felsőoktatásba jelentkezők között milyen arányban vannak nyelvvizsgával már rendelkező diákok. Ez különösen azért érdekes, mert 2020-tól a középfokú nyelvvizsga megléte a felsőoktatási felvételi feltétele lesz a tervek szerint. Valaminek tehát történnie kell az elkövetkező 1-2 évben, hogy a középiskolások képesek legyenek teljesíteni ezt az elvárást, hiszen ahogy az alábbi ábrán látszik, a gimnáziumban végzett jelentkezők valamivel több mint 50 százalékának van már nyelvvizsgája, a szakgimnáziumból érkezetteknél pedig ennek a felét sem éri el ez az arány.

Akármi is történik majd az ügy érdekében, nehéz elképzelni, hogy az iskolában történik majd, mivel a pedagógusok többsége sem beszél nyelveket. A gimnáziumokban, ahol még a legjobb a helyzet, a tanárok 50 százaléka sajátított el valamilyen idegen nyelvet. 2007 és 2013 között mutatott növekedést a nyelveket beszélő pedagógusok aránya, ami összefügghet azzal, hogy több fiatal került a rendszerbe.

Brutálisan nő az iskolaelhagyók száma

Korai iskolaelhagyónak az számít, aki középfokú végzettség nélkül lép ki a munkaerőpiacra. Az Eurostat adatai szerint Magyarországon körülbelül 12,5 százalék ma ezeknek a fiataloknak az aránya, a célszám 10 százalék lenne. Jól látszik, hogy a tankötelezettség leszállítása óta megugrott a lemorzsolódók aránya.

Ráfordítások

A végére mégis maradt jó hír: az elmúlt évtized negatív trendjét követően az utóbbi években nominálisan nőttek az egy diákra jutó ráfordítások, legalábbis az alapfokú oktatásban és az óvodákban.

Nemzetközi összehasonlításban és GDP-arányosan azonban ez is egészen másképp fest:

A könyvbemutató végén a közönség soraiból rákérdeztek, hogy ha ennyire mérhetően rossz a helyzet, mit tud tenni az MTA, hogy jobb szakpolitikai döntések szülessenek. Amire Fazekas Károly úgy felelt, hogy semmit, mert ugyan törvény szerint kötelezően véleményezniük kell a törvényjavaslatokat, de erre rendszerint 2-3 napot hagynak nekik a döntéshozók, ami semmire sem elég. Az igazgató szerint „nem is kíváncsiak a véleményekre, de felkérés van, mert előírás”.